𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

The "Leper" King (2)

Nos talán picit megkésve, de itt van a második rész is. Sajnálom, hogy az addict harmadik része még a fasorban sincs, de őszintén szólva újra ihletet kell merítenem hozzá ami kicsit nehéz.😅😅

Jó olvasást nektek!❤️

A testvérek eleinte csendben sétálgattak majd végül az idősebb elküldte a hátuk mögött sétáló lovagokat és megállította testvérét.

-A fülembe jutott, hogy a paraszt fiú aki betört ide a szolgálód lett.- nézett a fiú szemeibe amik azonnal szomorúságot kezdtek sugározni.

-Csak azért tört be, hogy lássa azt akit szeret. Nem büntethetek meg senkit aki csak szerelmes!

-Akkor magadat miért bünteted?- kérdezte miközben leült az egyik padra.- Tudom, hogy mit érzel a lovag iránt mégis fájdalmat okozol magadnak azzal, hogy szolgálóddá tetted azt a fiút.- paskolta meg a mellette lévő helyet.

-Az, hogy én nem lehetek boldog az nem azt jelenti, hogy ő sem! Még régebben mesélt nekem egy lányról akivel akkor volt együtt amikor a palotán kívűl élt. Szőke rövid haj és szeplős arc. Gyönyörű mosoly és kedves személyiség. Amikor megláttam csak tudtam, hogy ő az és valójában nem lányról volt szó akkoriban. Miért kellene neki egy leprás király ha megkaphat egy gyönyörű fiút is? -ült le mellé majd az eget kezdte el kémlelni.

A lány megfogta bekötött kezét majd aprót szorított rajta. Nem szólt egy szót sem hiszen tudta, hogy nem hallgatná meg őt. Nem tetszett neki, hogy saját magának okoz fájdalmat holott bármit megkaphatna az életben.

-Te magad is gyönyörű vagy Jisung és nem vagy beteg!- szólalt meg egy kis idő után.

-De ő ezt nem tudja és ez így van rendben!- állt fel és megvárta míg nővére is így tesz. -Távozok a palotából egy kis időre. Hamarosan visszatérek!- mondta majd megindult.

Jisung az éjszakai órákban tért vissza a palotában ahol a hercegné minden szegletben járt addigra. Aggódott a királyért hisz nem volt olyan állapotban, hogy józanul tudjon gondolkodni.

-Minden rendben lesz hercegném! Kérem álljon meg!- sietett utána Minho hiszen az ő feladata volt vigyázni rá.

-Nincs olyan állapotban, hogy lovagoljon.- nézett a fiúra miközben megállt.

-Épségben haza fog térni ahogyan azt ígérte!-próbálta megnyugtatni a hercegnét.

-Minden a jó szíve miatt van. Azt gondolja, hogy mindenki boldogsága fontosabb mint az övé.- akadt ki teljesen amikor megjelent Jisung véres ruhában.

-Nem akarod tudni!- kiáltotta el magát majd már ment is a lakosztálya felé.

-De akarom tudni!- indult meg utána nővére. -Megsérültél!- emelte meg hangját amikor Jisung nem akart megállni.

-Csak leestem a lóról és bezuhantam a bokrok közé.- rázta a fejét a fiú majd végül megállt.

-Mondtam, hogy ne menjél sehová!-lökte be a lakosztályába a fiút majd becsukta az ajtót.

-Rendben vagyok! Csak néhány mélyebb karcolás.- vonta meg vállait. -Legalább okkal hordhatom a kötéseket!- vette le karjáról a piszkos kötszert.

A nővére segített neki sebei tisztításában majd bekötötte azokat. Jisung tűrte és kicsit kényelmetlen volt számára az, hogy már mellkasa és jobb keze is be van kötve.

-Király vagy és nem az a dolgod, hogy kinyírd magad!- tette le a kötszert az asztalra majd Jisungra nézett.

Jisung nem szólt semmit csak nehezen felállt a székről és az ajtó felé indult. Mielőtt távozott volna szobájából megköszönte nővérének a segítséget majd a királyi terembe indult. Látta a cselédet és Minhot ahogyan boldogan társalognak. Halotta ahogyan az egyik lovag bejelenti az érkezését így nagyot sóhajtva ment végig a folyosón. Az emberek fejet hajtottak előtte, de jelenleg csak dühítette őt a sok cseléd és lovag is.