𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Daddyh..

-Ma estére van programod, babyboy?- kérdezte legjobb barátom Minho.

-Nincsen, átjössz filmezni?- válaszoltam miközben szemeit néztem.

-Hát akkor csípd ki magad még a tévézéshez is, baby!- kuncogott halkan majd egy puszit nyomott a homlokomra és már távozott is.

-Miért nem mondod már el neki az érzéseidet?- szólalt meg mellettem egyik ausztrál barátom aki tud a Minho iránt táplált érzelmeimről.

-Nem meleg még csak esélyem sincs! Attól, mert babyboynak hív vagy éppen babynek az nem azt jelenti, hogy érez is irántam valamit. Nem akarom elrontani a barátságunkat!- motyogtam az orrom alatt majd elindultam a terem felé.

-Ahh te hülye vagy, barátom!- szaladt utánam majd átkarolta a vállamat mihelyst mellém ért.

-Tessék, itt a bizonyíték!- álltam meg majd Minho és valami lány felé mutattam akivel éppen flörtölt. -Nincs nekem kedvem ehhez!- mondtam halkan és bementem a megfelelő terembe.

A teremben leültem a helyemre és elővettem a szükséges felszerelésemet. Sóhajtva vettem elő a telefonomat a zsebemből majd azt kezdtem nyomkodni. Mindent csináltam rajta, de azok nem voltak értelmes dolgok. Ki és belépkedtem az alkalmazásokba, a képeimet nézegettem és ehhez hasonlók. A teremben rajtam kívül csak páran voltak hisz még volt bő 6 perc az óra kezdetéig.

Csörögni kezdett a mobilom, de amint megláttam a "Father" nevet ki is nyomtam. Nem az apám hívott hanem Minho és most jelenleg egyáltalán nem akartam vele beszélni. Sorba hívtak a fiúk és végül Felixnek vettem fel a telefont.

-Mi az?- sóhajtottam majd a tollammal kezdtem játszani.

-Hol vagy?- kérdezte egyből mire ledobtam a tollamat az asztalra.

-A teremben!- válaszoltam majd bontottam a hívást.

1 perc múlva megérkezett Felix is a terembe a többiekkel együtt. A füzetembe kezdtem el firkálgatni hiszen jobb ötletem nem volt.

-Úgy eltűntél mint a kámfor!- vágódott le mellém a szeplős fiú.

-Megesik és most már figyelj!- néztem az éppen megérkező tanárra.

Az óra valami dögunalmasan telt és a figyelmemet se tudta lekötni. Jegyzeteltem mint a kisangyal, de azt se tudtam, hogy valójában mit írok éppen. Amint kicsengettek összepakoltam a cuccaimat majd felpattantam a helyemről és hátamra kaptam a táskámat.

-Várj már meg!- kiáltott utánam hőn szeretett barátom amikor már kimentem a teremből.

Nem volt szándékomban megállni, de muszáj voltam hiszen Minho aki mellett elmentem köszönés nélkül megállított. Derekamra fogva húzott magához közelebb és úgy nézett a szemeibe. Ijesztő volt számomra, de próbáltam nem kimutatni.

-Mit szeretnél?- kérdeztem miközben próbáltam hátrébb lépni.

-Milyen szokásod elmenni mellettem?- húzta fel egyik szemöldökét továbbra is tartva engem.

-Nem vettelek észre!- hazudtam pólója nyakát nézve hiszen ilyenkor sose tudok a másik szemébe nézni.

-Ismerlek babyboy, jobban mint bárki más. Tudom, hogy mikor hazudsz!- markolta meg derekamnál a pulóveremet.

-Nincs jó kedvem, ennyi! Nincs sok időm szóval ha nem gond akkor kimegyek rágyújtani!- tettem kezeim mellkasára és próbáltam eltolni magamtól.

-Mondtam már, hogy szokj le róla!- vont magához közelebb ami nagyon nem tett jót az ígyis gyorsan verő szívemnek.

-Oppa, nem jössz el velem fagyizni úgyis lyukas óránk lesz!- jött oda egy korabeli egy lány akivel nem rég flörtölt.