♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 20 rész

Miután nagy nehezen kiszettem Jiminből hol lakik, a taxis elindult. Végig aludta a kocsikázást. A feje a vállamon pihent mig egyik keze a hátam mögött, a másik a hasam körül van fonódva.

- Milyen aranyos párost alkotnak. - a söför szavaira felszökött a vér az arcomra.

- N-ne-nem járunk... -elnézést kért, továbbra csenben maradva. Egy luxusabb tömbházhoz érve, a söför megállt, fizettem és kiszálltunk.

- Jimin...ébredj! - nem birtam a tömbház bejáratáig vinni, nemhogy felvinni a kilencedikre.  Olyan csend van, hogy a saját levegővételem is hangos. Ki van pusztulva ez a környék. Annyira elvoltam magammal, hogy észre se vettem, mikor Jimin mellém állt dülöngőzve.

- Fáj a fejem... - hajtotta vállamra fejét. 

- Akkor segíts magadon, és gyere. - ki van zárva, hogy a lépcsőn menyjünk fel, főleg vele ilyen állapotban. A lift volt a legjobb megoldás. Csendben, egymás mellett álltunk, mint két jó gyerek, mig eszembe nem jutott valami

- Válthatnánk egy pár szót? - részegen befolyásosabb az ember, több esély van rá, hogy igazat mondjon.

- Felőlem. - dörzsölte meg arcát, gondolom, hogy felébredjen. Kilépve a liftből, jobbról balra néztem. Egy helyben vagyunk, Jimin meg a fejét vakargatja, mint aki elfelejtette hol lakik.

- Ne mond, hogy elfelejtetted hol laksz? - kértdeztem hitetlenkedve

- Erre. -mutatott ujjával a jobb irányba, el is indulva, majd megállt egy fehér ajtó előtt. - Ez az. 

- Biztos? Mármint, kicsit határazatlanul hangzol, de te tudod jobban. - zsebeit átkutatva, kinyította a fehér ajtót. Előre engedet, belépve utánnam. A cipőmet levéve,  kalapáló szívvel lépkedtem be a gyönyörű nappaliba. Tátott szájjal néztem körbe, s körbe a szobában.

- Zárd be a szádat, belerepül a légy. - felhevült fejjel elkuncogtam magam kínomban. A lakás hőmérséklete miatt, muszály volt levegyem magamről a tavaszi kabátot, megfulladok a melegtől. - Mesélj. -nagy levegőt vettem, elhelyezkedve a puha kanapén. Hogyan kezdjem egyáltalán? -Soya, minden rendben? Ha a tegnapiról van szó, sajnálom, nem kellett volna kiabálnom veled. -hajtotta le fejét, bűntudatos tekintettel. 

- Ahmm...m-m-má-másról van sz-szó...- utálom magam, amiért dadogok zavaros helyzetekben. Felemelte fejét, tekintetét rám ragasztva. -Tzuyu mondott valamit... - a szemeim benedvesedésétől, elfordítottam a fejem. Aish, milyen megszégyenítő. - Csak tudni szeretném te honnam gondolod, légyszi ne hazudj, oké? -összezavarodottan rámbólíntott. - Tae Won tényleg-- -nem bírtam rávenni magam, hogy kimondjam.

- Ahhh...szóval ezért jöttél be, ő érdekel, még igy is...- csalódottságot ordít a hangja, arckifejezése a fájdalmat akarja elbújtatni.
- Igen, igaz. Hiszel vagy sem. - oly könnyedén mondta, hogy felse tudtam dolgozni, amit mondott. Ott hagyva döbbenten, összetörve a szobában, gondolom a konyhába ment. Rászedtem magam, és utánna mentem. Könnyeit törölgetve, kortyolgatott a sojus üvegből.

- Alig józanottál ki, és már megint iszol!? - vettem ki kezéből az üveget, kiöntve a benne lévő ittalt.

- Hol fáj az neked, hogy én iszok? - keserű szavaitól meghátráltam pár lépést.

-Honnan gondolod, hogy igaz? - tudnom kell. Lehetetlennek hangzik. Miért akarta akkor, hogy együtt éljünk, ha megcsal? Miért, miért és miért?

-Ennyire szereted? - terelte el a fő témát.

- Miért érdekel? -élvezi, hogy engem bánt?

- Ezt igennek veszem. -  az imént kiöntött, üres üveget a falhoz csapta. Ilyedségemben fülemhez szorítottam két tenyerem, erősen lehunyva szemem. - Hogy tudsz ennyire naiv lenni!! - kiabálásától megjobban összehúztam magam. -Neked ennyire elvette az eszed Soya?! Mit látsz benne, huh?!! Pénzt, vagy hírnevet? VÁLASZOLJ MÁR!!! - csapott az pult felületére. - Lefeküttél vele? - fogott államra

- Jó éjt! - eldobva kezét, kiszaladtam a konyhából a nappaliba, a kabátomért nyúlva. 

- Nem végeztünk! - karomtól fogvást arrébb dobott. A földön landolva, felszisszentem. -Most nincs hová menekülj tőlem. Felkapva a földről, a kanapéra dobott, fölém kerekedve. Az alkohol szagtól hányingerem lett. Nem seg részeg, de elég részeg, hogy féljek tőle. Ajkaimra csapva, mohón csókolt. A vér izétől, ami bizonyára a megharapot ajkamból származik, helyre hozott. Teljes erőmből próbáltam ledobni magamról Jimint, de túl erős hozzám képest. Míg nyelve számat térképezte fel, szabad kezével a felsőm alá hatolt. Se kiabálni, se ficánkolni, rugni vagy ütni nem tudok. Tehetetlen vagyok...félek. A nyakamra térve, végre szóhoz juthattam.

- Kérlek, hagyj békén!! - könyörögtem, keservesen sírva. Egyáltalán nem számítva, kérésemre eleget téve, abahagyta amit csinált, rám nézve.

-Vajon, ha őt kérlelted volna, halgatott volna rád? - leszálva rólam, a mellkasom elé emeltem kezeim, összekuporogva. - Itt a bízonyiték, Taehyungot nyugottan megkérdezheted, ma esteli a felvétel. - az üvegasztalra téve a telefont, kiment a szobából. Elrendezve magam, kezembe vettem a telefont, amin a videó bevolt téve, csak elkell indítsam. A szivem darabakora tört, látva Tae Wont egy másik lánnyal. Azt se mondhatom, hogy félreértés vagy, hogy nem ő. Tisztán látszik az arca, szándékaival együtt.

- Igaza volt...- kihasználtnak, alábecsültnek érzem magam. A vak is meglátja mennyivel szebb és csinosabb a videóban lévő lány, hozzám képest.

- Cseréld ki a felsőd, vizes vagy. - vette ki kezemből a készüléket. Lenéztem a rajtam lévő ruhára, ami tényleg vizes, gondolom a soju ömlött rám, mikor kivettem Jimin kezéből. - Ja, és még valami. Itt maradsz éjszakára, a holmidért reggel elmegyünk. Túl elfoglalt lesz, hogy érted menyjen. 

-Persze, elfoglalva egy másik nővel.- szipogtam. Könnyeim nincsenek már az utóbbi napok után.

- Verd ki a fejedből. -gugolt le elém, államra fogva. -Sajnálom...- simított végig alsó ajkamon. Tekintete összekulcsolva az enyémmel, addig hajolt arcomhoz, mig az orrunk hegye össze nem ütközött. Mielőtt bármit is csinált volna nagyott nyeltem, érezve egy göböt a torkomban. - Megmutatom mi a mennyország. -tenyere közé fogva arcom, ajkaimra csapot. 

 Lágy és érzelmes csók az azelőtihez hasonlítva. Ritmusosan mozognak ajkaink egymáson, lebénítva tetőtöl talpig. Édes ajkai késztetve a megtöbbre, nyaka köre fontam a karom közelebb húzva magamhoz. Mindegy mostmár, nem foghatom mindig a letört lelki állapotomra. Akarom és kész.

                                • Jimin pov.

Vékony karjait nyakam köre fonva, kezdett el játszadozni a hajammal. A számra egy nagy elégült mosoly telepedett. Végre valahára, csókolhatom, ölelhetem, anélkül, hogy visszaengedjem ahoz a faszfejhez. Combja alá fogtva, felemeltem a kanapéról, egyenest a szoba irányába indulva. Ledöntve az ágyra, föléje másztam. Kicsi lénye alattam olyannyira sebezhetőnek néz ki. Nem tehetem. Nem igy, nem most. Homlokom az övére döntve adtam egy egy utólsó csókot dúzzadt ajkaira, majd lemàsztam róla.

- Köszönöm... - szólalt fel édes hangján. Tudom mire gondol, és még jó, hogy kontrolban tartom magam. Fura, de érte visszafogom magam. Később megbànnàm ha most olyat tennék, amit nem kellene.

- Akkor... velem maradsz? -simítottam derekára, nagy mosollyal az arcomon. Arcát egy világos piros színezte be, amitől elkapott a kuncogás. - Aigoo~ aludnunk kénne, reggel bekell menni az órákra. -megunkra húztam a takarót, átőlelve a mellettem fekvő lányt. Egymást bámultuk szótlanul. A szívem majd kiugrik az örömtől. Az álmaim nője mellettem fekszik mosolyogva.

- Mi az? 

- Semmi, csak csodálom a szépséged. -szégyenlősen a mellkasomba bújt, hogy ne lássam vörös arcát. Pár perc után a halk szuszogását halgattam. Téged megvédlek, nem riasztanak el mellőlem. Egy utólsó csókot hintve homlokára, engem is elnyomott az álom.