♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 22 rész

                              •  Soya pov.

 Ma egész nap nem láttam Tae Wont vagy a haverjait. Kicsit megnyugodott a szivem, de ez mégnagyobb bizonyíték arra, hogy egy másik nő is van az életében. Órák után Jimin elhozott a munkába, most meg ép szüneten vagyok.

- Mekkora egy szemét láda! - csapott a pandra Nayeon imo. - Hogy mer az én lányommal játszani?! - elkuncogtam magam tőle. A köztünk lévő kapcsolat az eleétől fogva nem volt baráti, hanem inkább anya és lánya kapcsolat. Tizenhat éves korom óta itt dolgozok, és mit mondjak, ennél jobb első munkahelyett nem találtam volna.

- Ez karma volt Nayeon imo. - szürcsöltem bele a meggyes üdítőbe. - Én léptem félre először. - szégyenlem is magam.

- Én nem kedveltem. Fura volt, túl possesív. - ez fel se tünt...mi van velem? - De mivel láttam mennyire szereted...megtartottam magamnak a véleményem. Aki ma behozott a munkába, más vibeot adott. Ahogy a szeme követte a járásod, olyan...megkönnyebültnek tünt. - A beszélgetésünk nem tartott sokáig, a vendégek nem várnak egész nap.

 Sötétedéskor elkapott egy féltség. A múltkor is Tae Won barátai láttak Jiminnel beszálni az autóba, viszont mi őket nem. Ezúttal se lehet különb. A könyvtárban elvoltunk egymással, akkor reggel kézen fogvást mentünk. Félek, hogy Tae Won tudomást szerzett róla, mármint amúgy is megbeszéltem volna vele, de ha mástól tudja meg, nekem annyi. Zárás előtt feltettem a székeket az asztalra, felsepregettem, felmostam és készen voltam. Bementem az öltözőbe, ahol a szekrények vannak, jobban mondva két szekrény van. Kivettem a táskám, felvettem a kabátom, mert hiába van március vége, a téli hideg érezteti magát, hogy itt van még, ha nem is annyira, de itt van. Mikor kimentem, a szivem megállt egy pillanatra. A szentségét!

- A francba Jimin, azt hittem Tae Won az! - egyből ráharaptam a nyelvemre.

- Félsz tőle? -fonta össze karjait fel és le emelkedő mellkassa elé. Tarkómra fogtam, gondolkodva egy kicsit. Ha nemet mondok, azonnal leszűri, hogy hazudok, ha pedig igen, akkor biztos neki ugrik Tae Wonnak mihelyst találkoznak. - Kérdeztem valamit. - édes, magas hangja lemélyült. Kiráz tőle a hideg, ilyesztő.

- Dehogy félek tőle! - legyintettem felkacagva. 

- Feltételezzük, hogy most helyettem ő lépett volna be azon az ajtón...- mutatott az üveg ajtóra. - Hogyan cselekednél? -megfeszült izmokkal álltam előtte, nem találva a megfelelő válaszolt kérdésére. - Babám, bántott? - lépett elém, karomra simítva. Lágyan megráztam a fejem, lesütve tekintetem. Nem bántot, viszont félek, hogy fog... - Akkor? Mi baj? 

- Csak..magam se tudom. Egyszerűen gyáva vagyok szemébe nézni, és megmondani "Megcsaltalak másodjára, és képzeld aval, akit a legjobban utálsz." - kentem magamra egy gúnyos vigyort. - Egész életem során, ahány párkapcsolatom volt, két hét után megcsaltak. A világ leggerictelen embernek tartottam őket. És most én is közéjük tartozom, sőt én kétszeris megtettem. - undorodom saját magamtól. A szüleim csalódottak lennének, hogyha megtudnák milyen egy szemétláda lányuk van.

-Hahh...ne hibáztasd magad. A csaláshoz is kettő kell. - mosolyodott el pimaszul. - Tudtam, hogy van barátod, mégse voltam képes elfogadni. Önző voltam, mivel te voltál az egyetlen nő, akitől nem kaptam figyelmet. Vágytam a figyelmedre, oly annyira, hogy beléd szerettem...kellettél. - éreztem ahogy a pír felszökik az arcomra. 

_____________

A szívem heves dobogása kísért az üres folyosókon egész a tornateremig. Megnyalva száraz ajkaim, rátettem a kezem a kilincsre, megforgatva. A padon ülve nézett felém. A levegó is belém szorult, mikor felállt és felém sétált. Arcomra fogott, közelebb hajolva. Kezemet mellkasára téve, gyengéden eltoltam magamtól.

- Szerettél volna mondani valamit... - utaltam üzenetére.

- Igen...sajnálom, hogy nem mentem érted a tegnap, és, hogy egész nap elérhetetlen voltam. Anyukám rosszul lett miután téged ott hagytalak a barátnődnél. - törölte meg krokodil könnyeit. Szemét hazug... - Apával megijedtünk, elfelejtettem telefonálni. -ölelet át, de én nem viszonoztam, csupán ott álltam mint egy fa.

- Tae Won, mondani valóm van...- toltam el gyengéden. - Szakítani akarok. -mondtam határozottan. Legalább bennem volt annyi bátorság, hogy szemébe megmondjam félreléptem. Egy gyáva alak...

- Ne csináld bébi! -kulcsolta össze ujjaink.

- Ez nem fog müködni. Kérlek enged el a kezem! - rántottam ki kezem szorítása alól. - Találj valaki mást magadnak. - torkomban lüktető pulzussal indultam a kijárathoz, mikor kacagni kezdett.

- Hahaha! Jaj istenem, milyen naiv kislány vagy. - vállam mögé pillantva, figyeltem Tae Won szórkoztatott arcát. - Parkért hagysz el? Tudtommal tisztán közöltem, hogy kerüld messziről, nem de? Rossz kislány vagy, nem halgatsz rám. - vigyorogva elém sétált, zsebredugott kezekkel. - Hol voltál az éjszaka? Mikor hazaértem sehol sem voltál. - szemeit bámulva, halgattam. - Válaszolj te kurva! - egy gyors mozdulattal, hajamba markolt, erősen hátra húzva. 

- Engedj el! - hiába fogtam csúklójára, nem engedett el

-Én soha nem veszítek, ezt jól vésd a fejedbe Il Soya. - vicsorította fogai közt, majd lelökött a mellettünk lévő matracokra. - Mindig megkapom amit akarok, most se lesz kivétel. - fejem hevesen rázni kezdtem. Elővéve telefonját, kipöckölte, úgy, hogy tökéletesen letudjon minket videózni. Hamar felálltam, szaladásnak indulva. - Hová ez a sietség? -gyors léptekkel közeledett felém, hajamba kapva.

- Tae Won engedj el! - kiáltottam fel a fájdalomtól. Könnyeimnek szabad utat adva, hagytam lecsorogni az arcomon, miután csípős tenyere csattant arcomon.

- Te rohadék ribanc, úgy felcsinállak, hogy a kutyának se fogsz kelleni! - fejem fölé szorítva kezeim, ajkaimra csapott. Rugdosni se tudok, kiabálni se, tehetetlen vagyok. Könnyeim folyó módra folytak le arcomon. Valahogy levette rólam a pólóm, nedves csókókkal elepve a hasam. Azért szabad kezét számra tapasztotta, hogy még véletlenül se kiabáljam el magam. Felsőjével megkötözve kezem, kigombolta nadrágját. Végig fogdosva testemet, nyögött ajkamra. Valaki...bárki...

                                 •Jimin pov

 Torna után, az öltözőbe mentünk átöltözni. A tanár úr rendesen megedzett bennünkek. Egy percet pihentünk egész óra alatt.

- Jimin adj költsön 1000 Wont! - tartotta tenyerét Taehyung. Megse kérdeztem mire kell, kivettem a táskából a tárcám, kivéve a kért összeget.

- Ne! - emeltem kel kezem. - Ne igérd, hogy vissza adot, mert a múlt héten sem kaptam meg, meg a barátságunk alatt költsön kért összegeket sem. Most sem lesz különb. - barátom gyerekesen elmosolygott, átölelve oldalról.

- Úgy ismersz Chim. - jobban mint a tenyerem. Taehyung szinte testvérem, a nagyszülei az enyémek is, édesanyja mai napig, küld finomságokat Taehyunggal. Apja meg jobban apám mint a vérszerinti apám.

- Jól van Alien. - veregedtem meg vállát.

Két lyukas órám van, tehát gondoltam a táncteremben  foglalom el magam.  Soyat a reggel óta nem láttam, utóljára angol órán írtam vele, ami  két órával ezelőtt volt. Rossz érzés kapott el, amitől szokásból a félhold nyakláncomhoz nyúltam. 

- Mi a-- elvesztettem. - kétségbe esetten keresni kezdtem. Biztos, hogy rajtam volt, lesem veszem. - Bazdmeg... - csaptam a homlokomra.  - A tornaterem. - vállamra akasztva a táskát, kimentem. A tornaterem előtt zajokat halottam. Bekukucskálva a kicsi ablakon, semmit, senkit sem láttam. Az órák közepe van, senkinek sincs utánnunk tesije. Megvonva vállamat, benyítottam.