♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 28 rész

Belépve a puszta lakásba, álmosan totyoktunk a háló szobába. Csak most veszem észre, Jimin pizsamában jött hozzám. Végre bebújva a meleg takaró alá, mellkasomra hajtotta fejét. Eddig nem mondta, hogy nem aludt éjszaka. Hajába túrtam, simogatva mint valami kis macskát. Karja erősen derekam köre fonódott, magához ölelve. Egy kis idő múlva halk szuszogás lepte el a szobát.

Reggel egy csiklandozó érzésre költem fel. Lassan kinyítottam a szemem, pislogva egy párszor. Jimin mosolygó arca ragyogott a szemem előtt.

- Jó reggelt hercegnőm~ - mondta dallamos hangján.

- Látom nem volt gond az alvással. - fordultam hátamra kinyújtva karom.

- Hála neked, úgy aludtam mint egy kis baba. - könyökölt fel, hogy rá lásson arcomra, meg persze enyhén elpirult orcámra. - Te is kipihentnek tünsz. Arra költem, hogy rám vagy fonódva mint valami polip. - söpörte el arcomból a kósza tincseket.

- Hát ezt kapod, ha velem alszol. - vontam meg vállaim.

Miután meguntuk a lusálkodást, feltápászkodtunk az ágyból, rendbe szedni magunkat. Délig lustisztunk. A lakás tükrözte Jimin hetét. Ruhák a földön, könyvek össze-vissza. A konyhában az üres rámenes dobozok kupacban voltak az asztalon.
- Jimin össze kell takarítani. Nagyon elvoltál ezen a héten. - adtam kezébe a gőzölgő poharat kávéval. - Bevásárolni sem ártana, üres a frigód, meg a szekrények is. - mindre bólongatott szürcsölgetve az édes koffeint a pohárból.

Szerencsére, vagyok olyan sűrűen itt, hogy Jimin szekrényében magamnak is találjak valami takarítani való ruhákat. Mig én a háló szobát szedegéltem, Jimin a szenyest intézte. Hogy került ez az apartament ilyen állapotban? Két és fél óra múlva, a lakás jobb lett mint újkorában. - Még csak bekell vásárolni. - terültem ki a földön.

- Ugh! Majd holnap, ma inkább... menyjünk randizni. - melegség töltötte el a szivem izgatott mosolyától. - Az első igazi randink.

___________________

Tzuyu jobban örült a randimnak mint én. Körbe körbe ugrált mikor elmondtam neki. Kicsit megijedt, nem látva itthon. Komplekt kiment a fejemből szólni neki. Jimin csak annyit mondott, hogy öltözzek fel kényelmesen. Semmi fancy nem szükséges. Jobban is örülnék inkább egy vidámparki vagy hétköznapi randinak, mintsem drága étteremben randizni.

- CSAJSZI~ semmi arra való ruhád nincs. - kutakodott a szekrényemben.

- Drága barátnőm. - löktem válla köre a karom. - Nem divat bemutatőra megyek, hanem időt tölteni a barátommal. Légy oly kedves és ne öltössztes fel Lady Gaga-nak. Nem vagyok extra mint te. - mutattam rá.

- Attól még szépen felöltözhetsz. - jóval később egy világos lila, puha anyagú pulóvert és egy soha nem látott pastel lila szoknyát kotorászott a szekrényemből. - Csini leszel benne. Jimin le se fogja venni rólad a szemét.

- Tzuyu~ ennek a pulcsinak nagyon mély a dekoltázsa! - takartam a ki látszó testrészem.

- Szerintem a barátod nem fogja bánni. - rácsaptam karjára. - Jól van. Keresek valami mást. - Végül egy szimpla fehér trikót adott rám valami hosszú pillangós kardigánnal.

- Honnan van ez a kardigán? - kérdeztem nézegetve magam a tükörbe. Be vallom, nagyon ügyesen kihozta a szetett.

- Hát a szekrényed alján volt. - húzta fel vállát. Miket nem talál az ember! - Smink is kell! - szaladt ki a szobámból, vissza térve egy kis táskával. - Na, hogy tetszik? - pakolt mindent ottvissza a táskába.

- Imádom a csillogó szemhély pudert! - mondtam akárcsak egy kis gyerek a karácsonyi ajándékára. - Az ajkaim is milyen természetesnek tünnek... - csodáltam barátnőm munkályát.

- Azért mert természetesek. Egy szimpla ajak balzsamot tettem rá, te butus. A hajadat magad csinálod. Mennem kell. Pááá~ - a hajammal sokat nem volt mit kezdjek, Hosszú és nehéz bármit is csináljak vele. Megfésültem, enyhén begöndörítettem és kábé ennyi...ja. Fogtam a kis posettámat, kilépve a lakásból. Jimin lent várt nagy mosollyal az arcán.

- De szép itt valaki! - lepte el az arcom puszikkal. Felkuncogva, tenyere közé csúsztattam sajátom.

- És...hová megyünk? - pipiskedtem fel, kivácsiskodva

- Majd meglátod. - csipte meg az orrom hegyét. Egy fél órája biztos megyünk. Megesz a kiváncsiság. - A türelem rózsát termet Jagi. - nyafogni kezdtem. A világ végére vissz? A sétálgatás után egy pici tésztázóhoz értünk. - Ez az első megállónk. - ahogy kinyítottuk az ajtót egy fahéj, kakaó és vanilia illat csapta meg az orrom.

- Hmm... - szipantottam be az édes illatokat. - Milyen jó illat van. - Jiminnel a finomságokkal teli üveghez mentünk. - Mochi. - Jimin rám nézett levakarhatatlan mosolyával, ami egész uton szédítette a szivem.

- Tesék Baba? - újjamat az üveg ablakra téve, mutattam a rózsaszin édeségre. - Mochi... Te az édességre gondoltál? - hevesen pislogtam mire leeset a kérdése.

- Igen, mi másra? - pimaszkodtam vele egy kicsit. Ő is folyton piszkál, most vissza kapja. Erre semmit nem mondot. A sütivel az asztalon, bámésztkodtam. Nyugis helység. A falakon cetlik vannak ragasztva, amit bizonyára a vendégek hagytak itt. Az egyiken dátum is van "1996 november 15". - Nagyon régóta itt van ez a helység. - Jimin csak bólongatott.

- A szüleim itt találkoztak a 80-as években. Anya sokszor elhozott ide, viszont nem voltam itt... tán 3 éve. - miután megettük a sütinket indultunk a másik megállóhoz. - És most? - sétáltunk az út napos részén.

- Meglepi. - fujtatva kortyoltam bele a limonádémba. - Hogy tudod cukor nélkül inni? - vágott egy fintorgó képet.

- Nem tudom. Igy szeretem. - zártam le a limonádés témát.

- Amúgy, most veszem észre. - álltunk meg.- Szabad napot kaptál?- elfelejtettem elmondani, hogy munka nélküli lettem.

- Nem. - indultunk el. - A főnök úgy döntött, hogy nincs rám szüksége.

- Nincs rád szüksége? Hat éve ott dolgozol és a semmiből szükségtelennek talál. Milyen érdekes... Ne rágódj rajta sokat, találsz más munkát. Persze a vizsgák után, eleget hajszolod magad. - felmelegítette szivem. Jó érzés, mikor valaki törődik veled. Jó érzés fontos lenni valakinek.

Egy hosszú séta után, végre eljutottunk a második desztinációnkhoz is. A gyönyörű tájtól leesik az állam. Cseresznyevirágokkal van ellepve minden. Hogy talált rá erre a helyre? - Daebak!! Ez mesésen néz ki! - mutattam a tájra.

                          •Jimin pov.

Mosolyogva figyeltem, ahogy ide oda szaladgál és ungrándozik akárcsak egy öt éves. Emlékszem, neki is ez volt az első reakciója, mikor megmutattam ezt a helyett. Sokan nem tudnak róla, pedig nem egy eldugott vagy veszélyes hely. - Le ne ess, te ügyetlen! Látom örülsz.

- Még szép, hogy örülök! -leültünk a lócára. Ahogy a kék eget nézegettem egy nosztalgia érzés kapott el. A temetőbe is elkell látogassak, két nap múlva három éve, hogy elhunyt So Yeon - Jimin? - hümmögtem, várva, mondja a mondanivalóját. - Nem akartalak el szomorítani, azért nem is kérdeztem. A tavasz elején elmentem édesanyám sírjához...és tégedet is láttalak, ahogy távoztam. -összehúzott szemöldökkel figyeltem minden egyes szavára.

- Mond csak tovább. - biztattam, hogy ne hagyja abba.

- Megvártam mig te elhagyod a sír helyt és megnéztem kihez mentél. - hajtotta le a fejét. Akkor ő tette oda azt az egy szál virágot.
- Nem tudtam mit gondoljak akkor, ezért otthagytam egy szál fehér rózsát. Nem muszály elmondanod, ha nem akarod! Csak kiváncsi vagyok ki volt az a hölgy... - a torkom összeszorult olyannyira, hogy pislogáson kivül semmit nem tudtam csinálni. Ideje lezárnom a múltat, vele együtt...

Hali!😊 Köszi, hogy végig olvastad❤😘