A napok teltek és a baráti körükből is mindenki megtudta, hogy Jisung babát vár. Minho ezidő alatt rászokott az állati vérre hiszen Jisung a babának köszönhetően gyengébb lett és pár perc vérszívástól is teljesen elfáradt.
Minhonak nem volt nehéz Jisung véréről az állati vérre váltani viszont láthatóan nem viselte valami jól, hogy nem kaphat a mókus fiúból. Akárhányszor megkívánta a kisebb vérét mindig leült és több liter állati vért is megivott.
-Ki fog belőled jönni!- támaszkodott neki a pultnak Jisung és úgy nézte ahogy Minho iszik.
-Inkább jöjjön ki minthogy letámadjalak!- sóhajtott fel majd letette az üres poharat.
-Már nem sok idő van hátra!- nézett le nagy pocakjára ami elég sok mindenben kezdte meggátolni őt.
-Ha eddig kibírtam 4 hónapot akkor a plusz 1 hónap meg sem fog kottyanni!- mondta miközben újra töltött magának a vörös nedűből.
-Mielőtt elkezdenél inni, segíthetnél leülni a kanapéra!- mondta Sung majd ivott egy pohár vizet.
Nos a terhesség fura dolgokra képes már az embereknél is szóval egy vámpír sem kivétel. A 4 hónap alatt Jisung elég sok mindent megkívánt. A víztől az emberi ételekig amiket már oly régóta nem is kóstolt.
-És ha megkérhetlek rá akkor hozol nekem bolognait anyuéktól?- nézett rá boci szemekkel.
Az 5 év alatt már teljesen kibékült szüleivel akik most sokkal jobban törődnek vele mint bármikor máskor. A terhességnek nagyon örültek bár kicsit furcsa volt számukra. Idővel Minhoval is megbékéltek és most már a félelem helyett imádják fiuk párját.
-Mindent az én babámnak!- ment oda hozzá majd egy apró csókot nyomott ajkaira miközben hasára tette a kezét. -Még mindig nem tudom felfogni, hogy tudsz olyan kajákat enni!- borzadt el kissé majd kezét megfogva indultak el a nappaliba ahol segített Jisungnak leülni.
-5 évvel ezelőtt is imádtam és én örülök neki, hogy újra ehetek anélkül, hogy rosszul lennék tőle!- vonta meg vállait majd a távirányítót a kezébe véve bekapcsolta a tévét.
-Jeongin átjön nem soká, hogy tudjon neked segíteni utána pedig hozom a bolognait!- ült le mellé majd telefonját kezébe véve kezdte nyomkodni.
-Rendben! Remélem megint hoz nekem narancslét! Az olyan finom!- hajtotta fejét Minho vállára.
-Soha többet nem akarom megkóstolni!- rázta meg a fejét óvatosan miközben szörnyűlködve nézett maga elé.
-Azt vicces volt!- mosolyodott el az emlék hatására.
-Nem volt vicces! Undorító volt! Mire nem vagyok képes érted..-rázta meg a fejét.
Ezek után csengetést lehetett hallani így Minho felkelt és kinyitotta az ajtót. Köszönt a fiatalabb vámpírnak majd felvette a cipőit és gyorsan odament párjához.
-Ne gyere be cipővel!- mondta idegesen miközben felnézett Minhora.
-Nem halsz bele baby!- kuncogott majd lehajolt hozzá és egy csókot nyomott ajkaira.
Minho már ment is mielőtt Jisung megint dühbe gurul. Jeongin nevetve ült le Jisung mellé majd egy puszit nyomott a hasára.
-Hyunjin tud róla?- kérdezte Jeongin hasára nézve.
-Honnan?- kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Én is terhes vagyok és a megérzéseim mindig jók voltak!- rántotta meg vállait majd Jeongin hasára tette a kezét.

YOU ARE READING
𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒
FanfictionElőfordulhatnak: -káromkodások ⟨szinte mindig⟩ -szexuális tartalmú részek? -önbántalmazás, depresszió -káros szenvedélyek, függőségek ⟨alkohol, cigaretta, drog⟩