𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

snow

-Olyannyira hideg van mint amilyen rideg velem!- nézett ki az ablakon Jisung.

Imádta a havat és a telet, de amióta megismerte őt csak a fiú jut eszébe ki oly' rideg vele mint amilyen hideg lehet egy jégcsap.

-Nem csak rideg hanem egy faszkalap is, nem is értem, hogy tudtál beleszeretni!- rázta meg a fejét Felix rosszallóan.

-És te abba a Changbin gyerekbe?- mosolyodott el Jisung majd összehúzta a függönyt és a legjobb barátja felé fordult.

-Ez egy nagyon jó kérdés!- nyújtotta a fiú felé egyik kezét amit Jisung megfogott és leült mellé az ágyra.

-Menjünk ki hócsatázni!- hozta fel az ötletet az idősebb amibe persze Felix is belement.

A két fiú alaposan felöltözött majd kimentek az utcára ahol egészen addig jót szórakoztak míg meg nem jelent a két idősebb fiú. Jisung ijedten nézett hátra amikor megragadta valaki a kabátja kapucniját. Minho nevetve fogta le a fiút míg Changbin lerángatta róla a kabátot és a pulóvert is. Felix épphogy odaért Jisungot már a hóba lökték.

-Jisung!- szaladt oda hozzá majd felsegítette és leseperte róla a havat.

Kirángatta Changbin kezéből a kabátot és a pulcsit majd azonnal fel adta a reszkető barátjára.

-Húzzatok már innen, undorító balfaszok!- morogta majd megfogta Jisung kezét és elindultak a házhoz.

Felix tudta, hogy Jisung immunrendszere mégis milyen gyenge mostanában így amint bementek a házba csinált neki forró fürdőt. Miután az alacsony fiú lefürdött segített neki felöltözni majd bedugta az ágyba és jól betakargatta.

-Remélem ebből nem lesz kórház!- sóhajtott fel majd elhúzta a függönyt, hogy a sötétben még véletlenül se tudjon elaludni.

A biztonság kedvéért feloltotta a villanyt és majd leült mögé és magához ölelte a fiút. Vállára hajtotta a fejét majd azon kezdett el gondolkozni, hogy miért pont a rossz emberekbe szerettek bele.

-Veled maradok szóval nem megyek iskolába!- mondta ellent mondást nem tűrően.

Jisung csak bólintott egyet majd kinézett az ablakon. Megpillantotta Minhot aki az ablakon kihajolva dohányzott. Mivel egyszerűen nem akarta őt látni így ledobta magáról a takarót majd úgy ahogy volt az ablakhoz sétált és elhúzta a függönyöket. Nem érdekelte, hogy a rózsaszín hosszú pulcsijában látta meg őt hiszen már nem érdekelte mit gondol róla az idősebb.

-Csinálsz nekem forró csokit?- kérdezte boci szemekkel mikor visszaült az ágyra és újra magaköré csavarta a takarót.

-Fehér?- kérdezte majd elindult az ajtóhoz.

Válaszul csak egy bólintást kapott így elhagyta a szobát és lement forrócsokit csinálni Jisungnak. Az idősebb a szobájában ülve gondolkozott és elhatározta, hogy elfelejti Minhot. Nem ér annyit, hogy szeresse őt. Nincs oka szeretni őt!

[...]

Másnap reggel a köhögésére kelt fel Felixszel együtt. Iskola helyett úgy döntöttek, hogy elmennek az orvoshoz. A két fiú el is ment a doktorhoz ahol kiírták Jisungot két hétre és mint kiderült szép kis tüdőgyulladása lett. Jelenleg lázasan ül az ágyban és küszködik az evéssel. Éhes, de mégsem tudott lenyomni a torkán egy falatot sem.

-Muszáj enned legalább csak pár falatot!- mondta szomorúan legjobb barátja aki előtte ült.

-Tudom, de nem megy! Úgy érzem, hogy ha eszek az egyből kijön belőlem!- sóhajtott egyet miközben az ételt piszkálta kanalával.