Újabb nap, újabb szenvedés, újabb munkába menetel.
Jisung sóhajtva kelt ki az ágyából majd unottan indult meg a szekrénye felé. Sóvárogva nézte a fekete ruháit amit sajnos nem vehet fel így a fehér ingjei közül kikapott egyet majd magára aggatta. Felvette kék farmerét majd fehér zokniát és megigazította a tincseit. A fürdőbe ment ahol rendbe szedte magát mégjobban majd sminkelt és fogat mosott. Telefonját leszedte a töltőről majd táskáját magára kapva indult lefelé. Kinyitva a hűtőt kivette belőle a mai energiaital adagját majd beletette a táskájába egy kivételével. Felkapta cipőjét majd megkereste a pénztárcáját amit szintén a táskába helyezett. Kulcsát megfogva hagyta el a lakását aminek bezárta az ajtaját.
Elindult majd elindította a kedvenc zenéjét. Tudja jól, hogy a szomorú zenék csak növelik a rossz kedvét, de már egy jó ideje nem érdekli őt semmi. Kinyitotta az energiaitalát majd elővette cigarettás dobozát és rágyújtott.
Nem sietett hiszen volt 1 teljes órája beérni a munkahelyére. Szépen ráérősen sétált miközben elszívta a cigarettát és elfogyasztotta az energiaitalát. Munkahelye előtt megállt majd kihúzta a fülest a telefonjából és eltette mobiljával együtt. Sóhajtott egyet majd egy hamis mosollyal az ajkain nyitott be az épületbe. Az öltözőbe felakasztotta a kabátját majd visszavette a táskáját és bement a rendelőbe.
-Jó reggelt!- köszönt egy ezer wattos mosollyal a bent ülő Minhonak.
-Jó reggelt Jisung!- köszönt vissza.
Jisung leült a székébe majd bekapcsolta a számítógépet. Telefonját élővéve nézte meg az időt majd mikor rájött, hogy még van 20 perce úgy döntött kimegy és rágyújt.
-Elmegyek mosdóba!- állt fel majd elindult az ajtó felé.
Amint kilépett a vizsgáló helyiségből unottan ment be az öltözőbe majd kivette a kabátjából a dohányzáshoz szükséges dolgokat. Sóhajtva ment ki az épületből majd egy eldugodtabb részre sétálva ajkai közé vette a bűzrudat. Meggyújtotta a végét és úgy nézte a munkába és az iskolába siető embereket.
A cigaretta csikket elnyomta majd beledobta a kukába. Unottan sétált a bejárat felé majd miután bement egyenesen a mosdóba indult. Megmosta a kezeit majd végül tényleg elment pisilni. Ismét kezet mosott majd megtörölte kézfejeit és megfogta a cigarettásdobozt benne a gyújtóval.
Az öltözőbe belépve eltette a dolgait majd visszament a rendelőbe. Arca azonnal ragyogni kezdett amikor belépett a helyiségbe, de Minho kicsit se tűnt boldognak( nem mintha Jisung boldog volna).
-Valami gond van?- kérdezte leülve a helyére.
-A feleségem megint hisztizik és retteg attól, hogy terhes holott ez lehetetlen! - fogta a fejét Minho majd sóhajtva lazított a nyakkendőjén.
-Ohh értem!- vezette tekintetét a gépre majd végül telefonját kezdte el nyomkodni.
Ne sírj, ne sírj, ne sírj, ne sírj, ne sírj.
Boldognak kell látszanod!-Nem szeretnék gyereket..- szólalt meg az idősebb mire Jisung felé fordította a fejét.
-Miért nem? A gyerekek aranyosak! Egy gyermek születése a legcsodálatosabb dolog a világon. Látni ahogy cseperednek, látni ahogy tanulnak ülni, mászni, felállni, sétálni, futni beszélni. Hallani az első értelmes szavát..Végig követni az első gyermeteg szerelmét. Mindig is szerettem volna örökbe fogadni!
És Jisung 2 év után akkor mosolygott először őszintén. Minho mosolyogva nézte a szinte már vigyorgó fiút.
-Remélem megtalálod az igazit!- mondta majd megnézte az időt.

ESTÁS LEYENDO
𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒
FanficElőfordulhatnak: -káromkodások ⟨szinte mindig⟩ -szexuális tartalmú részek? -önbántalmazás, depresszió -káros szenvedélyek, függőségek ⟨alkohol, cigaretta, drog⟩