𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

platonic love?

Fáj amikor szerelmes vagy egy csapattársadba akinek már amúgy is kapcsolatba van, igaz?

Nos Han Jisunggal is ez történt! Mindig is tudta, hogy az idősebb nem fog érezni iránta semmit soha mégis minden nap reménykedett benne, egészen addig a napig.

-Stray Kiss!- kiáltotta el magát Jeongin.

-Csókolózni akarsz?- kérdezte Seungmin felvonva a szemöldökét.

-Megszeretnél csókolni?- fordult Minho felé pimasz mosollyal az ajkain Hyunjin.

-Csókot akarsz? Gyere!- lépett hozzá közelebb csücsörítve.

-Én i..-szólalt volna meg Jisung, de szinte azonnal cserben hagyták őt hangszálai amikor Minho magához rántva Hyunjint megcsókolta őt.

Kezéből kiejtette a poharát ami apró darabokra tört lába előtt. Szinte mindenki azonnal ránézett, de ő csak sokkosan bámulta vérző lábait.

-Jól vagy?- sietett oda hozzá Chan hiszen tudta, hogy a fiú milyen érzékeny is tud lenni.

Jisung egy szót sem szólt csak arrébb lépett és a lépcső irányába sietett amin aztán fel is futott.

-Sungie, nincs semmi baj!- kiáltott utána aggódva. -Takarítsatok fel!- mondta mogorván majd a fiú után sietett.

-Még mindig ilyen érzékeny?- kérdezte motyogva a legfiatalabb.

Aznap Chan megtudta, hogy pontosan miért ejtette el a poharat a kisebb és a lábait is szépen lekezelte. Azóta a nap óta pedig a leader és a maknae line közül a legidősebb nagyon jóban vannak.

-Hyung..- nyitott be halkan a legidősebb szobájába hiszen tudta, hogy nem alszik.

Chan nem szólt egy szót sem csak felemelte a takaróját. Jisung nem habozott azonnal bebújt az idősebb mellé és jó szorosan hozzábújt. Chan a fejét kezdte simogatni és kedves kis semmiségeket suttogott a fülébe amíg el nem aludt.

Amióta a kisebb szinte minden este megjelenik nála sokkal többet alszik mint 3-4 óra szóval már szüksége van arra, hogy valaki szundikáljon mellette.

-Nem láttátok Jisungot? Nem volt a szobájában amikor mentem felkelteni őt!- szólalt meg a legkisebb az asztalnál ahol a leader és Sung hiányoztak.

-Mi nem láttuk sehol!- rántotta meg vállait Hyunjin majd tovább evett.

-Szép jó reggelt!- köszönt kivételesen kipihenten a legidősebb.

-Neked is hyung!- szólaltak meg egyszerre.

-Hogy-hogy ilyen kipihent vagy?- kérdezte Seungmin hiszen sose fordult még elő ilyen.

-Ő az oka!- mutatott Jisungra aki éppen akkor vánszorgott be a konyhába.

-Hulla vagyok!- lépdelt oda az idősebbhez majd magához ölelte őt.

-Legközelebb gyere hamarabb és többet tudsz aludni!- puszilt a fejére majd elengedte és megfogta a kedvenc bögréjét amibe öntött egy kis kávét.

-Szóval hyunggal aludtál!- bólogatott Jeongin mindent értve.

-Nem tudtam aludni az éjszaka valakik miatt szóval igen! Hyung szobája van a legtávolabb így nem lehetett hallani semmit!- válaszolta kissé mogorván majd újra BangChanhoz ment és fejét nyakába fúrta, hogy még véletlenül se lássák a könnyeit.