♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 23 rész

 A táskámat félre dobva, szaladásból rugtam le a lányról. Most élve nem kerül ki a kezem közül. Gallérjára markolva, húztam fel a földröl.

- Saját kezemmel öllek meg! - megse várva reakcióját húztam be neki egymás után. Vér pirosan látok az idegtől. Föléje mászva addig ütöttem mig ki nem feküdt. Két reszkető kar rángatott vissza a dühből. Soya ölelt háturól. Erősen magamhoz ölelve, takartam el félig meztelen felsőtestét. Mindene remeg. Levéve magamról a pólót, ráadtam. 

- Itt vagyok, nyugodj le... - csititgattam, megtörölve arcát hüvelykujjammal. Még az ég is úgy adta, hogy elveszítsem a nyakláncom. Karjaim közé bújva, temette arcát mellkasomba. Kivettem farzsebemből a telefont, felhívva Taehyungot. 

- Igen?

- Hozd a tornaterembe az igazgatót! - mondtam komolyan. A vonal másik végén barátom sóhájat hallottam, majd egy okét
- Baba, mit kerestél itt? - simítottam hátára. Választ nem kapva, vártam Taehyungot, aki pár perccel később megérkezett az öreg igazgatóval.

- Itt meg ki a fene történt?! Park Jimin, micsoda meglepetést! - kiabálásától, a karjaimban lévő lány összerezent. Sokkolt állapotban van... - Miss Il, magával mi történt? -nyúlt volna a lány vállához. Kezem védelmezően válla köré dobtam magamhoz fordítva.

- Majd ha felébred kérdezze őt! - biccentettem a betörtképű faszfejre.

- Mr. Kim , legyen szíves hívja a mentőket, és a rendörséget. - dörzsölte meg homlokát csípőre tett kézzel. -Te hová mész fiatalúr? 

- Beviszem a gyengélkedőre. Van egy pár sebe. - elnem engedve, mentünk az asztisztens szobájába. Mégszép, hogy mikor szükség van az aszisztensre nincs itt. A mentők most túl sok lenne számára. - Ülj le. - mondtam amilyen lágyan csak tudtam. Rendesen ráhozta a frászt, még mindig reszket akárcsak egy nyársfa levél. Egy picike vatára tettem a sárga löttyből, amivel megtisztíthatom a kezén és a térdén lévő horzsolást. - Adod a kezed? - mosolyogtam rá. Lassan kinyújtotta kezét. Pici tenyerét a sajátomban fogva, töröltem meg a tenyerén kékülő karcolást. Milyen hamar kékül a bőre... Emlékszem a próbák alatt, ahányszor leesett, annyiszor kékült meg.

- Jimin...- felnéztem duzzatt, piros szemeire hümmögve. -Fáj...- csuklott el a hangja. Két kezére néztem, amin lila ujjnyomok voltak. Rá csókoltam mindkét kezére, szótlanul maradva. - Haza akarok menni...

- Haza viszlek, jó? - csókoltam ajkaira

________________

Taehyung szólt Tzuyunak, hogy Soya nálam marad ma. Mióta haza jöttünk a kanapén kuporog akárcsak egy macska. Kimentem a konyhába, egy tálba csokis kekszett tettem, olyat amilyet a múltkor majszolt. Hátha ez felvidítja egy picit.

- Baba~ a kedvenced. - tettem mellé a tálat. Enyhén megrázta a fejét, magához ölelve térdeit. Nagy sóhaj szökött ki a számból. Jön, hogy széjjel verjem újra és újra azt a mocskot amiért kepes volt ilyet tenni.
- Elmeséled mi történt? Felemészt, ha magadban tartod.

- Bekellesz menni a rendörségre, úgye? - fuu bazdmeg kiment a fejemből az igazgató meg minden amit mondott.

- Nincs mitől félned. Az a rohadék megkapja megérdemelt büntetését.  - foglaltam helyett mellette. Ki tárta karjait, bekönnyezett szemekkel. - Na... - átöleltem, ölembe húzva. Arcát nyakhajltatomba fúrta. Éreztem meleg könnyeit a bőrömön, reszkető ajkaival együtt.

- Kértem, hogy hagyjon békén! - szipogott párat. - Te részeg voltál, mégis elengedtél, mikor kértem. - beszélegtésünk a telefonom idegesítő csörgése szakította félbe.

- Egy pillanat. Haló? Rendben...értem igaszgató úr. Viszlát! - kétséggel elöntött tekintete enyémért kutakodott. - A rendörségen vár minket az igazgató és a nyavalyás szülei. 

 Ellenkezés nélkül, csönben beszállt az autóba. Tudom, hogy fél és zavarban van. Fogalmam sincs mit mondot neki, vagy mit tud. Remélem a rendőrtisztnek mindent elmond. - Nyugi, vegyél egy mély levegőt és ürísd ki az elméd. Semmi baj nem történhet odabent. -mutattam az előttünk lévő épületre.

- Mellettem leszel? - mosolyogva rábólíntottam.

                              •Soya pov.

- Il Soya, 22 éves, Buszánban született. - olvasta fel a rendőrúr.

- Igen... -Jimin kézfejemet simogatva próbált nyugtatni. Müködik valamennyire.

- Nan Tae Won barátnője, akit maga erőszak kisérletével vádol.

- Volt...csak volt barátnő. Szakítani akartam vele, mikor agresszívan kezdett el viselkedni velem szemben.

- Te megcsaltad a fiamat, és még van képed itt lenni az agresszív szeretőddel?! -ordított Tae Won anyukája.

- Asszonyo--

- Lányom ként tekintettem rád, a házamba engedtelek és ez a hálád?! Az egyetlen gyermekem kómában fekszik a korházágyán miattad!! - elállt a légzésem közlésén. Jiminre néztem könnyes szemekkel, ezért rács mögé kerülhet.

- Vigyék ki!! - állt fel a férfi. Parancsát követve, kivitték mrs. Nant. - Tehát miss Soya, azt mondta a történtek idelyén szakítani akart mrs. Nan fijával, aki agresszívan fogadta választását.

- Azt hazudta...-kezdtem bele mondanivalómban. A férfi hagyta had mondjam, nem szakított félbe. - Azt hazudta, hogy az anyukája, mrs Nan, rosszúl lett két nappal ezelőtt miután engem a barátnőmnél hagyott. - az úr összeráncolt szemöldökkel bicentette oldalra fejét. - Valójában ő is megcsalt akkor este, másnap semmit nem hallottam felőle, ma kaptam egy üzenetet tőle, hogy fontos dolgot kell mondjon. - kiszettem zsebemből a mobilom, az asztalra téve. - Minden bizoníték megvan arra amit az előbb mondtam.

- De akkor mi oka lehetett arra, hogy magát megerőszakolja? - Jimin szorítása megerősödött, halálosan tekintve a férfira

- Félre értett valamit. Majdnem megerőszakolt. Időben megmentett. - utaltam Jiminre. - Mindig nyer, most se lesz különb, ezt mondta.

- Én tudom...Soya tudnod kell valamit... - szólalt meg Jimin. 

_______________

Megállt az idő számomra... Ténylegesen játszott velem. 

- Mostmár érthetőbb a cselekedete. Képtelen volt elfogadni, hogy veszített, ezért akart erőszakot tenni magán. - írta le az információkat. - Hahh...köszönjük miss Soya az együtt müködést. Elmehetnek, hívni fogjuk. - tisztelet  tudóan meghajoltunk, elhagyva a rendőrséget

- Miért nem mondtad el? - álltunk meg. - Mióta tudod? - néztem szemébe.

- Soya, beszéljük meg otthon.

- Jimin! Mikor tudtad meg? - hogy lehetek ilyen szerencsétlen szerelem téren? Egy normális, szerető férfit nem küld az ég, bezzeg csaló, hazug, szemétláda és még sorolhatnám abból van egy vagonnal.

- A kocsiban elmondok mindent, igérem! - őszinte tekintetétől egy kérdés fogalmazódott meg bennem. Hazudik e? Beszálltunk a kocsiba, haza indulva. Csend volt egy idelyig, mig Jimin megnem törte azt. - Ne légy rám mérges, oké? Hahhh... körül belül egy hónapja tudtam. - megdörzsölve arcom, hajtottam aztán hátra a fejem. -  A tetőtéren halottam Tae Wonékat dumálni. Mint ahogy említettem, a fogadásról volt szó. Szép nyereményt kaparíntott volna meg, az az autó tizenöt millió Wonba kerül.

- De cserébe, a netre kellett volna tegye, ahogy engem megfektet. Hazug állat... -morogtam az orrom alatt. A sírás környékel.

- Megkapja a nyereményét, ne aggódj. A telefonja az igazgatónál van. Minden bizonyíték rajta van. - emelte ajkaihoz hideg kezem. - Mostmár nem engedlek el. - egy őszinte boldog mosoly húzódott ajkaira.