𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

killer twins

-Vigyázz magadra Han-ah!- nézett mélyen a kisebb szemeibe Minho.

-Mikor nem vigyázok magamra hyung?- kérdezte kuncogva Jisung majd egy száj puszi után elindult a kocsikhoz nővérével együtt.

-Szeretlek!- kiáltott az alacsonyabb után miközben szíve hevesen vert.

-Én is szeretlek hyung!- mosolyodott el miután visszakiáltott párjának.

°°°

-Piros kód!- nyomta meg a riasztót egy tag aki hordágyon tolta be Hae-t mögöttük pedig egy másik Jisungot.

-Mi történt?- kérdezte idegesen Minho aki tűkön ülve várta vissza párját és nővérét.

-Súlyos fej és váll sérülések. Hae hívott minket, de már akkor is zavarosan beszélt. Egy kisebb robbanás következtében neki csapódtak egy vasajtónak a bevetés végén!- magyarázta a férfi mire Minho összesett.

A testvér párt a maffia épületének kórházi részlegébe vitték ahol azonnal a műtőbe kerültek.

°°°

-Emlékezetkiesésre számítunk, de csak az ébredés után tudjuk meg mit vagy kit felejtettek el.- magyarázta az orvos.

°°°

-Anya mit keresek itt?- kérdezte Jisung hiszen ő ébredt fel hamarabb.

-Baleseted történt!- simogatta meg fejét anyja ami egészen meglepte Jisungot.

Valahogy mindig akkor voltak a szüleik mellettük amikor súlyos dolog történt.

-Ki ez a fiú?- nézett Minhora aki teljesen összetört.

Az anyja Minhora nézett aki csak rázta a fejet. Szemeiből patakokban folytak a könnyek.

-Ő talált rátok miután Hae segítséget hívott. Megviselte őt ahogy látott benneteket!- mondta az anyja akinek szintén fájt, hogy hazudnia kellett fiának.

°°°

-Hae és Jisung mindenre emlékszik. Ránk, arra, hogy maffia tagok és a múltukra is.. egyedül Minho az aki teljesen kiesett nekik. Minden ami vele történt...-magyarázta az anya férjének.

Minho eközben sírva ült és nem tudott magával mit kezdeni. Legjobb barátja és szerelme...nem emlékeznek rá. Elfelejtették őt és talán örökre!

-Innentől kezdve.. csináljuk úgy mintha sose lett volna közöm hozzájuk. Mindenki ebben az épületben aki csak tudott rólunk..felejtse el, hogy volt közöm hozzájuk. Így lesz a legjobb ha már a sors így akarta!- mondta miközben hangja meg-megremegett.

-Tudni akarom!- szólalt meg percek után Jisung hiszen zavarta a tudat, hogy valamiről nem tud.

-Nem mondhatok semmit! Fáj rá emlékezni Jisung!- mondta és ezzel le is akarta zárni a témát.

-Hagyd Jisung! Inkább pihenj, mindjárt ott vagyunk!- fordult kissé hátra édesanyja.

-Érzem, hogy valami olyanról van szó aminek köze van hozzám, de nem tudok róla. Az amnéziámról van szó?- trafált bele teljesen.