♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 42 rész

                            •Soya pov.

Elhesengetve a füstfelhőt a fejem felől, figyeltem Jimin édesapjára. Minden információt elraktároztam jól. Részletesen elmesélt abszolut mindent. Jimin komor képpel és ölbetett kézzel nézet ki a semmibe.

- Eleinte semmi gondom nem volt vele, egy fél év után kezdtek el változni a dolgok. Az én fiam elvolt vakítva a szerelemtől. Nem látta annak a nőnek az igazi csaló énjét. Hiába mondtam én neki, hogy csak a pénze kell neki. - csapott combjára kissé csalódott arckifejezéssel.

- Ha annyit halottad volna mint én, neked sem lenne már kedved hozzá. - szólt bele Jimin

- De mintha a falnak beszéltem volna. Mégis az ő pártját fogtad. Neki hittél nem nekem, a saját apádnak.

- Mert egy hazug vagy. A csillagot az égről is lehazutolod. - feleselte vissza az apjának. Ezek ketten le sem tagadhassák, hogy nem rokonok. Forrófejüek, makacsok és büszkék.

- Jó, vissza a témához. Az egyik alkalmazottam meglátta egy ismeretlen férfival. Elmondta, én meg utánna néztem. Kiderült nem is egyszer csalta meg. - mutatott fintorgó pofával fiára. - Mikor szemtől szembe kikérdeztem, az volt az első mondata, hogy ő szereti Jimin és én, csak elakarom választani őket.

- Szerintem ennyi mesélni való elég is volt mára. Apa kérlek mennyj haza, üdvözlöm anyát. - állt fel besétálva a hálószobába.

- Hahh... makacs kölyök. - ingatta meg fejét. - Akkor további szép estét miss Soya. -meghajoltam illedelmesen. Miután mr. Park kiment, bementem a férfihoz. Az ablak előtt ült, lehajtott fejjel.

Csöndben bezártam magam után az ajtót, mellé sunyiskodva. Elvettem térdéről a kezét, majd beleültem ölébe. Kezem nyaka köré fontam, ahogy lábam csípője köre. Üveges tekintete a lelkemig hatolt. Nagyot sóhajtva, átöleltem. Finoman megszorított, ügyelve a szuszt ne nyomja ki belőlem. Volt már olyan esett, hogy olyan erősen ölelt át, azt hittem megfulok.

- Nem szabadulok meg soha attól a rohadék múlttól. Boldog voltam végre. Végre minden stabilizálódott, az ég meg kibaszott velem. Mindig ez van. - arcára simítottam. - Miért vagy ilyen türelmes hozzám?

- Mármint? - kérdeztem miközben haját kezdtem el babrálni mint szokás szerint. Imádok játszani a hajával.

- Ha ideges vagyok megteszel mindent, hogy lecsillapodjak. Mikor lehangolt vagyok, ismét, megteszel tőled mindent telhetőt, hogy jobb kedvre derits és még sorolhatnám. Erre értettem, hogy türelmes vagy velem. - ejtett egy lágy mosolyt.

- Mert szeretlek. Ezért vagyok türelmes veled, meg amúgy is tudom milyen természetű vagy. - kuncogtam el magam.

- Csak nem azt akarod kifejteni, hogy kibirhatatlan vagyok? - csipte meg oldalam.

- Ne háborodj fel, mert néha tényleg az vagy. Nem leli senki sem olyankor a bajod. - hajtottam vállára a fejem.

- Kivéve téged. Nem számít milyen állapotban vagyok, te mindig megnyugtatsz. - nyomott egy puszit a fejemre.

_______________

Az utóbbi napok nyugisabb teltek. Munkába jövet, haverokkal időtöltés és még Jimin szülei is, -igen mindkettő- átjött vacsorázni a tegnap. Monstmár értem, hogy Jimin miért viselkedik igy velem. Az édesapja egész este mrs. Park kezét fogta, csókolta az arcát, bókolta. Míg kinézetét anyukájának köszönheti, a személyiségét apjának.

- Na ne! Tényleg ez mondta? - kerekedett ki Tzuyu szeme.

- Bizony, mrs Park szeret engem. - legyintettem hátra a hajam büszkén.