♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 26 rész

- Minnél jobb harmóniában kell lennünk. A zsüriknek azon van a legnagyobb figyelmük - magyaráztam. Egy eléggé lasú tempójú zenét választott a tanár. De a beat- je tökéletesen megszépíti a dallamot és majd a koregráfiát. - Jól van Baba, akkor kezdjünk neki. - csaptam össze tenyerem. Ezúttal kevés időnk van. Két hét az egész. Az utolsó vizsga után van a verseny. Nem könnyű koregráfiát szerkezteni, főleg, hogy most hallom először a megadot számot. Soya elindította a zenét. A testünk autómatikusan kezdtek el mozogni a ritmusra. Lassan és precizen próbáltunk táncolni.

Mire egy tökéletes koregráfiát készítettünk a zene egy részére, kifáradtunk. - Soya?

- Hm? - nyújtott felém egy vizes palackot.

- Mikor lesz pontosabban a verseny?

- Május elsején. - törölte meg homlokát. Basszus... - Jimin baj van? Kicsit idegsnek tünsz. - kaptam délbe egy üzenetet az öregtől, hogy május elsején van az eljegyzés. Hogy lehet nekem ekkora kurva szerencsém? -Beteg vagy? - homlokomhoz emelte tenyerét.- Nem vagy lázas...

Egész testemet felé fordítva, átlöleltem. Nem mondott semmit. Csöndben átölelt, hátamat paskolva. Nyakhajlatába furva arcom, orromba szökött kellemes, mégis nehezen körbeírható illata. Mióta ismerem, és közelébe vagyok, mindig egy ilyen leirhatatlan édes illata van. Megnyugtat... Annyira sajnálom, hogy bántottam. Egy bunkó voltam. - Bocsás meg kérlek...

• Soya pov.

Reszkető hangjától, aggódni kezdtem. Erősen szorított, mint aki most látna utóljára. Gyakorlás közben is ki zökkent. Érzem, hogy baj van és valamin nagyon kattog az agya, de nem erőszakolhatom, hogy mondja el, ha ne akarja. Ki önti szívet, mikor készen áll majd. Most csak annyit tudok rajta segíteni, hogy figyelek rá és támogatom ilyen lepukkant pillanataiban.

- Jobban érzed magad? - kérdeztem, haját igazgatva.

- Igen. Köszönöm. - adott egy gyors puszit ajkam szélére. Nem tudok segíteni azon, hogy minden érintésétől elpirulok. Egyszerüen igy reagál rá a testem. - Te paradicsom! - csipte meg az arcom.

- Na~ most minek csináltad? Úgyis piros az arcom... - nyavajoktam. Nagy mosoly díszelget arcán, telefonja megcsörgéséig. Arca elkomolyodott. Nem tünt idegesnek, csak kicsit...hát nem is tudom. Megnehezedett arckifelyezése van.

- Igen anya? - áhh...az édesanyja az. Mesélget róla néha. Kedves asszonynak tűnik Jimin elmondásai szerint. Mellette volt nehéz időszakokban. Egy lány neve is elhangzott. So Yeon. Közel állhatot Jimin szivéhez. Fájdalommal ejtette ki a nevét. Semmit nem mondott róla. Talán testvére volt? Kétlem. Azt elmondta volna. - Rendben. Szia! Édesanyám nálam akar vacsorázni. Besegítesz? -aktiválta be kutyus szemeit. Ez csalás...

________________

- Ted ez is az asztalra! - adtam a kezébe a kis fazék Bibimbápot. Mrs. Park kedvence a Ddukbokki, ezért azt is készítettem.

- Baba, a Kimchit ne keresd. Ki tettem az asztalra. - le vettem magamról a kötényt, felakasztva a frigó melletti akasztóra. - Ne izgulj! Anya imádni fog. -cirógatta kézfejem. - az ajtó csöngésére megugrottam. Jimin ezt mókásnak találva elkuncogta magát.

- Aish fiam! Állj odébb! - a szivem a torkomban dobogott, a nő hangjától. - OMO! -emelte szájához kezét. 90 fokba meghajolva köszöntöttem barátom anyukáját. - Édes Istenem, Jimin honnan szetted ezt a lányt?! - megcseztem...

- T-t-tesék... - Jimin hangján is hallatszódott a meglepődség.

- Il Soya a nevem. - nyújtottam reszkető kezem a nő felé. Beharaptam alsó ajkam, magam mellé húzva a kezem.

- Jimin! - Jimin összezavart tekintettel nézett mrs. Parkra. - Miért csak most mutatod be nekem az álom nődet? - Jimin elvörösödve, fordított hátat. Álom nője? - Ó, drágám! Rengeteget halottam rólad. - ölelt át édesanyja. Mostmár tudom, Jimin honnan örökölte ezt a hullámzó érzéseit. - Szebb vagy mint ahogy én elképzeltelek. Jimin biztos az egyetemen találkoztatok, és ne valammi model cégnél? - mindketten összezavarodotságunktól megszólalni nem tudtunk.

- Örülök, hogy megismerhetem mrs. Park. - mosolyogtam a nőre. Dús ajkait felgörbítve, lemeredtem. Mintha barátomat látnám mosolyogni. - Vacsorázzunk, éhen halok.

Mrs. Park, vagyis Yeona vidámsággal töltötte el az asztalt, mesélve fia gyermeki csinytevéseiről. A férfi szégyenében, tenyerébe temette arcát. - Ezt nem mondtat. - kacagtam. Kiderült Jimin fél a pillangóktól.

- Ép ezért nem mondtam el! - puffogott röhögő arcomon.

-Mesélj kicsit magadról is Soya. Biztos van olyan, ami Jimin nem mondott el.

- Nincs sok mondani valóm. A gyerekorom szinte tanulásból állt. Édesapám egyedül nevelt nyolc éves koromtól. - sóhajtottam fel nehezen

-Hmm... erről mesélt Jimin. Ne szomorkodj drágám. - vette tenyere közé az enyémet. - Apukád jobb, szebb és békésebb helyről vigyáz rád. - bólongattam egy enyhe mosolyra húzva ajkaim.

________________

- Mennyei volt a vacsora. Köszönöm a vendég látást. - ölelt meg. - Vigyáz rá! - parancsolt fiára. - Jó éjt! - lépett ki az apartamentből.

- Nagyon hasonlítas anyukádra. - fordultam hozzá. - A mosolyotok egyforma.

- Úgye? Anya egy angyal. Minkenkivel kedves és adakozó. Néha előjön a kérdés, hogy szeretett bele apámba.

- Jimin...édesapád sem rossz ember. - mondtam őszinte véleményem.

- Milyen jót láttál meg benne? Ti nők mindig meglásátok a jót egy férfiban? - leültem felsőhajtva.

- Mikor... Mr. Park elvitt nálatok, azt mondta, hogy én is a pénzedért járok veled. Igaz, akkor nem jártunk, de apukád én szerintem félt. Fél attól, hogy kihasznállak és majd eldoblak. - érzelem mentes szemeibe néztem lehetetlennek találva valamit leolvasni róla.

- Ha annyira féltene, ahogy te mondod, akkor nem nősítene meg egy pénzre vágyó nővel. - hagyta el felháborodot szavai a száját. - Ne is firtassuk tovább. - kérésére, elhalgattam. Táskámért kutatva, kaptam egy üzit.

Tzuyu: Nem vagyok otthon. Tae-nál alszom. Puszi - többet van a férfinál mint otthon.

- Te hová mész? - jött ki a szobájából. - Aludj itt! Tzuyu társaságot talál Alien-nél. - sietősen levette a kabátom, a táskám a sajátja mellé tette, majd vállára dobott

- Ya! Élve megnyuzlak, ha le ejtesz! - kacagva fenyegetésemen, a fenekemre csapott. - Áu, te idióta! - ficánkolni nem mertem. Féltem, tényleg talizni fogok a padlóval. Benyomva a szoba ajtaját, ledobott az ágyra. - Csezd meg Jimin! - nyögtem fel a hátamat érő fájdalomtól.

- Megyünk zuhanyozni? - csillogtak fel mély barna szemei. Szúró tekintettel próbáltam ledobni a felettem lévőt. Minek kell folyton ezt csinálnia? Engemet itt zavarba hozni... Biztos jól szórakozik paradicsom fejemen. - A halgatás az beleegyezés Baba. - ledobta az ágyról egyik lábát, magával húzva.

- Ne merészeld! - ismét vállára dobva, vitt be a fürdőbe. - Park Jimin, azonnal tegyél le, te kigyurt állat! - ütöttem a hátát. Halkan felkuncogot, letéve a fürdő közepére. Bezárta az ajtót, észlelve a következő lépésem. Ez bele lát a fejembe. - Jimin, engendj ki! - higgatabban parancsoltam rá. Húzza az agyamat, csupán, hogy idegesen lásson. Játszik velem.

- És, ha nem? Megbüntetsz? - tarkójára csaptam. - Nem ép erre gondoltam.

- Nyísd ki az ajtót idióta! - kötekedő módón pimasz mosolyra húzta ajkait csóválva a fejét. Felém közeledve, a sarokba szorított. - Te most szórakozol velem. - pólóm alá csúsztatta kezét, meztelen bőrömöt cirógatva. A gyomrom összeszorult, a szivem gyorasabban vert a normálisnál. Miután megunta, lassan fehúztva rajtam az anyagot.

- Emeld fel a kezed... - hajolt fülemhez. Végig futott a hideg a gerincemen reszelős hangjától. Ritka hallani ezt a hangot tőle. Engedelmeskedve, felemeltem a kezem, hogy könnyebb dolga legyen. - Nincs mitől tartanod. Semmit nem csinálok, amit nem akarsz. - hangja ismét lágy és nyugtató volt. Bízom benne. Több lehetősége volt már. Ha csak az ágyba akart volna látni, rég megtette volna, és nem pazarolná velem az idejét.