♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 4 rész

- Mit szeretnél? - dőlt neki a falnak.

- A matek. - fejét oldalra biccentve fürkészte arcom. - Taehyung, a tanárnő azt mondta, hogy ha idén is kicsi lesz a pontszám a vizsgán, nem táncolhatok. -mondtam felháborodva

- Ooh~ és? - ez hülye, vagy hülye?

- Taehyung...TE MOST DIREKT BOSSZANTASZ? - vittem feljebb a hangom, amitől okos barátom elkuncogta magát.

- Szóval ezért vesztetek össze Soyával. Jimin tudod jól a matek nem az erősségem. Meg egyébként is Soya nagyon okos lány, csak te vagy bunkó. - le vagyok akadva.

- Tudod mit? Hadjuk! Nem fogunk az egyről a kettőre jutni.

Mindketten csöndben maradtunk. Olyan jól esik ez langyoska szellő. Szép emlékek jutnak eszembe... emlékek amelyeket nem élhetem át újra...soha... Mély sóhaj hagyta el a szám. Jó lenne ha velem lennél... Tovább néztem a messzi nyüzsgő szöuli várost.

- Jimin, jössz? -biccentett fejével a kijárat irányába.

- Még maradok. - néztem fel az égre. Taehyung köszönés nélkül távozott, csak az ajtó záródását hallottam már.

                             •Soya.pov

- Rendben uram. Máris hozom. - tettem zsebembe a kis lilla jegyzetfüzetem.

- Két karamellás Latte és egy szimpla fekete lesz a tizenötös asztalnál. -adtam le a rendelést Naeyon nénikémnek.

- Értettem szorgoskám. - nem tudtam nem elmosolygni rajta. Igazából nem a nénikém, de mintha az lenne.

Gyorsan letöröltem az üres asztalokat. Nem szeretnék problémát magamnak. A mai nap úgyis tele volt, hát...nem kellemes percekkel.

Kivittem az úrnak a rendelést, mentem is a másikhoz. Leírtam amit kért és ugyanez a rutin nap mint nap. Kivéve ha megjelenik ő. Na akkor az Isten is megvert. Folyton bajt hoz a fejemre...

- Soya, a tizenhetes asztalhoz! - kiabálta kollégám.

- Értettem! - abbahagyva a pult törölgetést mentem az említett asztalhoz.Nem hiszem el...miért van úgy ha csak egyszer is, de csak egyszer is rágondolok, vagy megemlítem meg is jelenik?

- Aranyom tudom csábító vagyok, viszont azért még ma felveszed a rendelést, ugye? -nagyképűsködött. Arrogáns majom...

- Hát hogyne. Mit hozhatok? - mondtam a fogam közt.

- Hát te már úgyis itt vagy, szóval... -harapta meg szája szélét. Fúj de gusztustalan... Nem érdekel milyen arcot vágok, de remélem leesett neki a dolog, hogy undorodom tőle.

- Miért kell ilyen képet vágni baba? Tudod a reggeli arckifejezés jobban tetszett. - görbült fel a szája széle. Nyugalom! Ez a munkahelyed Soya...

- Jimin nincs erre időm! Csak mondd mit szeretnél, és légy oly kedves hagyjál nyugodtan dolgozni. - erre unalmasan felsóhajtott.

- Holnap úgyis megkapod a magadét. Na szóval... kérnék egy Cafè latte-t. - leírtam. Társalgás nélkül mentem leadtam a rendelést majd mikor kész volt kivittem neki. Szerencsére ma nem okozott gondot, mint a múltkor. Hogy mit kaptam én a főnöktől...

_______________

- Akkor holnap találkozunk Soya! Jó éjt, és az úton vigyázz! - köszönt el Naeyon imo.

- Vigyázok, ígérem. - egyedül maradtam a kávézóba. Összeszedtem az üres poharakat, amik az asztalon maradtak. Vettem a vizes rongyot, hogy letörölhessem az asztalokat. Sokat törölgettek, tudom, de inkább letörlöm százszor, mint hogy jöjjön egy rosszkedvű vendég és belekössön.

Kész. Letettem a helyükre a tisztítószereket. Bementem az öltözőbe, levettem magamról a piszkos kötényem betéve a hátizsákomba. Lekapcsoltam az egőket és bezártam.

Kicsit hűvös van...holnap hozok magammal valami kardigánt is. Lefordultam a kis utcába egyenest menve. Egy árva lélek sincs az utcán. Mondjuk ki a jó ég botorkálna még tíz után. Senki. Vagyis...akik munkából jönnek azok kénytelenek ilyenkor járkálni.

Lépteket hallottam ezért megfordultam. Egy kapucnis alak zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel sétált. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy a lépéseim is felgyorsultak. Jobb félni mint megijedni. Lehet tényleg nem bántott volna, viszont az is lehetséges, hogy igen.

Beérve a tömbházba megnyugodtam egy kicsit, kifújva magam. Nem ártana néha kardiózni. Mint az öregek úgy ballagtam fel a lépcsőn. A lift egy ideje nem működik... Mikor akarják végre megjavítani? Tzuyu biztos alszik. A mázlista! Neki nyolcig tart a munka.

Lassan megforgattam a kulcsot kinyitva az ajtót. Síri csönd van, tehát kedves barátnőm Jiminnel álmodozik. Miket szokott ő álmodni! Feláll az ember haja. Amilyen kis ártatlan leányzónak néz ki, olyan perverz valójában.

Betettem mosni a kötényem míg én lezuhanyoztam. Magam köré tekertem a puha anyagú törölközőt kiszállva a zuhany alól. Gyorsan megtöröltem magam és átöltözötem. Kitettem száradni a vizes ruhákat, majd a konyhába vezetett a szívem. Ott volt az asztalon a kedvenc meggyes buktám.

- Aww~ ezért reggel én csinálok reggelit. -leültem az asztalhoz nekilátni a buktához. Tzuyu tudja igazán mire is vágyik az én szívem. Miután szépen bepusziltam a nem egészséges vacsorám,viszont nem érdekel, mentem lefeküdni. A telóm a töltőbe dugtam, csak aztán hajtottam álomra a buksim.

                              •Jimin pov.

Reggel a kurva kibaszott órámra keltem fel. Nagy nehezen kiszálltam a meleg ágyamból, behúzva a seggem a fürdőbe. Mikor a hideg víz az arcomhoz ért olyan érzés volt mintha pofán basztak volna. Rögtön felébredtem. A fogmosás és zuhanyzás után átöltözötem egy fekete, kivágott farmerbe és egy fehér ingben. Bekénne fessem a hajam...mondjuk... rózsaszínre.

A haj igazgatás után lementem az ebédlőbe. A reggeli az asztalon díszelgett arra várva, hogy valaki végre megegye.

- Jó reggelt mr. Pui Park! -hajolt meg a házvezetőnő. Tiszteletből én is meghajoltam. Azért én se vagyok egy neveletlen pöcs.

_____________

A suli bejáratánál a lányok tömege állt. Egyegyszer annyira nem élvezem ezt az egész dolgot. Nem tudják mikor viszik túlzásba. A tavaly valaki képes volt elmenni apám cégéhez, azt mondani, hogy ő a barátnőm és terhes lett. Leszögezzem, ÉLETEMBEN nem láttam a csajt.

- Szia Chim! -ugrott rám Taehyung. Van olyan nap, hogy ne legyen ilyen hiperaktív?

- Szállj le rólam te idióta! - vakartam le magamról lüke barátom.

- Jaj! Neked mindig olyan kedved van mintha azon a bizonyos hétben lennél! - összehúzott szemöldökkel néztem míg leesett mire is célzott

- Bazdmeg Taehyung! Úgy nézek én ki mintha lány lennék? -ártatlan arccal vállát húzogatta.

- Barátocskám a mai világban nem lehet tudni. - tette kezét a vállamra.

- Aaaa! Taeeehyuuung! -szaladni kezdett én meg utána.Kergetőzés közben neki mentem valakinek aki nagyot koppant a földön.

- Istenkém jól vagy? - kérdezte barátnője. Soya a földön ülve fogta a fejét.

- Te! -mutatott rám. -Miért vagy folyamatosan a naprontóm? -állt fel barátnője segítségével.

- Láttad, hogy futottam, egyszerűen kikellett volna kerüljél. -mondtam.

- Argh...tele van veled a hócipőm már! -felszedte holmiját a földről elmeneve.

- Tudod Jimin néha kedvesebb is lehetnél. - mondta barátnője. -Soya várjál meg! -kiabálta utána a lány. Dörzsölni kezdtem tarkómat.

- Na!? Mi van Jimin?! - futott vissza Taehyung lihegve.