♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 30 rész

                        • Soya pov.

- Mégegyszer!! - ugráltam körülötte mint valami nyuszi.

- Azt akarod, hogy valakinek lehányjam a fejét? - kérdezte kikerekedet szemekkel. A vidámparkban vagyunk és kiderült édes barátom nem birja a húllámvasútakat.

- Mochi~ kérlek~ - vetettem be a kutyus szemeket, lebigyesztettem ajkam és persze nem maradhatott ki az összetett kéz. Felsóhajtva, beleegyezett. - Jééj!!! - biztos magamra vontam a figyelmet kiabálásommal, de túlságosan boldog vagyok, hogy ne üvöltsem ki. - Arra ülünk fel! - mutattam a hatalmas, kanyargó húllámvasutra. Jiminről a szin is lepergett meglátva mire is mutatok. Megfogva csuklóját, húztam magam után. Fizettem egy menetre majd vártam, hogy elinduljon.

- A picsába... - hunyta le erősen a szemeit, ahogy elindultunk. Bevallom vicces volt igy látni. Kezei szorították az előtte lévő vasrudat mintha az élete múlna rajta. Lassan mentünk hirtelen pedig lementünk egy lejtőn. Felemeltem a kezem a levegőbe, élvezve a választásom, mig a mellettem ülő fiú torka szakadtából ordítsa a nevem. - SOOOYAAAAAAAA!!! - a kacagástól majdnem megfulladtam.

Röhögve néztem leülni a legelső lócára a leszállás után. Elszaladtam egy kisboltig, venni egy palack vizet, nehogy végül ténylegesen elájuljon itt nekem. - Tessék! - reszkető kezekkel, elvette a palackot. - Jobban vagy? - simítottam selymes hajára.

- Igen, de kérlek ne kényszeríts még egyszer azokra a rémületekre.

- Igérem nem foglak.

Nyertem egy nagy plüs macit, egy ingyen Mini egér formájú vattacukrot és hát Jimintől egy utolsó meglepetést. Felszálltunk a hatalmas kerékre, csöndben figyelve a távolodó tömeget. Csodásan nézett ki fentről a város. Elvoltam varázsolva a tájba, észre se vettem Jimin mellém ült.

- Soya? - fordított magához. - Szeretlek. - a szivem majd kiugrik a helyéről. Tényleg igaz szerelem? Soha nem éreztem igy, ahogy vele. Állam alá fogva, gyöngéden megcsókolt. Nem egy hosszú, de érzelem teli csók volt.

- Én is szeretlek Park. - kezdeményeztem egy újabb csókot.

_____________________

Késő este van már. Egy pár perce értem fel a lakásba. A szivem még most se nyugodott le. Elmosolyogtam a mai napon. Álmomban nem gondoltam volna, hogy pont Jimin, Park Jimin, a fősuli nőcsábásza fog belőlem ilyen érzelmeket kiváltani. Szomorú, ami So Yeon eonni-val történt. Az ablakhoz lépkettem, felnézve a csillagokkal borított sötét égboltra. - So Yeon eonni, szia! Köszönöm, hogy voltál Jimin életében. Légy vidám egy jobb helyen mint ez a gonosz Föld.

Másnap a srácokkal bevásárolni mentünk, mivel itthon is elfogytak a szükséges dolgok. -Tzuyu mit nézegetel? - röktön vissza dobta a kelléket a raftra.

- Semmit, menyjünk. - húzzott el a sorrtól. A két fiú a bevásárló kosárral versenyeztek a bolt közepén. Homlokomra csaptam, nehogy kirobbanjak itt. Barátnőmre néztem, aki nagyon elvolt gondolkodva valamin. Ajkait harapdálta, amit szokot mikor ideges. Rákérdeztem minden rendben e. Nagy mosollyal ráfogta a fáradtságra. Összeszedve a két túl termetezett kölykött, haza mentünk.

- Tzuyu, rendben vagy? - ölelte át Taehyung. Valami nem okés. Nagyon csendes mostanában. Máskor is vannak vizsgák, de nincs lehangolva ennyire.

- Jimin? - böktem meg könyökömmel. - Veszekedtek, vagy történt valami kösztük?

- Taehyung semmi ilyesmiről nem beszélt, miért kérded? - mélyen felsóhajtva, elmondtam az okát. - Biztos kimerült, vagy tudod, női hét. - ahogy tovább készítettük az ebédet barátnőmmel, valami bekattant. Ebben a hónapban nem mondta, hogy megjött neki. Máskor mindig egy tál csokis nassival az ölében jelenti be, hogy megjött. Viszont most se kép se hang.

- Úr Isten!! - csaptam az asztal felületére a kést. Mind a hárman rámnéztek meglepődött tekintetekkel. Tzuyura néztem, aki horror szemekkel nézet vissza rám. Szóval jó a megérzésem.

Ebéd után a srácokat kipakoltam a kis fészkünkből, tudjak beszélni barátnőmmel. Kopogás nélkül benyítottam a szobájába. A tükör előtt álldogált, hasát fogva és simogatva. Lassan bezártam az ajtót, nehogy megijesszem. - Taehyung örülni fog. - rémültem felém fordult, majd bekönnyezett. - Na, most miért sírsz? - öleltem magamhoz, simogatva haját. Semmit nem mond. Annyi minden jár a fejemben. Gőzöm sincs miért sír. Taehyung imádja a kölyköket, öt is kell neki. Öt poronty! - Tzuyu, megíjesztesz, mondj már valamit! - megtörölve szemeit, szortyogva és szipogva, kinyitotta a száját.

- Terhes vagyok...

- Rájöttem, de miért vagy szomorú?

- Soya, te ezt nem érted. Én tanulni szeretnék, szórakozni, nem gyerekre vigyázni. Elakarom vétetni. Nekem nem kell gyerek. - ment ki a szobából.

- Tzuyu várj már! Hová mész? - kérdeztem, mikor láttam, hogy cipőjét húzza lábára

- Ki kell szellőztessem a fejem!

                             • Tzuyu pov.

Égő szemekkel bolyongtam az utcákon Taehyung házáig. Joga van tudni, hogy a gyereke növekszik bennem. Becsengettem a kapun, hogy engedjen be.

- Szia szivem~ - rohant hozzám tárt karokkal. Ezt imádom benne. Egy háromnegyed órája láttuk egymást, mégis úgy viselkedik mintha ezer éve lett volna. - Soya ki dobott a lakásból. - bigyesztette le ajkait akárcsak egy kisgyerek. - Menyjük be!

- Taehyung... - haraptam be alsó ajkam. Most vagy soha.

- Ig--

- Terhes vagyok!! - figyeltem meglepődött arcát. Fejére fogott, leülve a fotel karjára.

                     • Taehyung pov.

A sokktól le kellett üljek. Én...apa leszek. Ez, hogy történt? Mármint jó tudom, hogy de... ez hirtelen. Apa felakaszt. Az egyetemet be se fejeztem. Anyagilag sem állok jól. Tzuyu is még nagyon fiatal.

- Elvétetem, szóval ne aggódj. - mondta komolyan.

- Tzuyu, nekem kell gyerek. Tudom, hogy most magadat hibáztatod, viszont ebben én is részesültem. - simítottam karjára, megpuszilva feje bubját. Könnyei csordogálni kezdtek arcán .

- Nekem viszont nem. Én nem akarom. - a szívem belehasadt, mikor ezt kimondta.

- Tzuyu, ha attól félsz, esetleg nem tudnák gondoskodni rólatok, ezen ne aggódj.

- Nem. Egyszerüen képtelen vagyok anya lenni. Taehyung én élni szeretnék. A gyerek a szabadságom ára, én ezt nem akarom. - bőgte el magát.

- De hogy is! Mindenben támogatni foglak. Ha shoppigolni akarsz, akkor shoppingolni megyünk. Tengere, akkor tengere megyünk. Egy gyerek nem lopja el a szabadságod. Vigyázni fogok rátok. Kérlek... - könyörögtem. Nagyon el szomorít a hozzáállása. Gyerekes, felelőtlen személyiségű ember vagyok, azonban képes vagyok vigyázni rájuk. Én tudom.

- Mit gondolsz a szüleim mit fognak mondani, huh? Azt biztos nem, hogy jaj mennyire, örülnek. Nem tarthatom meg. Végső döntésem. - szaladt a háló szoba irányába, magára csapva az ajtót.

A látásom egyre jobban homályosodott el a kiszabaduló könnyek miatt. Fáj Tzuyu döntése és hozzáállása. El tudok képzelni egy mini ént, vagy egy mini Tzuyut szaladgálni a házban. Yeontan kifejezetten boldog lenne egy apró társaságnak. Rá kell vennem valahogy. Nekem kell a baba.

Hali~😊Hibákért bocsi.