♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 25 rész

- Mennyj! - hesengettem el barátnőm. Kezével egy telefont mutatott, amire megráztam a fejem. Nagy sóhajjal elment. - Mit akarsz még Tae Won? Nem elég már, hogy földbe tiportál érzelmileg, de még mindig bántanál?

- Édesem--

- Ne szólíts igy, semmi jogod nincs hozzá. - mondtam komoly hangtonussal, reménykedve, hogy békén hagy. Tzuyut jó is, hogy elküldtem. Megfolytotta volna a fenébe.

- Dehogy is nem. Gyakorlatilag még a barátnőm vagy. - a légzésem kissé felgyorsult. Mindenki órára ment, gyakorlatilak ki vagyok tálalva előtte.

- Szakítottunk. - bátorkodtam, de nem tudom mennyire veszi be ezt a hamiskodást.

- Ezt mikor álmottad meg? - kuncogta el magát. - Ide figyelj! Tőlem nem szabadulsz. - hajolt fülemhez. A légzésem szaporává vált a szívem se kimélte a gyorsaságot.

- Takarodj melőle! - halottam meg egy nagyon ismerős hangot. A szivem lenyugodott, tudva, a közelemben van. - Ha nem akarsz még egy hónapig kimaradni, akkor jobban teszed, és távolt tartod magad Soyatól. Elkapva kezem elmentünk a szekrényektől. Mikor már elég távol voltunk, tenyere közé vette az arcom. - Jól vagy? Bántott?

- Nem bántott. Jól vagyok. - fogtam meg kezét. Egy tapintás is elég, hogy mindent elfelejtsen velem. Ez az érzés hilyányzott  Tae Wonnál. Magára öltötte megbabonázó mosolyát, hogy még a szeme se látszott. - Aigoo~ Milyen aranyos vagy. - csiptem meg arcát. A nagyik szokták ezt csinálni, csak én kicsit finomabban csiptem meg.

- Aww~ te is Baba. - puszilt homlokomra.

- Mr Park! - lehervadt mosollyal neztük, a matek tanárnőt közeledni hozzánk. - Maguk kettőjüknek nem órán lenne a helyük? Legyen olyan kedves és ne rontsa meg a kedvenc diákom mr. Park. Sipirc órára! - 90 fokba meghajolva, elhúztuk a csíkot.

_______________

- Jimin! Figyelj ide! - kopogtattam a pasztával a füzetre. Lebiggyesztette ajkait, motyorékolva az orra alatt. Jönnek a vizsgák, de ez a lusta semmit sem akar tanulni. -  Jiminah, légyszi~ - próbáloztam a kutyus szemekkel.

- Mit kapok cserébe? - állkapcsomra téve mutató ujjam, gondolkodtam valami olyasmin, ami hasznos lenne.

- Ahmm...csinálok sütit. - összpréselve ajkait mint az az emoji 😑, lassan megrázta a fejét. - Nem? Oké... Akkor menni szeretnél valahova? Ajándék? - rázta meg a fejét. - Jimin drágám mit akarsz akkor? - Jiminek felcsillantak a szemei, nekem meg felszökött a vér az arcomra. Véletlenül jött ki a számból a "drágám" szó.

- Adj egy becenevet. - becenevet? Oppa az biztos nem lesz, még ha idősebb is nálam. Fura lenne. Mi illene hozzá? Bámultam a velem szemben mosolygó rózsaszin hajú fiut. Rózsaszin...

- Mochi! - pattantam fel a helyemről. - Mochinak foglak becézni. - tettem össze kezem izgatotságomban. Tökéletes bevenév számára.

- M-m-mochi? Miért mochi?

- A rózsaszin hajadról hirtelen jutott eszembe az édesség. Meg édes vagy és puha. - böktem meg arcát lágyan.

- Huh? - biccentette oldalra a fejét.

- Jimin neked jó szived van. A puhát arra értettem mennyire is érzelgő lelked van. Nem vagy te jégből mint ahogy régebben képzeltem. Vigyazol rám, segítel amiben csak tudsz. Szeretsz... Fájni fog amit mondani fogok, de... mindig azt hittem egy szemétláda vagy, aki kihasználja a nőket és bántsa őket. - hajtottam le fejem, beharapva alső ajkam. - Előre itéltelek, miközben nem ismertelek.

- Milyen aranyos tőled. Én is félre ismertelek. Nem vagy egyedül evel a dologgal. - hajtotta fejét ölembe. Beletúrtam ujjaim selymes hajába. Kellemesen felsóhajtott lehunyva a szemét.

                                      • Jimin pov.

 Úgy hiányzott ez az érzés. Melegség tölti el az egész testem a boldogságtól. Ismét gyerekként érzem magam.  Ahogy hajammal babrál meg nyugtat, elálmosít. Egy korty alkoholt se ittam mióta vele vagyok. Vigyáz rám, tanít - ezt mindenre értem- megtanultam meggyes buktát csinálni. A kedvencét. Újra boldog vagyok. Pillangók helyett nyugodság tölti el a szivem. Ez egyett és csak egyett jelent, ez igaz szerelem számomra. Egy csodálatos tanárnő az életemben.

- Mochi~ - megfogtam arcomat simogató meleg kezét, rá csókolva. Észre se vettem, hogy be aludtam. - Elszunyókáltál. - medörzsöltem szemem, felkelve öléből. Biztos elzsíbatt.

- Sokáig aludtam?

- Dehogy, egy fél órát. De északa nem fogol tudni aludni, ezért költöttelek fel. - álmosan kinyújtózkodtam. Kinéztem a sötét utcákra, elbámészkodva. - Mochi~ -kulcsolta össze kezét mellkasom alatt. - Ideje haza mennem. Ne maradj fent sokáig. 

- Muszály menned? - kérdeztem. Jobb átölelni és úgy elaludni, mint egy üres hideg hellyel mellettem. Magányos úgy aludni. - Fél kilenc. Az utolsó járat tíz perc múlva van. Tzuyu is magában van. - csalódottan felsóhajtva, bólintottam.

- Ha menni kell, akkor menni kell. De inkább haza viszlek. Semmi kifogás! -  elvettem az éjjeli szekrényről a kocsi kulcsom és lementünk. 

- Köszönöm. - szállt volna ki.

- Elfelejtettél valamit! - mutattam arcomra. Megpuszilta arcom, majd kiszállt. - Jó éjt! - integettem a kocsiból. Otthon, egy pohár borral ültem az ablakban. Semmi kedvem nem volt berugni vagy egy kicsit is elrészegedni. Egy kortyott ittam a pohárből, ami egy égető hatást hagyott a torkomban.
- Minek vagy te itt? - apám kocsija parkolt le az épület előtt. Egyedül. Frusztráltan felsóhajtottam. Ha a házassággal kapcsolatos mehet haza.  Az egyetlen nő akit elfogadok mennyasszonyomnak az Soya. Leültem a kanapéra, kiöntve a pohárból az alkoholt. Pár perccel később, az csengő szólalt meg. Kinyítottam az ajtót.

- Szervusz fiam! - engedte be magát. - Látom nem adod fel. - lazította meg nyakkendőjét. 

- Elmondanád minek köszönöhetem ezt a késő esti látogatást?

- Lia. A mennyasszonyodról akarok veled beszélni. Két heten belül eljegyzed. - ez fejére esett. - Azt a Soya lányt felejtsd el. A pénzedért hajt rád, akárcsak So Yeon. - összeszorítva állkapcsom, vicsorítottam fogaim közt.

- Nem veszem el Liát. 

- Hahhh...megnehezíted a dolgomat Jimin. Lia egy kecses, szép, gazdag családból származó lány. Milyen hibát találtál benne, amit abban a lányban nem?

- Soya szeret ENGEM, a személyíségem, mig Lia a pénzt, a hírességem és a kinézetembe szeretett bele. Nem hagyom el Soyat semmi áron. Hagyj békén a házasságoddal. Nem kell nekem egyik céged se. - kinyítottam az ajtót, távozására.

- Ezt csúnyán megfogod bánni. - fenyegetőző tekintete végig engem bámult.

- Nagyon kétlem. - becsaptam az ajtót, elővéve a bort amiből töltöttem magamnak. - Eljegyzés a tököm, az eljegyzés. A halál fog elmenni. - ittam direkt az üvegből. 

____________________

Reggel fejfájással és hét nem fogadott hivással keltem föl. - Óh! Túl sokat ittam baszki. - fogtam lüktető fejemre. Megnéztem a telefonon az időt, ami fix 11- et mutatott. Vissza hivtam Soyat.

- Miért nem vetted fel a telefont? Hol vagy? - bombázott le kérdésekkel.

- Későn feküdtem le. Elaludtam. - dörzsöltem meg arcom.

- Órák után gyere a táncterembe. A tanárúr újabb táncversenyre iratott fel minket. - telefonon keresztül láttam izgatott arcát. Nem veszem el Liat, még ha apám világá kerdet sem. Soyat szeretem, és kész. - Jimin? - hogyan avatom be ebbe a témába? Talán jobb inkább titokban tartani. - Mochi~

- Itt vagyok. - szólaltam meg. Mintha vissza csöppentem volna a múltba.