♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 6 rész

                             •Jimin pov.

Mondtam én, hogy vihar lesz. Az eső szakadt odakint. Dörög, fúj a szél. Apám! Haragos az ég ám de rendesen.

A kávézóban alig ha vagyunk hárman. Mármint azért ki olyan hülye, hogy ilyen vihar közepette jöjjön kávézni? Soya jött ment a kávézóba. Ha nem a felmosóval, akkor egy ronggyal. Ha nem ronggyal akkor seprűvel a kezében. Annyit bír takarítani. Patyola tiszta ez a helység, szükségtelen ennyit tisztítgatni.

- Hahh...- pedig elakaratam menni hozzá...rég nem voltam, de így nem tudok elmenni. Hirtelen elment az áram. Soya azonnal intézkedett. Ez a lány egy robot. A kávézó pultnál mondott valamit, majd tekintete összefutott az enyémmel. Felálltam hozzá sétálva. Ártatlan szemeivel felnézett rám.

- Igen? - kérdezte

- Remélem kerítettél szabadidőt a matekre. - húztam szám egy önelégült mosolyra.

- Most komolyan beszélsz? - kérdezte hitetlenkedve.

- Szóval azt hitted viccelek? Csak, hogy felvilágosítsalak, nem játszadozom a tánccal kapcsolatban. - mondtam full komolyan. A táncban látom a jövőm.

- Igen, viccnek gondoltam. Nem veszed komolyan a tanulást. -mondta ölbe tett karokkal.

- Mostmár tudod, hogy nem így állnak a dologok. Holnap suli után, vagy megmondalak a Jung professzor nőnek, hogy képtelen vagy bevállalni a rád bízott feladatát. -össze hunyorította szemét, bosszúságot árasztva magából.

- Nem tudok holnap. Dolgozom. -fordította el a fejét.

- Hahhh...akkor mikor vagy szabad? - dörzsöltem meg orrnyergem.

- Pénteken és a hétvégén. -válaszolta.

- Akkor pénteken baba. -hajoltam arcához.

- Told el az arrogáns képed az arcomból! -az ujjával elnyomta a másik oldalra az arcom. Megköszörülve torkom, elnéztem tőle.

- Soya!! 17- es asztal!! - kikerülve engem, element. Ilyen se történt még...

_________________

                         •Soya pov.

A főnök hívta Nayeon imo-t, hogy nyolckor zárás van, de annyira esik az eső... A vendégek is kezdenek fogyni, csak Park maradt, meg két öreg néni.

- Drágám, te nem mész haza? - jött mellém Nayeon imo.

-De, de, haza megyek, viszont ilyen viharba nem merek. - kínosan elkuncogtam magam. -De te nyugodtan menj csak haza, addig én összetakarítok. - adtam felé egy bíztató mosolyt.

- Hahh...jól van. Hívj, mihelyt haza érsz! - parancsolt rám. Mint egy kisgyerekre, mosolyogva bólongattam.

-Akkor holnap tali. - átölelt és kiment a nagy ernyővel a kezében.

-Hahh...takarítsunk akkor. - kivettem hátulról a mosószereket, a felmosót a felmosó vödörrel együtt, meg egy pár rongyot.

Minden egyes üres asztalt fényesre töröltem. Beletettem a piszkos rongyot újra a habos vízbe. Mivel minden vendég eltávozott egyedül maradtam...vagyis azt hittem. Jimin itt ült előttem pimasz mosolyával az arcán.

- Baba én még itt vagyok. - mutatott az asztalra. Azonnal elhúztam a kezemet a felülettől.

- Nem vettelek észre... -néztem el tőle.

- Jól van. Pakolj! Haza viszlek. - nagy szemekkel rávetettem tekintetem.

- Semmi szükség arra. - fontam össze karom mellkasom előtt.

- Soya negyed kilenc...nem akarsz haza menni? -vágott ártatlan képet.Nagy sóhajom után válaszoltam neki

-Haza fogok menni, amúgy sem a te gondod. Vagy csak nem vársz rám? - gúnyolódtam vele.

-Mi van, ha azt mondom igen? - a vigyorom lassan lehervadt arcomról. -Tudod nem vagyok olyan rossz, amilyennek te elképzelsz. -na persze! Erre muszáj volt felhorkantsak.

- Ne nevettess Park! A tavaly szekáltál eleget. Most meg az első nap bajt okoztál a fejemre! Hirtelen meg ilyen tök kedvesen viselkedsz. Hagyjuk, oké? Zárva vagyunk, menj innen! - nyitottam ki neki az ajtót. Kuncogásától mégjobban felidegesítettem magam. Lehajtotta fejét csóválva.

- Soya, pakolj! A kocsiban várlak. - felvette kabátját, és kiment, de még azért úgy gondolta kacsint egyet.

Ez a szemétláda! Kinek képzeli magát? Azt hiszi egy olcsó cafka vagyok, akit csak úgy elcsábít? Elpakoltam a dolgokat a helyükre. Én is felvettem a kabátom indulva a hátsó kijárathoz. A vihar lecsendesült egy aprónyit, de az én esernyőmet hamarabb felkapta a szél mint ahogy én azt gondoltam.- A francba! Lesz itt nátha, az is biztos. - a táskámat a fejem fölé emelve kezdtem el szaladni. Egy pár méter szaladás után valaki kiabálni kezdett utánnam.

- Yaaa! Il Soya, te makacs! -argh! Még csak ő hiányzott.

- Mondtam Park. Nem megyek veled haza. -nem érdekel mennyire vagyok most makacs, viszont biztos nem engedem, hogy haza vigyen.

Megfordultam, mire hideg ujjai, csuklóm köré fonódtak. Megszólalni se tudtam hirtelen cselekedetétől. Elkezdtünk szaladni az esőben mint azok az őrültek. A kocsijához érve, gyorsan kinyította, és beszáltunk. Mindkettőnk mellkasa hevesen le fel ment a futástól.

-Te idióta... - mondtam a gyors levegővétel közben.

-Kapcsold be az öveket baba! Indulunk! - mire észbe kaptam már elindította a kocsit.

__________________

Az út kivételesen csendes volt. Egyikünk se szólt egy szót sem a másikhoz. Ez az atmoszféra a legjobb közöttünk. A pirosnál megálltunk. A fene gondolta volna, hogy ott ragadunk.

- A kurva életbe... - morogta az orra alatt.

A türelmetlenség engem is elkapott egy tíz perc után. Nagy sóhajok hagyták el a száját egymás után. Az esőcseppeket néztem, hogyan csúsznak le az ablakon. Emlékszem, anyával mindig versenyeztünk, kinek csúszik le a leghamarabb az ablakpárkányra. Mindig ő nyert, ezért sokszor sírtam, de aztán felvidított az ő finom meggyes buktájával. Észrevétlenül, de kicsordult egy könnycsepp a szemem sarkából. Mire realizáltam, Jimin megszólított.

- Soya miért sírsz? - lágy hangjától végig futott a hideg a gerincemen.

- É-én nem sirok. - próbáltam egy hihető mosolyt előkaparni az arcomra.

- Hahh... ha te mondod. - tudom, hogy nem tudom becsapni. Hiába nem vagyunk jóba, úgy átlát rajtam, mint ahogy Tzuyu sem.

Újra beállt a csend, de ezúttal kényelmetlen volt a kettőnk közötti feszültség. Hál' az égnek a dugó tovább haladt, így mi is. Jimin megállította az autóját a tömbház előtt. Épp kiakartam szállni, azonban az ajtó zárva volt. Hazudnék, ha azt mondanám nem dobbant a szívem egy nagyot.

- Látsz, haza hoztalak. Nem a saját lakásomra. - mutatott a nagyocska tömbházra. Incselkedő mosolyát, de lecsapnám!

- Ha, ha, de vicces vagy Park. -gúnyolódtam vele.

- Baba látom nagyon szereted a vezeték nevem. - kacérkodott mosolyával.

- Álmodban. Nyisd ki az ajtót! -kérésemre eleget téve, kinyitotta az ajtót.Köszönés nélkül sarkon fordultam, és dashi run run a tömbházba.

                           •Jimin pov.

Távolodó alakját bámultam, míg be nem ment az épületbe. Miért kell olyan legyél mint ő? A makacssága, az önbizalma, szorgalmassága...mint te... Ma inkább a saját lakásomban alszom. Egyedül akarok lenni.

________________

Az üres lakásba belépve, megcsapott rendesen a hideg levegő. Basszus! Nyitva hagytam az ablakot a nappaliban. Gyorsan bezártam, és feltöröltem a vizet, ami az ablak alá került. Átkozol engem odafent tettemért, igaz?