♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 14 rész

•Jimin pov

Az elmúlt hónapokban részese voltam Soya virágzó kapcsolatának. Fájt, de mégis mosolyt csalt az arcomra az ő mosolya. Az irigység is felkerekedett bennem, nem én vagyok, aki azokat a mosolyokat az arcárja csalja, nem én vagyok aki csókot ad édes ajkára vagy öleli át, hanem az az idióta Tea Won. Az ünnepeket nyugisan otthon töltöttem, mivel anyám is haza jött. Csak is miatta mentem haza, semmi másért. Gyűlölöm szomorúnak látni. Ő volt mindig is, aki helyre hozta a családban a problémákat, főleg köztem és az öreg közt. Ő volt az első ki megvígasztalt So Yeaon halála után. Soyaról is beszéltem neki. Tanácsként azt javasolta harcoljak érte. Harcolnák én érte, de boldog, és én nem akarok a boldogsága károkozója lenni. A tetőtér ajtaja nyílódására lettem figyelmes, majd a beszélgetésük elkapta a figyelmem.

_______________

- Jó reggelt Baba! -becsukta szekrényét, hevesen elém fordulva

- Ahmm...neked is jó reggelt! -mondta egy monotón hangon. Ahogy elfordult tőlem a nyakát takaró haj kitálalta a nyakán lévő lilás foltot. A hirtelen dűhtől vissza húztam. Lenézett a kezemre amely az övet fogja erősen majd rám nézett.

- Igen? -kérdezte nyugott hangon. Egy pillanatra mintha elvarázsoltak volna. Figyeltük egymást csenben. Megráztam a fejem kérdésére.

- Semmi, csak...hallani akartam a hangod. -szemei nagyra nyiltak, szemöldökét felhúzva, arcára felszökött a pir. Elengedte a kezem, elviharozva tőlem. Istenem, de megcsókolnám!!

Az órákon csak apám szavain járt az eszem. "Elfelejtettem én veled azt a lányt". Felkönyököltem az asztalra, fejemet fogva. Egy szép nap megőrülök tőle. Ismerem apámat, túlságosan is ismerem, hogy ne tudjam mi jár a fejében, hogy mire gondolt. Pár nappal ezelőtt, apám felhívott, átakarja adni ez egyik cégét, viszont üzletet kötött avval a céggel. Nem olcsó üzletről van szó. A személynek Amerikában van a legnagyobb cégje annak ellenére , hogy koreai nemzetségű, remekül vezetei az üzletet. A bökkenő az, hogyha én átveszem azt a céget, akkor megkell házasodjak...

- Yaa! Min töröd a fejed szép fiú? -koccintott fém pálcikájával az üveg poharamra Tzuyu.

- Jimin minden rendben van? Mostanában sápatkának és fáradtnak tünsz. -rábólintottam a mellettem ülő barátomra.

-Soya? - oldalra pillantottam, meglátva a csillogó szemü lányt. -Te jól vagy? Most nem tudom eldönteni, hogy sirhatnékod van, vagy a lobogó szerelemtől csillog a szemed. - ráncolta össze szemöldökét barátnője.

- A szerelemtől...a szerelemtől. - ült le barátnője mellé. A szemem nem vettem le róla, amit észre is vett. Tényleg a szerelemtől csillog a szeme? Nekem inkább előtörő könnycseppek megakadályozásának látszik. Felálltam az asztaltól, Soya elé állva. -Igen?

- Beszélhetnénk? Négy szem közt. -hezitált, de vegül beleegyezett.

Megálltunk messze a kanténtól és a zavaró hangoktól. Kerüli a szemkontaktust, beharapva alsó ajkát. Semmi gondolkodás nélkül magamhoz szorítottam

-Nekem nem kell hazudjál... -abban a percben elpityeregte magát. -Bántott? -felelőtlenül feltettem a kérdést. Elcsendesült, se szipogás, se egy hang nem jött ki belőle. - Soya megijesztesz, Tae Won bántott? -fogtam vállára. Érzéstelen arc kifejezése új volt számomra, mintha meghalt volna benne az élet. Lassan az ujjával az égre ki az ablakra mutatott, pontosabban az ég felé.

- Megigérte nekem... -motyorékolta erőtlen hangon. Összehúztam a szemöldököm zavaromban.

- Soya nem értelek. -csúszott le kezem a derekára

- Itt hagyott Jimin...-egy szikrát éreztem az egész testemben, mikor kimondta a nevem. Már rég nem hallottam az ő szájából. - Az édesapám itt hagyott, megtörte az igéretét, hazudott nekem. - mutatott magára. Ekkor esett le miről van szó.

- Őszinte részvétem... -simítottam nedves arcár. Semmit nem mondott, csak bámult az ürességbe. - Haza vigyelek? - megint, egy szót se szolt. - Csináljuk, úgy, hogy én haza viszlek, a telefon gondolom nálad van, amúgy is veled maradok. -mondtam a végét inkább magamnak.

Nyafogás nélkül, elsétáltunk a kocsimig. Rá csörögtem Taehyungra, hogy megmondjam haza viszem Soyat, és majd a táskánkat hozzák a lányok lakására. Kérdezősködés nélkül kaptam egy "rendben"- t Taehyungtól. Most az egyszer annyira örültem, hogy civakodás nélkül beült az autóba.

A zárt ajtó előtt Soya megállt, a kis cserépből kiszedte a mű növényt, amiről mind végig azt hittem, hogy élő és kivette a kulcsot. Nekem ilyesmi nem jutott volna az eszembe. Ahogy a beléptünk az apartamentbe, Soya a térdére borult a tenyerébe temetve az arcát. Hasonló helyzet mégis más... leültem mellé, az ölembe húzva. A mellkasomra döntötte homlokát, kisirva szemeit. Váratlanul érhette a hír, a tegnap nagy mosoly volt az arcán, a reggel volt elveszve.

- Megigérte...- szipogott közbe párat. - Megigérte Jimin!! -markolt a pólómba, fejét a vállamra hajtva. - rossz emlékek törtek fel bennem, amitől nekem is könnycseppek alakultak a szememben. - Az én hibám! Jobban oda kellet volna figyeljek rá! Inkább fogadtam volna el apádtól az a nyomorult pénzt. - ne mondj ilyeneket...fogalmam sincs milyen pénzt említett, de örülök, hogy nem vette el. Apámmal ráérek foglalkozni.

- Dehogy a te hibád! -húztam el magamtól, hogy tenyerem köze foghassam nedves arcát. -Nem a te hibád, söpördel ezt a gondolatot! - itt már az én arcom is benedvesedett a kiszabadult könnyektől. - Ha magadat okolod-- - csuklott el a hangom. - Sajnálom...téged kéne nyugtassalak, ahelyett veled sirok. -arcát a nyakamba furta meglepődésemre. A közelsége, az illata, a hangja, mindene megőrít. So Yeon váltott ki belőlem még ilyen érzést...egyszeríből bűntudatom lett. Eldobnám magamtól, de közel is tartanám. Vágyom rá, de mégsem. Össze vagyok zavarodva a saját érzéseimtől. Halgatva a vágyakozó szivemre, ugyanazt tettem mint a lány... Egymást erősen ölelve, voltunk kiterülve a hideg padlón.

______________

Egy fél óra múlva a kanapén találtuk magunkat, egy nagy tál csokis, gyümölcsös édességgel. Soya azt mondta, jól esik neki ez a fajta édesség, mikor szomorú. Milyen ártatlan egy lélek...velem szemben az alkohol a pajtim, mikor valami nincs oké. A csendes lakásban, csupán Soya rágása hallatszik.

•Soya pov.

A reggeli telefon után, egy világ tört össze bennem. Tae Wont hívtam mihelyt letették a korházból a telefont, de nem vette fel. A kanténban nem láttam, a barátai azt mondták, hogy talán haza ment. Nem adtam rá nagy figyelmet, biztos fáradt a sok edzéstől, nem szeretném zavarni. Utálok egyedül ülni, igy Tzuyuékhoz ültem. Éreztem Jimin tekintetét rajtam, a fejemben imátkoztam, nehogy átlásson rajtam. Nyitot könyv vagyok számára az első perctől, mikor találkoztunk. Hogy hogyan, sejtelmem sincs. Miután Jimin a folyosóra vitt, összetörtem előtte. Nem számítottam a következő lépésére. Átölelt... a korepetállós időszakban, ritkán ölelgetett ilyen finoman. Leesett a fal, ami olyan nehezen építettem fel vele szemben. A hónapok alatt, semmit sem kommunikáltunk egymással, nem hogy ölelgessük egymás, meg miért is tennénk ilyet. De...most, vágytam a meleg, kényelmes ölelelésére. Biztos azért, mert levagyok hangolva, viszont akkor is. Vágyom egy másik férfi közelségére. A jobb oldalamra néztem, Jimin nyugodtan majszolta az édességet. A szemem dús ajkaira szökött, mostmár értem miért féltett annyira Tae Won.

- Mi a baj? -hangja kizökkenett a helytelen gondolatokból. Szedd össze magad Soya, te Tae Wonnal jársz, szeret téged, te is őt. Megráztam a fejem, amire ő pimasz mosolyra húzta ajkát.

- Minek hazudsz, ismerlek, tudom én mit akarsz. - nyalta meg alsó ajkát. Kivette a tálat az ölemből, az asztalra téve. - Most nincs itt a drága barátocskád, hogy megtiltsa a közelségemet. Kihalgatta a beszélgetésem Tae Wonnal. Megsem lepődöm.