𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

With me

⚠️Helyesírási hibák előfordulhatnak!⚠️

-Istenem Jisung fogd már be!- fogta be füleit Minho amikor Jisung énekelgetett.

Jisung jobban rázendített majd amikor hozzá vágott egy üveget ami szemét találta el azonnal csendbe maradt. Senki sem látta, hogy hol találták el így sietve távozott a mosdóba. A sminket már szerencsére leszedték róla hiszen a fellépésnek vége van. Szemét nagyon nehezen nyitotta ki és amikor sikerült megtörölte azt. Szemei nem csak az üveg miatt voltak könnyesek hanem az miatt, hogy még csak egy bocsánatot sem hallott szeretett hyungjától. Már napok óta neheztel rá egy kisebb összeveszés miatt, de nem gondolta volna, hogy erre is képes. Külön rosszul esett neki, hogy senki az égadta világon meg sem kérdezte, hogy jól van-e amíg ott állt és szeméhez tette kezét. Szipogott párat majd megmosta az arcát és abban reménykedett, hogy nem lesz semmi baja tőle. Még gyorsan elment elvégezni a dolgát majd már ment is ki. Az öltöző már üres volt így megkérdezte az egyik sminkestől, hogy a többiek merre vannak.

-Haza indultak!- válaszolt a fiatal lány.

-Köszönöm!- motyogta majd megfogta a táskáját és a hátára kapta.

-Hazavigyelek? Összepakolok és ha gondolod mehetünk!- mosolyodott el a lány.

-Azt megköszönném Noona!- mosolyodott el halványan majd leült és mély levegőket vett, hogy ne sírja el magát.

-Valami baj van?- kérdezte a lány aki letörölte a tükröt hiszen elég maszatos lett.

-Itt hagytak egy szó nélkül!- kezdett el szipogni hiszen nem értette, hogy miért.

-Lehet, hogy azt hitték, hogy te már elmentél!- ült le mellé majd megsimogatta a vállát.

Jisung jelezte, hogy induljanak majd megtörölte a szemeit és felállt a kanapéról. 

A lány nem egyből hazavitte hanem elmentek az egyik eldugottabb étterembe ahol ettek egy jót és felvidította a fiút. Mivel kezdett pirosodni a szeme így adott neki egy fekete szemfedőt. Amikor Jisung végre hazaért levette a cipőjét és a kabátját majd bement a konyhába és leült a helyére.

-Csoda, hogy most nem felejtkeztetek meg rólam!- mondta gúnyosan amikor elétolták az ételt.

Nem mondott semmit csak megfogta a tányért és az evőeszközöket és elindult felfelé. Nem sokkal később megjelent Minho is aki leült elé majd a szemfedőhöz nyúlt. Jisung azonnal elrántotta a fejét és tovább ette az ételt.

-Sung..-szólalt meg kedvesen és lágyan amitől Jisung szemei könnybe lábadtak.

-Menj ki!- motyogta majd tovább tömte a fejét, hogy véletlenül se kelljen megszólalnia.

Minho ismét a szemfedőért nyúlt majd le is kapta a fiúról. Óvatosan simított Jisung szeme alatti részre mire a mókus fiú reflexszerűen lehunyta a szemeit.

-Sajnálom!- suttogta Minho mire Jisung letette a kezében lévő tányért és az evőpálcikát is.

-Nem elég egy sajnálom! Hyung, már hónapok óta randizunk és te képes voltál hozzámvágni egy kibaszott üveget. Talán ezzel nem is lett volna bajom ha nem szemen talált volna el. Nem is érdekelt, hogy hol talált el, de még egy bocsánatot sem kaptam és ami a legjobban fájt, hogy még neked sem jutottam eszedbe amikor elindultatok nélkülem!- akadt ki teljesen Jisung miközben a könnyei is megindultak.

-Nem gondoltam volna, hogy pont ott fog eltalálni és utána már Jeongin kezdett el hozzám beszélni. Tudom, hogy nem mentség, de nem akartalak szemen dobni vele. Fáradt voltam amikor elindultunk és ez szintén nem mentség, de én végig aludtam. Amikor hazaértünk küldtem egy csomó smst és hívtalak is vagy harmincszor csak éppen ki volt kapcsolva a telefonod!- magyarázta meg majd megfogta Sung kezeit.