♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 41 rész

                            • Jimin pov.

Néztem, ahogy alszik levakarhatatlan mosollyal az arcomon. Kifáradt. Én fárasztottam ki. Majd szét robbanok az örömtől. Hiányzott minden porcikája. Hogyan tudta egy nő így elcsavarni a fejem? Füle mögé türtem az arcába logó tincsét.

Eleinte, de még a kapcsolatunk előtt, tényleg So Yeont láttam benne. Emlékszem az első hetét az egyetem, ahogy próbáltam ágyba vinni, de ő nem volt olyan mint a többi lány. Ellenben a barátnőjét simán elcsábithattam volna. Erős és magabíztos nőként vert képen.

Túlzásba vittem a viccet akkoriban... A sok basztatásért mai napig szégyenlem magam. Sok bajba kevertem ám.

♡FLASHBACK♡

- A kurva életbe Park!! - kiabált szaladás közben.

- Ide! - kanyarodtam be a sarki üres házhoz. Megfogtam a kezét, behúzva abba a házba.

- Én megöllek Park... - sziszegte a fogai közt.

- Shh...- tettem tenyerem szájára. - Annyit bírsz kurutyolni , hogy az nem igaz. - ráfogva csuklómra, levette kezem a szájáról.

- Minek kellett te engem is belekeverj a balhéba? Tisztában voltál, hogy nem tudsz kiálni mindőjükkel mégis jártattad a pofád. Tiszta kék az arcod. - vágta csipőre kezét.

- Blah, blah, blah...- csúságoltam vele.
- Minden nap elmondod mennyire elküldenél a halál faszára, most meg itt aggódó képet vágsz. - felhorkantva dobta hátra haját.

- Na ide figyelj Park. Én nem aggódom érted. Világos? - emelte rám mutató ujját.

- Mint a Nap Baba. - görbült fel ajkam széle.

- Ne nevezz úgy! - vetette rám bosszús tekintetét.

- És miért nem? - hajoltam le az ő magasságához. - Megmondasz majd a barátnődnek vagy a barátodnak - ha van neked olyanod.

- Nem fogok panaszkodni senkinek. Egyszerűen jól pofán csaplak majd. - vonta meg vállát.

- Szóval bevallod, hogy nincs pasid?

- Igen. Semmi baj nincs avval, hogy nincs. Nem is kell nekem. Megvagyok pasi nélkül is. - emelte föl a fejét büszke módon.

- Mi lenne, ha azt mondanám, egyszer ellopom a szived? - döntöttem oldalra a fejem. Elkezdett röhögni. - Mi olyan vicces?

- Az, hogy te ezt most rohadtul komolyan mondtad. Mindketten tudjuk jól, köztünk soha semmi nem lesz. - váltotta komolyra a szót.

- A jövőt nem lehet tudni Soya. - léptem egyett előre.

- Ez igaz, de hidd el nekem, semmi nem lesz köztünk. - két kezem a lány mögötti falhoz döntöttem, közelebb kerülve hozzá.

- Honnan gondolod te ezt ilyen nagy magabíztossággal? Egyszer töltenél velem egy éjszakát és azután mindent megtennél, hogy velem légy.

- Ép ez az. Én nem akarok veled egyetlen egy éjszakát sem tölteni. Nem fogok utánnad futkosni mint egy kutya. Nem vagyok azok a lányok, akiket könnyűszerűen megfekteted és majd szaladni fogok utánnad. - elvettem kezem a faltól, hagyva, hogy mennyien ki.

♡ FLASHBACK VÉGE ♡

Akkor döbbentem rá mennyire is hasonlítanak ők ketten. Akárhányszor hívtam el luxus partikra, drága éttermekbe vagy magamhoz, a válasza mindig " Nem, kösz" volt.

________________

Reggel a mocorgására költem föl. Éppen, hogy kinyitottam a szemem, egyből vissza lehúztam az ágyba.

- Mennem kell dolgozni. - suttogta. Az a retkes munkahely.

- Nem is értem minek dolgozol. Gond nélkül megadnám bármire lenne szükséged. - dobtam át derekán a karom.

- Mert nem akarom azt, hogy engem eltarts. Megállok én a saját lábomon is.

- Ez az egész "Independet Woman" cucc. - engedtem el a témát, mert több mint valőszínű én jövök ki vesztes ként.

Feltápászkodtam én is, amúgy se tudtam volna visszaaludni. Ma szeretnék én csinálni vacsorát, vagy legalább segíteni benne. Soya szinte felvette a feleség szerepet mióta velem lakik. Elkisértem Soyat a munkába aztán hazatántorokdtam kitakarítani. Mióta egybe költöztünk kevesebbet takarítom, emiatt szarul érzem magam. Szegény azt a két szabadnapját is takarítással tölti.
__________________

- Fuu...el is felejtettem mennyire fárasztó egy munka ez. - engedtem el a surulóbotot. Kezembe vettem a mobilt és felhívtam Taehyungot.

__________________

- Jaj! Nekem ehhez nincs kedvem. - nyavajgot kezében a seprűvel.

- Akkor használd a porszívót, bánom is, csak takarítsunk végre össze. - pakoltam helyére a megtísztított poharakat.

- Kurva jó barát vagy Jimin. Csak arra vagyok jó neked, hogy kitakarítsam a lakásod és vízért menyjek neked. - dobbantott egyet mint egy rossz kisgyerek.

- Azért ne felejtsük el hányszor is szedtelek ki a szarból. Na, légy oly kedves és porszívóz fel. Nekem Soyáért kell mennem. Ma és holnap háromig dolgozik. - kaptam fel a cipőmet, kilépve az ajtón

- Legalább fizetnél kí! - hallottam kiabálni.

Sokat nem kellet menyjek, elég közel van a bolt. Annyi az egész, hogy egy elég puszta helységben tartózkodik, ezért este féltem erre. Soha nem lehet tudni miféle emberekbe boklik bele. Főleg ő, aki vonza az ilyen embereket. Mondjuk én is vonzódom hozzá, de én nem akarok neki fájdalmat okozni...

Jó, hagyjuk! Ennek semmi értelme nem volt. Megálltam a hátsó kijáratnál, tudván, hogy itt fog kijönni.

- Hát te már itt vagy? - fogta tenyere közé arcom.

- Miért, talán nem örülsz hogy itt vagyok? Vagy esetleg másra számítottál? - húztam föl egyik szemöldököm.

- Igen. - összeráncoltam szemöldököm.

- Melyik kérdésemre "igen" a válaszod?

- Amelyikre akarod. - csipkelődni akar, hát akkor csipkelődjünk. Kár, hogy nem motorral jöttem.

Kinyitottam az ajtót előre engedve Soyat. Taehyungnak nyoma sincs a házban, viszont a munkájának annál inkább.

- Magasságos ég! - dobta le válláról a táskát. - Ezt nem egyedül csináltad. Tuti, hogy segített valaki. - túl jól ismer.

- Elkaptál. Taehyung besegített. - mosolyogtam fejét ingatta.

Ma semmi más programom nincs a henyéléssen kívül. Ebédet főztünk, filmeztünk estére meg váratlan vendéget kaptunk.

- Mr. Park hozhatok valamit? - hogy tud még a megtudtak után is kedves lenni vele?

- Köszönöm, nem. Fontos dolog miatt jöttem ide. Szeretném, ha végig halgatnál és nem vitáznánk. So Yeonról lenne szó. Mindent tudok, beleértve azt is, hogy a fellépés után mi történt. Nem tudom mit hazudott az a ringyó neked, de hidd el. A negyede sem igaz. - gyújtott cigarettájára.

- Tehát azért vagy itt, hogy elmond a te hazugságod amelynek esetleg a negyede igaz? - Soya a kézfejemre szorított. - Tudod mit? Nem érdekel már semmi. Tele van a tököm a múltal. Mindenki máféle "igazat" mesél el. - tettem idézőjelbe az igazat.

- Én mindvégig az igazat mondtam, kivéve azt, hogy meghalt. - húzta fel vállát, szíva egy füstüt szivarjából.

- Ja, igen. A nőt akit szerettem, kiderült mindvégig élt. Apa, csak hagyj békén evvel. Őszintén jobban örültem, mikor nem tudtam, hogy So Yeon él. - dörzsöltem meg halántékom.

- Mr. Park, én szeretném hallani a mondanni valóját. - ránéztem a mellettem ülő lányra, aki full komoly képet vág. - Egyáltalán nem bízom benne. Furán viselkedik...

Helló😁 Sajnálom, hogy ez a rész ilyén rövid lett és későn is érkezett. Azért köszi, hogy végig olvastad 😘