♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡16 rész

                              • Soya pov.

Tzuyunak kénytelen voltam elmondani az igazságot. Az az este kín volt számomra. Nem elég, hogy elvesztettem az édesapámat, még a hűségemet Tae Won felé is eljátszodtam. Másnap reggel, Tzuyu nélkül mentem be az egyetemre. Csak remélni tudtam, hogy Jimin hozzám se fog szólni. Tae Wonnak, csak az apám halálát mondam el, szépen körbe vágva az ördög kivánta cselekvéseket. A nyakamon lévő lilás foltocskát is sikeresen eltüntettem smink segítségével

- Soya? - hümmögtem, hogy folytatsa. - A tegnap a srácok láttak beszálni Jimin kocsijába, hogyan magyarázod ezt? - lefagytam barátom kérdésétől. A torkomban dobog a szivem. - Megcsalsz? -a könnyek engedély nélkül lecsorogtak az arcomra. Tae Won gúnyosan felhorkantott. - Úgy viselkedsz mint egy olcsó lotyó, jól kiszórakoztad magad? HUH!? - szorított állkapcsomra. - Azt hiszed nem vettem észre a kulcs csontodon lévő enyhén megpirosodott foltot, vagy a nyakadon lévő kiszívott részt. - üvöltött az arcomba. Elnyomni sem tudtam magamtól, ahoz én gyenge vagyok, ráadásul mérges is.

-Tae Won kérlek beszéljük meg! - még az a jó, hogy ezt a termet senki se használja, még az hiányozna, hogy valki betoppanjon.

- Mit akarsz, te ezen megbeszélni? Mit fogunk megbeszélni, azt, hogy vitt ágyba a suli legarogánsabb idiótája? Én bíztam benned... - csuklott el a hangja, már inkább csalódotnak és szomorúnak hallatszott. - Mond, mi van benne és bennem nem, mi vitt téged arra a cselekvésre?- erre a válasz nekem is rejtély... - Sajnálom, hogy nem tudtam felvenni a tegnap a hivásod, nagyon fáradt voltam, azonban mégse érdemeltem ezt...

- Tae Won, én szeretlek. - nyúltam kezéért.

- Bizonyíts. - gondolkodás nélkül ráztam meg a fejem közben töröltem meg könnyes szemem. Ez az én hibám, helyre kell tegyem. - Költözz hozzám. - közölte monotón hamgnemmel. Kiengedtem egy reszkető sóhajt mielőtt beleegyeztem. Nagy mosoly került az arcára, majd megcsókolt. A csokból smárolás lett, közel se amilyen Jiminnel volt. A bűntudat újra megjelent a gyomromban. Muszáj kivernem a fejemből.

___________

Munka után Tae Won haza vitt, mármint nála haza. Tzuyu eről nem is tud. Szőrnyű egy barát vagyok. Szó nélkül eltünök... A szerelem tényleg elveszi az ember józan eszét. Nem tudok racionálisan gondolkodni, úgy érzem magam mint egy érzelembomba. Apám halála is megrázott, elsem hiszem három nap múlva eltemetem a személyt, aki felnevelt keservesen az évek alatt, aki suliba vitt, megvígasztalt, valahányszor szomorú voltam...most meg itt vagyok...nélküle. Egy folytogató érzés vette át a testem és sirni kezdtem. Tae Won mellém ült, ölelgetve, csókolgatva az arcom. Ettől meg Jimin jutott az eszembe. Nem érdemlem meg Tae Wont. Hogy lehettem ekkora picsa? Soha nem gondoltam, hogy én leszek az aki félrelép a párkapcsolatban. Szégyenlem magam...legszivesebben visszatekerném az időt arra a napra, elnyomni magamtól Jimint még a folyosón, de ami megtörtént az megtörtént, nincs mit tenni ellene.

- Semmi baj édesem. - puszilt homlokomra. - Minden rendben lesz, majd meglátod. - mutatott egy lágy mosolyt.

- Tudom...tudom. - szipogtam egyett a két szó között.

Másnap reggel pocsékúl éreztem magam, hogy bemenyjek az egyetemre, igy Wonie azt javasolta, akkor pakoljam össze a cuccaim otthonról, ha jobb kedvem lesz. Mivel neki mennie kellett, én egyedül maradtam az apartamentben. Hazudnék, ha azt mondanám nem lepődtem meg az este a lakás nagysága miatt. Nem mintha most jobban szeretném a barátom, nem a pénzéért vagyok vele, de azért meglepett. Hasznosá téve magamat, összetakarítottam. Ingyen lakom itt, legalább ezt csináljam meg. Olyan kettő fele, összeszedtem gondolataim és elmentem haza, bepakolni a dolgaimat. Amint a küszöbre léptem egy szomorúság kapott el. Jaj, úgy csinálok mintha soha többé nem jönnék ide vissza. Túlreagálom ezt az egész helyzetet. Tzuyu biztos megérti majd.