♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 43 rész

Jimin apukáját bevitték az örse. Jimin vele ment, hátha tud intézni valamit, mert minden bizonnyal hamis vádat emeltek ellene. Én Yeonaval maradtam. Szegényt biztos félti a férjét.

-  Ha Kun jó ember. - mondta halkan. - Amit elmondott Jimin volt barátnőjéről igazak. Akkorát csalódtam So Yeonba. Lányom ként tekintettem rá. Rossz viszonyban állt a szüleivel, mivel állítólag csúnyán bántak vele. Idővel kiderült, hogy ez nem is igaz.

- Ne aggódj. Mr Park tisztára fogja mosni a nevét, és ugyanolyan lesz mint azelőtt. - simogattam meg hátát.
 
                                   • Jimin pov.

El sem tudom hinni, apámat bilincsbe vitték el. Ott álltam a kihallgató szoba előtt, várva, hogy kijöjjön. Beszéltem az családi ügyvéddel is. Még szép, hogy pont most nincs az országban. Az rendőr tisztel is, aki sajnos nem mondhatott el sok mindent az ügyről. Hiába mondtam, hogy Mr. Park fia vagyok, tett rá magasról.

Az ajtó nyílására felkaptam a fejem. Apám két oldalán két rendőr úr állt.

- Az apját bentartjuk míg a nyomozás bíróságra nem kerül, ami két nap múlva lesz.

- De hát azt se tudjuk ki emelt vádat. Az is lehet, hogy az egész kamuzás. - ki akadtam. Anya összefog törni, ha megtudja.

- Jimin, hagyd! Mennyj haza, figyelj anyádra és Soyara. Meglehet, hogy valamelyik ellenségem az business-ből akar keresztbe tenni. - próbált nyugtatni. A két férfi meghajolt és elvitték apámat.

Hazafelé út, csak arra tudtam gondolni mennyire aggódni fog anya érte. Vajon ki akarahatja felborítani apám életét? Sok a választási kör. Minden honnan szerzett magának ellenségeket. A business világ már csak ilyen.

-Mit intéztél? Apád  jól van? - tette fel egymás után a kérdéseket anyám.

- Hahh...azt mondták, hogy bent tartják az örsön míg a bíró nem hozzá még még végrendeletet. - két nap az nem is kevés de annyira sok se, hogy elég bizonyítékot gyűjtsünk, főleg úgy, hogy azt se tudjuk ki áll az egész mögött.

- És mikor lesz a tárgyalás?

- Két nap múlva anya... - szemei könnybe borultak. - Nyugodj meg! Ígérem megteszek minden, hogy kiderítsem az igazságot.

_______________

Ma itt maradtunk Soyaval. Nem hagyhatom magára most anyát. Mivel semmi váltó ruhát nem hoztunk, a régi itthon maradt ruháimból kellett gazdálkodnunk.

- Jimin ez a rövidujju tök aranyos. - mutatott az egyik legutáltabb pólómra.

- Az rusnya. Vedd le! Adok másat. - már készültem róla le venni, mikor belépett egy itt dolgozó nő.

- O, elnézést kérek! Tiszteletlen volt kopogás nélkül belépnem. - gyorsan meghajolt, bezárva az ajtót.

- Még jó, hogy tényleg semmi olyat nem akartunk csinálni, amire ő gondol. - nézett rám Soya.

- Ezen változtathatunk. - simítottam oldalára kezem.  - Hangszigetelt az egész ház. Az ajtót be lehet zárni. Senki se tudna semmit, csak mi kettőn között maradna. Na, mit szólsz hozzá. - biccentettem oldalra a fejem egy pajzán mosollyal az arcomon.

- Nem is tudom...most nincs igazán kedvem hozzá. Most szeretnék az feküdni és ölelést kapni. A pólóval kapcsolatban. Nekem tetszik, nem fogom levenni. - mosolygot csupa önbizalommal.

- Kérésed számomra parancs. - ahogy kérte, befeküdtünk az ágyba, egyik kezem a feje alá csúsztattam míg a másikat dereka köré. - Imádom az illatod.  - szorítottam magamhoz mintha ez lenne az utolsó együttlétünk.