♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 37 rész

                        •Jimin pov

A szívem szorongot mint a klubban. Nem jön, hogy elhiggyem. Hazudnak a szemeim, játszik az elmém. Ilyesmi a való világban nem történhet meg. Eltemettem, nem támadhatott fel.

- De- Na ne! So Yeon meghalt, pontosan három éve. Tesó összekeverted valakivel. - hitetlenkedett.

- Én tudom, hogy meghalt, ép ezért vagyok kurvára összezavarodva. Ismerem, nem felejtettem el, hogy néz ki. Az a rémült tekintett...

- Én ezt nem igazán értem. - felnéztem Tzuyura. - Ki az a So Yeon? - tehát Soya semmit nem mesélt el neki.

- So Yeon...-vettem egy nagy levegőt. - Ő volt az első szerelmem. Három éve vitáztunk és nem birta tovább. - álltam le. Az egész az én hibám. Soya gyöngéden átölelte oldalam.

- Sajnálom, erről fogalmam nem volt. - ingattam meg a fejem.

Az asztalnál kurva csend lett a beszélgetés után. Egész nap Soya igyekezett kedvembe járni. Látszik rajta, hogy elszomorítsa a borús kedvem, azonban nem mindennap látok egy hallot személyt. Elterveztünk egy programot ma délutánra a többiekkel. A lányok szeretnének elmenni a DisneyLandba, tehát ma az lesz a kis kiruccanásunk.

Négy fele Soya már a ruhái között turkált, keresve a "tökéletes" szerelést. Én is átöltöztem, ne melegítőbe mennyjek már. Néztem, ahogy készülődik. A nagy sietésbe egyszer csak hasra esett.

- Jó ég, de ügyetlen vagy. - hóna alá fogtam és felkaptam a földröl. - Úgy nézel ki mint Csipkerózsika, csak nem vagy szőke. - mondtam mire fülig érő mosolyt varázsolt arcára. Full rózsaszinbe van.

- Akkor te leszel a hercegem, aki megment az öröké alvástól. - csipte meg orcám.

- Abban szívesen segítek. - futottak át gondolataimin az együtt töltött éjszaka. Megelégelve piszkos elmém, ott hagyot a szobába egyedül.

- Hiszen te kértél, hogy mentselek meg az alvástól! - szögdécseltem utánna.

- Ne vegyél mindent komolyan! Tzuyu készen vagy!? - ordította a napalli közepéről.

Taehyung a söför mellé ült mig én a két lánnyal hátul. Az út hosszú és beszédes volt. Soya barátnőjével együtt izgatottan szaladtak be DisneyLandbe.

- Te nem futkosol velük? - biccentettem fejem a lányok felé.

- Most nincs energiám hozzá. - bigyesztette le alsó ajkát. - So Yeonon jár az eszem. Nem tudom mit higgyek. Bízom benned, viszont egy klubban voltunk, ittunk is. Nagy az esély, hogy összetévesztetted valakivel, aki hasonlít rá. Soya is hasonlít rá, meg a nevük is. A sokktól ájultál el, úgye?

- Biztosan. Megijedtem egyben nem jött, igazából most se jön, hogy elhiggyem amit láttam. Nem tudom mi igaz és mi hazugság.

- Elmondanád mit álmottál?

- Vele mikor még együtt voltunk. A lakásomban kergetőztünk, majd a földre feküdtünk. Az arca sápadni kezdett és mondogatni kezdte, hogy nem szeretem már, meg kidobtam az életemből. Borzalmasan festett. Tiszta vér volt az arca, mint a baleset idején. Először az orrából majd mindene véres lett. - Taehyung itt leállitot, mivel a borzalom végig futott arcán.

- Horror bazdmeg... Mély sebet hagyott.

- Sajnos... 

_______________

                                •Soya pov.

Már nincs kedvem itt lenni. Egy órája "szórakozunk" ezen a nyavajás helyen. A két férfi nagyon elvannak szállva a gondolataikba. Most gonosznak fogok hallatszódni, viszont egy halott személyen rágódnak. Tzuyu a kavicsokat rugdosva, vette el párjáról figyelmét.

- Na jó! - álltam fel a padról. - Jimin ne haragudj, de értelmetlenül rágódsz a volt párodon. Elhunyt, és bármennyire is szeretted vissza nem fog jönni. - megszeppent tekintetek fogadtak tőlük.

- Soya ez durva volt, nem gondolod? - bökött oldalba barátnőm

- Öszinte vagyok Tzuyu. Az a nő nem fog feltámadni, méghozzá Franciaországban. Tudom, hogy összezavarodott, azonban csak azért mert látott egy személyt aki hasolít So Yeonra, nem azt jelenti,  hogy ő volt az. - egyikük se kommentált

- Igazad van. - szólalt meg Jimin egy pár másodperc csend után. - Sajnálom... -adott ki egy reszkető sóhajt. - Elrontottam a kedveteket. - szegezte le fejét.

- A te problémád a miénk is hyung. - veregette vállba Tae.

- Nem tudom milyen személy volt So Yeon, viszont biztos nem akar téged ilyen szomorúan látni fentről.  -ült Jimin mellé. Egyedül én maradtam. Képtelen vagyok rá haragudni. 

- Mennyjük haza. - megfogtam kezét fölállitva a padról. 

________________

 - Alig várom, végre haza repüljünk. Két napja nem ettem normális kaját. - fintorgott Taehyung, mellette barátnője beleegyezően bólongat. - Mindehol jó de lejgobb otthon. - mind elmosolyogtunk Tae kijelentésére.

Az ajtó csengöjére felkaptuk a fejünk. - Majd én kinyitom. - fölálltam, indulva a bejárati ajtóhoz. Egy kis türelmet! - kiabáltam, mikor a csengő ismét megszólalt. - Ja, de nem értik. - csaptam gyengéden homlokomra. Kinyitottam az ajtót. Egy fiatal, talán velem egykorú nő áll velem szemben. Ha jobban megnézem arcát, picit hasonlítanak az arcvonásaink.

- Ahmm...Jó estét! - mondta koreaul miközben meghajolt.

- Jó estét! - köszöntem én is. - Miben segíthetek?

- Pa--

- Baba ki van az ajtónál? - jött hátam mögül a kérdés.  Az ismeretlen nő egyből bekönnyezett és rebegni kezdtek ajkai. Vállam mögé néztem Jiminre, aki úgy bámulja a nőt mint aki szellemet látna.

- Jiminah... -bökte ki elhalt hangon. - összezavarodottan hol Jimint, hol a síró nőt néztem.

- So Yeon? - Taehyung behúzta a házba a nőt. Jimin azonnal utánnuk ment. Ez hogyan lehetséges? Mi folyik itt? Térdre rogytam a küszöbön. Jimin azt mondta meghalt... egy halott ember nem kell fel a sirjából és jön egy a világ másik végére.

- Soya drágám! - gugolt le mellém barátnőm. - Jól vagy? - kérdezte a leglágyabb hangtónuson.

- Én ezt nem fogom fel...

                                                     

                                   •Jimin pov.

Szemben velem ül. Semmit se változott. Úgy néz ki mint három évvel ezelőtt. Kezeire pillantottam. Még mindig a körmét piszkálja mikor ideges és nyugtalan.

- Nem vagy halott. - szólalt meg ölbe tett kézzel Taehyung. Magyarázatra vártam, de semmit nem kapok, csupán halgatást és könnyeket.

- Miss So Yeon, elmagyarázná ezt az egész szituációt? - jött be Soya. Szemei teli van zavarodotsággal. Biztosra veszem, hogy termérdek kérdés kavarok a fejében akárcsak nekem.

- Elnézést, de te ki vagy? - egy pillanatra felháborodottnak tünt a hangja.

- Il Soya vagyok. Jimin barátnője. - So Yeon szeme kétszeressére nőt, majd egy szomorkás mosollyal az arcán hozzám fordította fejét.

- Látom túl tettél rajtam... - rábólíntottam. - Őszintén sajnálom, hogy miattam nehézségeken kellett átmenjél. A baleset után rá egy hónapra ébredtem föl a kómából. - csuklott el a hangja.

- Mért nem kerestél? Tudod te milyen nehéz volt avval a tudattal élnem, hogy miattam haltál meg? Minden nap rágta a lelkem, hogy az utolsó beszélgetésünk egy veszekedés volt. - a szivem erősen kalapál mellkasomba

- Nagyon sajnálom... Mindent elmagyarázok. - mondta szabat utat engedve könnyeinek.

Helló~ Egy feltámadt karakterrel gazdagodott meg a története Soyanak és Jiminnek.😆 Ti milyen személyiséget képzeltek el So Yeonnak?