♡Come be my teacher ♡ •Jimin ff•

♡ 45 rész

- Jimin! Mi a franckarikát csináltál a dolgozattommal?! - Jaj ne...meglátta. - Park!! - csapta ki a szobaajtót.  Szemei szikrákat szórtak felém.

- J-j-ja-jagi na-nagyon sajnálom. Véletlen volt. - inkább fel álltam az agyról, nehogy csattanjon valami felém.

- Tudod jól mennyit dolgoztam rajta. - lépett elibém. - Ezt még visszakapod. - fenyegetett meg, felemelve mutatóujját.

Nem akartam én elrontani a projektjét. Véletlenül töröltem ki, azt is úgy, hogy nagyban smároltunk a kanapén. Így belegondolva, talán nem is az én hibám. Ő kezdeményezett és nem tette félre a leptopot. Akkor észre se vettük, csak annyit, hogy a tenyeremmel rányomtam a billentyűzetre.

                               • Soya pov.

Kimentem a konyhába duzzogva. Két éjszakát és egy napot kínlódtam azon a kicseszet dolgozaton. Rengeteg információ és érdekességek voltak benne. Minden oda veszett. És miért? Hát mert az én drágalátos pasimnak kedve volt smárolni miközben én tanultam.  Rég ígérem neki a mangós pitét, de úgy látszik tényleg kell süssek neki már egyett.

Mindjárt itt a karácsony. Jimin remélem nem fog dolgozni az ünnepek alatt. De jó neki. Befejezte az egyetemet, csak én maradtam. Tzuyuék is hazajönnek az ünnepekre, hogy együtt töltsük legalább az újévet. Azok ketten jól végzik dolgukat Londonban egy fotózáson. A kettőből modell lett egy évvel ezelőtt. Mivel Tzuyu még nem fejezte be az egyetemet ott Londonban maradt tanulni a tavaj.

Már nem vagyok annyira biztos a tanári pálya megvalósítására... Inkább folytatom a táncot mint Jimin. Mondjuk mostanában szegénykémnek nincs ideje aludni se. Átvette az apja egyik cégét. Jól vezeti meg minden, viszont elfelejkezett magáról. Kezdek bűntudatot érezni amiért kiabáltam vele.

Visszamentem a hálószobába. A laptopján dolgozott valamin.

- Jiminie~ bújtam hozzá. Számba se véve jelenlétem, tovább dolgozott akármin is dolgozik. - Jagi~ - vettem tenyerem közé arcát. - Jimin, halgatással akarsz büntetni? - hunyorítottam össze szemem. Remek... hozzám se szól. Kivettem a kezéből a laptopot, letettem a kinti asztalra és visszamentem. A telefonján pötyögtetett valamit. - Yaa! - feküdtem rá. - Ne ignorálj már! Zavar. - rámnézett egy önelégült mosollyal az arcán. - Mi az? - két kezét a derekamon pihentette, mélyen a szemembe nézve.

- Mióta vagyunk együtt? 

- Két éve. - válaszoltam semleges hangnemben. - Miért kérded?

- Két éve esszük egymás életét...de még mindig itt vagyunk egymásnak, annak ellenére, hogy mennyit veszekedtünk és ütköztünk akadájokba. - türte fülem mögé az arcomba lógó tincset. - Szeretlek Soya. - csókolta meg ajkam. - Teljes szívemből. - mosolygott egy nagyott. 

- Mi lelt téged? Egy pár percel előbb hozzám se szóltál. - túrtam ujjaim selymes hajába. Szemei úgy csillogtak mint a karácsonyfán azok a kis égők a sötétben

- Te. Te hozol ki belőlem ilyes kisgyerekes viselkedést. Ahogy puffogtál mert nem vettelek figyelembe. - kuncogott fel édesen.
- Azt hittem ott helyben megeszlek. - puszilta meg a homlokom.

- Egyegyszer annyira nyálas vagy. - ingattam meg a fejem egy vigyorral a képemen.

- Csak veled Baba.

___________________

- Tzuyu!!! - ugrottam rá legjobb barátnőmre. A bőrönd, táska mind a földet látta el vendégül. - Hiányoztál dilibogyó! - öleltem ki belőle az utolsó szuflát is.

- Egek...nem kapok levegőt. - csapott enyhén a karomra. Elengedtem. - Nekem is hiányoztál!

- Én nem is hiányoztam? - bigyesztette le ajkát Taehyung. - Nem baj csak. - fordult el tőlem mint egy öt éves kölyök.