𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

illegal boxing-match

-Gyere ki!- ordított Hyunjin az ajtóm előtt amit kezdtem unni.

-Nem fogok! Menj egyedül, én nem fogok ott lenni!- kiáltottam vissza ma már sokadjára.

-Istenem, ne csináld már! - kezdett el hisztizni.

-Fogd fel, hogy Minho nem lát engem szívesen a házában és én sem akarok odamenni többet!-  mondtam már el harmadjára, de még mindig nem értette meg.

-Jisung ennyi kurvára jár nekem ha már elvittelek a kibaszott kórházba úgy, hogy legszívesebben agyonvertelek volna!- rúgott bele az ajtómba.

Sóhajtva álltam fel majd kinyitottam a szekrényemet és kivettem belőle a cuccaimat. Felvettem egy fekete farmert, egy fekete hosszú ujjut és egy fekete farmer kabátot. Felkaptam egy fekete zoknit majd kivettem a szekrényből a fekete bakancsomat.

Kinyitottam az ajtót majd fejemre húztam a kapucnimat. Hyunjin arca felragyogott majd óvatosan megölelt amit mosolyogva viszonoztam.

-Gyerünk!- mondtam sóhajtva majd elindultam lefelé.

Gyalog indultunk el Minho hazához hiszen nem lakik olyan messze tőlem. Őszintén nem akarok az exem házában lenni azok után, hogy a szemembe mondta, hogy már nem kíváncsi rám és soha többet nem akar a közelébe látni.

Hogy miért szakítottunk?
Nem tudtam megadni neki azt amire vágyott egy kapcsolatban. 1 évig voltunk együtt..Nem hibáztatom őt amiért dobott valaki másért hiszen az a személy már 6 hónapja boldogítja őt. Nem értettem a kapcsolatokhoz sohasem ahogyan az érzéseim kimutatásában sem. Nem érezte azt, hogy szeretve van, nem voltam romantikus, nem nyíltam meg eléggé, nem kezdeményeztem sohasem, nem volt szexuális életünk hiszen féltem ő pedig azt hitte nem bízok benne eléggé ahhoz, hogy hónapok után odaadjam neki magam. Az én hibám volt, az én nyomorékságom!

Azóta..Megváltoztam és nem a jó irányba. Hyunjinon és a nővéremen kívül senki sem tudja a barátaim közül, hogy mit csinálok minden vasárnap.

Illegális box mérkőzések..

Szabálytalan, veszélyes, de rajtad múlik, hogy mennyire akarsz veszélyesen játszani. Maradjunk annyiban, hogy szeretek veszélyesen élni amit Hyunjin egyáltalán nem néz jó szemmel, de már feladta. Tudja jól, hogy nem tud megállítani semmi sem. A rendőrség csak ritkán foglalkozik ilyen ügyekkel szóval biztonságban vagyok, vagy nem...

-Szia haver!- köszönt mosolyogva Minho, Hyunjinnak aki haveriasan megölelte a házigazdát. -Minek hoztad?- pillantott rám szeme sarkából.

-Nélküle nem megyek sehová sem!- mondta majd hangos ordítozásra lettünk figyelmesek ami még a zenénél is hangosabb volt.

-Han Jisung!- jött közelebb az egyik pasi aki nálam 3 évvel idősebb.

-Ismerlek?- kérdeztem arcára nézve hiszen a hangját nem ismertem fel. - Na jó, bro ne már! Geci sokat változtál!- mentem oda hozzá szinte egyből majd leöklöztem vele és persze a többiekkel..

-Vasárnap liget?- kérdezte halvány mosollyal az arcán.

-Ki nem hagynám, haver! - mondtam lazán majd elmosolyodtam. -Mikor tolod?- kérdeztem kíváncsian.

-Szerintem a hosszú kihagyás után csak nappal, és te?- kérdezett vissza egyből.

-Éjszaka, megint!- rántottam meg a vállaimat hiszen már egyáltalán nem érdekelt a testiépségem.

-Azért el ne ess a sötétben. Nem fizetjük a kórházi ellátást!- nézett rám aggódva mire csak megráztam a fejemet mosolyogva.

-Miről beszélgetnek ezek?- kérdezte Minho Hyunjintól.