𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Sing!

Úr isten erre a részre húszezer évet kellett várni és még így is egy lapos szar lett! Annyiszor ígérgettem, hogy lesz második része meg, hogy igyekszem vele, de ránézni is képtelen voltam hehe!

Most megembereltem magamat és befejeztem bár úgy érzem lehetett volna jobb is! Sajnálom ha csalódást okoztam nektek vele.
Azt kijelenthetem, hogy nem érte meg rá ennyit várni!😅

***

PART 2

-Minden rendben Hyunjin?- kérdezte Minho amikor a férfi elbambult pókerezés közben.

-Teljesen!- válaszolt majd letette a kártyáit és felállt a kényelmes székből.

Jisung a poklokat járta meg az utóbbi hétben. Az elvonási tünetek egyre erősebbek voltak és mellé minden egyes nap alaposan ellátták a baját. Az embereknek akik ott voltak mindennap meg kellett küzdeniük és ha veszítettek magánzárkába vitték őket. Jisung nem küzdött és azt se hagyta, hogy a nála fiatalabbak küzdjenek. Helyettük kapta a veréseket, vágásokat és a szúrásokat.

Mindig más fegyverrel kellett küzdeniük. Jisung tudta, hogy megérdemli a fájdalmat és csak azon volt, hogy végre meghaljon. Egyik sebe sem volt rendesen kezelve.

-Te jössz!- mutatott az egyik rab a másikra.

Jisung szinte azonnal a fiú elé állt ezzel vállalva az újabb mérkőzést. A fickó gonoszan elmosolyodott majd a kezébe kapott egy kést. Az őr Jisung kezébe is adott egyet majd elindította a párbajt. A rab ott vágta és szúrta meg ahol csak tudta annak érdekében, hogy a ranglétrán maradjon. Jisung a földön térdelt kezében a késsel amit megfordított majd az élére szorított. Testét átjárta a mély fájdalom és még több vér borította be a padlót. Olyan erősen szorította a pengét mintha az élete múlott volna rajta.

Minden erejét összeszedve felállt a padlóról és megindult a férfi felé aki készen állt támadni. Jisung lassan engedett a szorításból majd a kés nyelét megfogva szedte ki a tenyeréből. A kés pengéjét beborította a vére amivel olyan gyorsan vágta meg ellenfele combját, hogy annak nem is volt ideje felfogni. A rab combjához kapott mire Jisung beledöfte vállába a kést.

Hevesen vette a levegőt és már nem is érezte a fájdalmat. Nézte a rabot aki igyekezett visszatartani az ordítását. Az őr azonnal odament hozzá és kérte az épület orvosait.

-A G866F hazatérhet!- jelent meg egy másik őr majd távozott is.

Jisung egy pillanatra lehunyta szemeit majd amikor észhez tért megindult az ajtó felé. Meg se állt addig ameddig el nem hagyta az épületet. Nem tudta merre is kellene mennie így hagyta, hogy a lábai vigyék. Kezét oldalához szorította és úgy érezte, hogy összeesik az erdő közepén.

Nem adta fel..ment ahogyan csak bírt és meg sem állt még akkor sem amikor a lábai felakarták mondani a szolgálatot. Nem evett, nem ivott és tele volt sebekkel. Frissel és régivel. Azok ellenére, hogy meg akart halni küzdött az életéért..azért, hogy aztán maga  a vezér oltsa ki az életét.

Meg akarta ölni őt..vagy csak rátámadni. Nem érdekelte semmi sem csak az, hogy szembe köpje őt. Elhozta a városból amit úgy gyűlölt azért, hogy több szenvedést éljen át mint az évek alatt valaha. Bánta, hogy megfogta Hyunjin kezét ahelyett, hogy leugrott volna.

-Nem úgy tűnik mint aki rendben van!- mondta Changbin.

-Elküldte őt a halálba! Lehet már rég kinyírták csak azért, mert nem felelt meg a kibaszott elvárásainak!- emelte fel egy kicsit a hangját. -Utána nézhettél volna, hogy kit akarsz annyira a bárodba! Hagynom kellett volna, hogy leugorjon a hídról, mert még az is jobb halál lett volna neki mint amit ott kellett átélnie!- intézte a szavait Minhonak.