♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 32 rész

                                   •Soya pov.

  A napok hamarabb teltek mint ahogy én azt gondoltam. Itt állok Jiminnel a színpad mögött dobogó szívvel. Tzuyu, felmutatva hüvelykujját, jelezte, minden okés lesz. Vettem egy mély levegőt, felemelt fejjel kilépve a közönség elé. A zene elindulásával kezdtünk el táncolni. Minden szükségtelen zajt kizártam, a zenére koncentráltam és Jiminre. Az eddigi előadók pörgős számon táncoltak. Hiába párban voltak, mintha csak soloban nyomták volna. A balletett is beépítve a koreográfiába a legjobb ötlet volt. Hangos tapsok lepték el a termet a koreográfia végén. Meghajolva, leléptünk a szinpadról.

- Megcsináltuk! - kapott fel a levegőbe, megpörgetve.

- Igen, megcsináltuk. - fontam nyaka köre karom, átölelve erősen.  -  Megérte hajnali eggyig gyakorolni.  - Jimin boldog nevetését egy hang vette el. Hátam mögé pillantva, édasapja alakját láttam meg. Tisztelet tudóan meghajoltam.

- Szedd a holmid! Fél óra alatt ott kell legyünk az eljegyzésen. - eljegyzés? Kinek az eljegyzése? Felnéztem barátomra, aki tátott szájjal és kétségbeesett tekintettel bámul.
- Jimin, Lia vár rád. - magyarázatra várok, viszont nem hajlandó beszélni.

- Jimin, miről beszél mr. Park? 

- Áááá! Drága Il Soya, megvagy hívva Park Jimin és Kim Lia eljegyésére. - egy szúró érzés hatolt át szivemen. Harcolva a könnyeim ellen, a férfihoz fordultam.

- Köszönöm, de kihagynám. - gyáva módon, kiszaladtam a teremből.  A barátom megnősül. A férfi akit szeretek, eljegyez egy másik nőt, readásul engem is meghívnak. Direkt kínoz engem az ég. Semmi nem érdekel per pillanat, csupán az a kibaszott eljegyzés jár a fejemben. Pont ma. A parkolóba gubbasztva egy random kocsi előtt, sírtam ki szemeim.

                                 • Jimin pov

- Most örülsz?! - kiabáltam apámmal. -Nem veszem el Liat! Soha nem fogok egy nőt se, Soyan kivül! - Soya után akartam szaladni, mikor karomtól vissza rántott.

- Ügyesen kihasznál az a lány! So Yeon is ezt tette, te meg vakul bíztál benne! - az emberek nézték miért is kiabálunk. - A pénzedet akarja, egy csoró szajha!

-Akkor anyáról is ezt gondoltad?! - csípős tenyere csattant arcomon.

- Anyáddal szerettük és szeretjük egymás.

- Nem nősülök meg a kedvedre. Tartsd meg magadnak a cégeid, a vagyonod. Hagyj békén! - kiszaladtam az épületből, megkeresni a lányt. A picsába! A telefonom a táskába maradt. A parkolóba érve, senkit nem láttam. Hová ment? Vissza indulni akartam, mikor meghallottam egy halk szipogást. A hang után menve találtam meg Soyát a földön ülve magához ölelve térdeit.       - Soya... - nedves arcal és csillogó szemekel emelte fel a fejét.

- Menyj el légyszí! - nyomott el magától. Ezt rendesen elcsesztem. Bánom, nagyon bánom, hogy nem mondtam el neki az igazat. Megérdemli, hogy tudja.

- Sajnálom, kérlek ne dobj el magadtól! - ültem le mellé, átölelve egész lényét. - Beszélj velem kérlek... - csuklott el a hangom.

- Jimin, légyszi menyj el! - darabokra szakad a szivem kérésétől. Nem akarom békén hagyni. Itt hagyni egyedül.

- Én szeretlek Soya. Téged és senki mást. - megtört tekintettel nézet rám. Csöndben néztük, olvastuk egymás szemeit. - Eszem ágában sincs megnősülni, ha nem te vagy a mennyasszonyom. - mondtam őszintén.

- Ha annyira szeretsz, miért titkoltad el? Talán nem bízol bennem? - álla alá fogtam, megcsókoltam.

- Féltelek. Magamban kételkedem, nem benned.  - a dörgéseket kizárva, halgattam saját szíverésem. Már csak azt vettük észre, hogy ránk zúdult az eső. - Hogyan tudnám bizonyítani az irántad érzett megőrítő érzéseim? - mindenem ázik. A hajamból is csöpög a viz akárcsak az övéből.