𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

gang member

Jisung barátai fáradtan estek a földre viszont ő maga ezt már nem merte megtenni. A tánctanár jelenleg szabadságon van így a híres Lee Minho tartotta a tánc órát a 4 fiúnak.

Han újra és újra elismételte a tánc lépéseket, hogy tökéletesen menjen neki hiszen tudta, hogy ha nem megy neki akkor Minho egész biztos ki fog akadni.

Minho egy bandatag így természetesen nem csoda ha valakire ferde szemmel néz viszont barátaival már bő 3 hete rendkívül jóban van. Nem érti, hogy ő miért különb a többiektől, de megpróbál nem szomorkodni miatta.

-Szerintem hagyd rá! Ígyis úgyis béna vagy és nem fejlődsz sehová!- mordult rá Minho.

Jisung szemei könnyesek lettek, de szerencsére Seungmin időben leállította őt.

-Menjetek a dolgotokra!- mondta Minho majd összepakolta a cuccait.

A többiek is így cselekedtek majd végül a 3 barát elköszönt Minhotól aki mosolyogva viszonozta azt. Jisung lehajtott fejjel köszönt el majd távozott is, hogy még véletlenül se kelljen látnia Minho rideg tekintetét.

Másnap reggel Jisung arra a látványra ment be, hogy egyik legjobb barátját Felixet egy csapat lány szégyeníti. Lökdösik és olyan szavakkal illetik őt amik egyáltalán nem vallanak a fiúra. Felix csendben tűri és minden erejével azon van, hogy megállítsa Seungmint aki megakarja tépni a lányokat.

Azonnal odasietett hozzájuk majd Felix elé állt, hogy ne tudják őt bántani.

-Mi történt?- kérdezte barátját miközben figyelmen kívül hagyta a rángatásokat.

-Megtudták, hogy együtt vagyok Changbinnal!- suttogta halkan mire Jisung szemei kikerekedtek.

Tény, hogy ő erről semmit sem tudott és nagyon mérges volt amiért így kellett megtudnia. Seungmin és Jeongin tekintetét elnézve ők tudhattak róla és ez még jobban fájt a mókus fiúnak.

-És ilyenkor hol van a barátod?- kérdezte gúnyosan amikor elcsapta az egyik lány kezét.

-Nem tudom!- motyogta sírva és ekkor kezdett mindenki sugdolózni.

Jisung csak annyit vett észre, hogy a földön kötött ki hiszen valaki kicsit sem kedvesen arrébb lökte őt. Szemeit az illetőre emelte aki éppen barátját vígasztalta. Changbin...

-Ha valaki mégegyszer Felix, Jeongin és Seungmin közelébe mer lépni annak esküszöm, hogy megkeserítem az életét. Ha azt akarjátok, hogy a csontjaitok épek maradjanak akkor jobb ha nem beszéltek egy szót sem róluk és megtartjátok a 3 méter távolságot!- mondta Minho ridegen és olyan nyugodt hangnemben, hogy attól mindenki hátán felállt a szőr.

Tudták, hogy a fiú egyáltalán nem nyugodt sőt lángol a dühtől éppen ezért mindenki csak bólogatott.

-Mi lesz Jisunggal?- kérdezte halkan Jeongin.

-Nem érdekel vele mi van!- morogta Minho amivel a többiek egyet értettek kivéve a mókus barátait.

Jisung a szavakat hallva felállt a földről és elhagyta a folyosó területét. Nem akart tovább ott lenni egyszerűen csak nem akarta hallani, hogy ő mennyire jelentéktelen Minho és a többiek számára. Barátai védték őt, próbálták elérni, hogy őt is védjék meg, de ez semmit sem ért. Jisungnak akkor is fájt, hogy ilyen emberekkel foglalkoznak.

Teltek a napok és Jisung hiába volt barátai társaságában akkor is magányosnak és megbántva érezte magát. Akárhányszor velük akart lenni a banda tagok megjelentek és néha beszóltak a csendes fiúnak. Minden percben küszködött a könnyeivel, de néha nem igazán sikerült neki így a mosdóba ment kiadni magából az érzelmeit.