𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

fuck you

Minho egy 7 tagú bandának az egyik tagja már közel 4 éve. Debütálása előtt és után egy kis ideig boldog párkapcsolatban élt Han Jisunggal amiről az emberek tudtak. Az idősebb szakított a kisebbel hiszen JYP és a banda leadere is azt tanácsolta, hogy jobb lenne ha véget vetne neki. Jisung tudta, hogy az idősebb karrierje sokkal fontosabb volt számára így megértette a döntését. Tudta, hogy előbb-utóbb be fog következni így próbált rá lélekben felkészülni. Tisztán emlékszik még az idősebb szavaira miszerint ha letelik a 3 év újra az övé lesz. Sejtette, hogy ez közel sem így lesz viszont mindennap reménykedett benne és várta az idősebbet.

Már 1 éve letelt a 3 év és ő a telefonját nézve sír.

-Megígérted..- szipogta majd telefonját kikapcsolva bújt be az ágyába.

"Az ígéret szép szó ha betartják úgy jó, nem igaz? Szeretlek és ez nem fog változni!"

Emlékeire csak erősödött a sírása míg nem zokogásba torkollott. 4 éve, hogy Minhora vár és most már feleslegesen teszi ezt. Az idősebbnek most jelentették be pár perccel ezelőtt a kapcsolatát egy gyönyörű idol nővel. 4 éve, hogy Jisung minden napját szomorúan tölti. Nem tudja elfelejteni Minhoval való kapcsolatát és magát a személyt sem. Szereti, még mindig fülig szerelmes belé, de Minho tovább lépett. Tudta, hogy ez lesz és örül annak, hogy Minho hyungja boldog, de mégis fáj neki.

-Oppa, minden rendben?- kérdezte lakótársa majd benyitott a szobába.

-Semmi nincs rendben!- szipogta miközben felült és maga köré csavarta a takaróját.

-Ne sírj baba, egyszer minden rendbe fog jönni!- ült le elé majd közelebb csusszanva hozzá magához ölelte a fiút a takaró alatt.

-Tovább lépett, barátnője van, boldog életet él.. én pedig itthon ülök, alig beszélek valakivel, depressziós vagyok, pszichológushoz járok, olyan vagyok mint egy rossz emós. Még a napfényt sem bírja a szemem!- nevetett fel szánalmasan miközben sorolta, hogy mégis mit utál a legjobb.

-Most szépen kimegyünk az utcára, sétálunk egyet, elmegyünk enni és nem érdekel, hogy nem vagy éhes! Eszel amennyit tudsz, de akkor is eszel!- mondta majd elengedte a fiút és ledobta róla a takarót.

-Nem akarok menni sehová sem!- motyogta, de mégis hagyta, hogy kirángassák őt az ágyból.

-Nem érdekel, más nem akkor csak sétálunk egyet, de akkor is ki kell mozdulnod!- mondta majd kiment a szobából, hogy az idősebb  nyugodtan tudjon öltözni.

Sóhajtva választotta ki a mai szettjét. Egy fekete farmer  egy fekete póló és fekete farmerdzseki mellett döntött amit egészen biztos, hogy meg fog bánni tekintve, hogy kint 40 fok van. Már csak fekete ruhákban jár és a kezein lévő sebeket is muszáj volt takarnia hiszen Minhoval való kapcsolata miatt őt is sokszor megtalálja a sajtó. Nem bántja magát viszont sokszor issza le magát a sárgaföldig ami baleseteket hoz maga után.

-Kész vagyok!- ment ki a szobából mire a lány kikerekedett szemekkel nézte szettjét.-Meg fogsz sülni!-  dörzsölte meg homlokát majd végül beletörődött.

Jisung felvette a fekete bakancsát majd a fekete napszemüvegét és megvárta amíg a lány is felkapja magára a szandálját. Kimentek a házból majd elindultak valamerre, még maguk se tudták merre. Az emberek furcsán néztek rá a ruházata miatt, de őt egy cseppet sem érdekelte. Megsült, de a karjain lévő sebeknek nem szabad látszódniuk.

-Haza akarok menni!- szólalt meg amikor már beértek a városba és csak úgy hemzsegtek az emberek.

-Nyugalom!- fogta meg a kezét majd átfurakodott a tömegen.