♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 17 rész

  Feltrapoltam a lépcsőkön, kopogás nélkül bezúdúltam a lakásba. Atya jó ég...

- Haver te nem tudsz kopogni! - fogta az imént beütött fejét.

- Szóval ilyen érzés volt, valahányszor elkaptunk titeket. - dörzsölte meg szégyenlősen a tarkoját.

- Igen. Örülök, hogy átélhetitek az érzést. - feleltem összefont karokkal.

- Minek vagy itt elsősorban? - csapott combjára Taehyung.

- Hahh...Tae Won... - Ha csak rágondolok, felforr az agyvizem.

- Mi történt Tae Wonnal? - ölelte át a földön ülő Taehyungot. Baszki, de fura őket így látni.

- Tae Won megcsalja Soyat. - mondtam ki egy szuszból.

- HOGY MIT CSINÁL! -pattant fel a földről Tzuyu. - Jimin értem, hogy nem bírod a srácot, azonban túlzásba viszed. Tae Won szereti Soyat. Soha nem csalná meg. -éreztem, hogy ez lesz.

- Tzuyu hallottam, ahogy a barátjaival megbeszélik a fogadást. - kezdek kiborulni. Nem érdekel, hogy túlreagálom. Soya csúnyán meglesz sebezve, és ha megtudja, hogy én valójában az egész tervről tudtam, mégjobban magába fog zuhanni.  - Esk--

- Elég legyen!! Rég észrevettem volna, hogyha Tae Won tényleg megcsalja Soyat!! - hadonászott kezével a levegőben.

- Nem! Nem veszed észre! - tört fel belőlem a harag. - Te soha semmit nem veszel észre, mindig ezt mondogatod, de valójában semmi sincs úgy, ahogy te mondod! Észre vetted, mikor Soya megbetegedett a sok tanulástól? - kimeredt szemekkel bámul rám. - Vagy egyáltalán, hogy nem vetted észre aznap, hogy a barátnőd maga alatt van? Tzuyu a szerelemtől nem úgy nézel ki, mégha össze is vesztek volna. - biztos vérig sértődött, a könnyektől ítélve.

- Jimin fejezd be! - Taehyungra figyeltem, aki a lány kicsöpögő könnyeit törölgette.

- Menyj ki...Menyj ki innen!!! - ordított, az ajtó felé mutatva.

- Ne mond, hogy nem szóltam. - Soyanál igy esélyem sincs. Megutálna egy életen át.

_________________

A tánc terem hangos zenéje dübörög a fülembe. Egy pár napja itt találom a legnagyobb nyugalmam.  Anya elmesélte, mennyire ideges volt az öreg a távozásom napján. Magasról teszek rá. Kinek kell az ő cégje, mert nekem biztos, hogy nem. Azt hiszi, hogy még mindig 13 éves vagyok, akit manipulál kényje kedve szerint.  Egy pirouette közepén elvesztettem az egyensúlyt, azonnal a földre zuhanva.

- Bassza meg! - fogtam a karom. Ekkora szerencsétlent mint én, életemben nem láttam.

- Jimin? - remek, mostmár halucinálok. Az hang irányába pillantottam, elkuncogtam magam.

- Jól beütöttem a fejemet. - értelmetlen fejjel bámult rám a lány. - Talán elkellene mennem a gyengélkedőre. - komolyodtam el.

- Jimin, én tényleg itt vagyok. - húzta fel az egyik szemöldökét. Megkérdőjelezve a szemem, felálltam. - Jól vagy? - lassan elé lépkedtem, kezemet a hajára téve.

- Bazd meg, tényleg itt vagy! - kaptam szám elé a kezem.

- Aha...szerintem is látogas el az aszisztenshez, nagy esély van rá, hogy a fejedet is beütötted. - mondta ellépve az ajtótól.

Kifelé menet, Soya karjàn lévő lilás folton akadt a szemem.

- Beszélhetünk?  - megnehezedve, rám pillantot

- Nincs miről Jimin. - vette át cipőjét.

- Egy percet adjál. - kérleltem. Tae Won miatt viselkedik igy. Értem, hogy szereti meg minden, viszont észrevétlenül antiszociális lányt csinál belőle. Elbolondította annyira, hogy a legjobb barátnőjétől is eltávolodott.

- Hahh...mond, mit szeretnél? -  mély levegőt vettem.

- Először is szeretnék bocsánatot kérni a múlkoriért. Nehéz időszakba kerültél miattam. - sütöttem le a fejem. - Amit kérni fogok, önzőnek és gonosznak fog hallatszani, de kérlek, ne ved rosszképen. Én csak...aggódom értet Soya. - lágyult el a hangom a végén. Taehyung folyamatosan avval cseszeti a fejem, hogy törődjek a saját gondjaimmal, és ne legyek önző.

- Miért kénne értem aggódnod? Tökéletesen jól vagyok. Tae Won vigyáz rám, és én is vigyázok magamra. - fonta össze ezét mellkasa előtt.

- Tae Won, Tae Won és Tae kibaszott Won! Vakul bízol benne Soya! - vittem feljebb a hangom. Soya gúnyosan felhorkantott.

- Neked mi közöd a párkapcsolatomhoz? Tudtommal semmi, nemde? Ide figyelj Park! - közeledett felém, aval a tekintettel a szemében, amivel először találkoztunk. Határozott, magabiztos, törhetetlen... - Hagyjál te nekem békem a te aggodalmaskodásoddal, nem fogok újra bedölni a játékaidnak.  - összeráncolt homlokkal halgadtam, mit is beszél. - Úgyanazt a hibát mégegyszer akarattal csinálja az ember, és én nem akarom ismét elkövetni úgyanazt a hibát. - leakadtam tőle. Utálom, hogy a gyengeségemmé vált. Ez nem én vagyok. Én nem szoktam igy viselkedni.

- Jó. Semmi közöm nincs, azonban te észrevetted mennyire megváltoztál, mióta vele vagy? Baszol a barátaidra, a tanulásra és a táncra. Értesítened kell minden mozulatodról, mással Isten meg őriz, hogy legyél, mert akkor kirobban a vulkán. Hitetlenkedik, ha már rámosolyogsz valakire. Ha fiú, akkor megcsalod, ha lány akkor nem figyelsz rá eleget. Mi ő, valami csecsemő, akire egyfeszt figyelni kell, vagy az szülőd, akinek bekell számolj mindenről, mint egy jó kislány? Kihaszn--  - egy csattanás érte arcom. Az égő részre tettem a kezem, ránézve a lányra. Szemei vérpirosak az idegtől.

- Kinek képzeled magad?! HUH?! TÖNKRE TESZEL!!

- HOGYAN TETTELEK TÖNKRE?!!- az agyamra megy a makacssága.- Soya, azt hittem végre jóba lettünk...- csalódtam magamban, benne...

- Én is, de nem lehetünk. - hullot ki egy könnycsepp.

- Soya... - léptem feléje.

- NE! Mindig ilyen helyzetekbe veszítem el a fejem. Csak-- csak hagyj békén, oké? Felejcsük el a köztünk történt dolgokat. Legyünk idegenek, akárcsak régen. -felvette a táskáját a földről és kiment.

- De mi van, ha nem tudok idegenként tekinteni, gondolni rád? -gyülölöm ezt a szerelmet. Mikor felvisszük a reményeink, akkor zuhannak le. Elveszi az ember eszét, megvakítva a valóságtól, a fájdalomtól...

                            • Soya pov.

 Jimin szavai a lelkemig tiportak. Haragszom magamra, rá, Tae Wonra, mindenkire, legfőbbként magamra... A tudatom nem akarja elfogadni, azt, hogy igaza van. Elhanyagoltam Tzuyut és Taehyungot is, aki időközben testvéremmé vált. A táncot, amibe vérem, verejtékem és könnyem bele tettem. Apám temetése holnap van, de még arra se tudtam koncentrálni.

Hazafelé, az út hosszú és lassúnak tünt. Fáradt vagyok mindenhogy. Zavar a legkisebb zaj is a lakásban. Nyugtatás helyett, nyugtalanná tesz Tae Won érintése, emiatt szörnyen érzem magam. Szeretjük egymás, nem kéne igy érezzek. A lakás ismét üres volt, amiért Jimin szavai jutottak az eszembe "Vakul bízol benne..." Megráztam a fejem, hogy elsöpörjem a rossz gondolatot.

- Tae Won szeret...- de akkor merre császkál? - Nem Soya! Remek oda jutottam, hogy magammal veszekszem. Megőrülök...