𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Second Chance

Sajnálom, hogy nem lett valami jó viszont amikor írtam, azt hittem tényleg faszantos kis oneshot. Most így végigolvasva és átnézve már nem gondolom olyan jónak..😅😅

Természetesen kiteszem hiszen nem lehet mindig minden olyan jó és lehet csak én gondolom így! Jó olvasást hozzá és igyekszem most már gyakrabban írni és publikálni azokat! 😁🥰

-Mi baj öreg?- kérdezte a pultos Jisungot aki már annyira kész volt, hogy a pultra dőlve sírt.

-Mennyi idő telt el mióta itt vagyok?- kérdezte Jisung nehezen forgó nyelvvel.

-Kb 4 óra!- rántotta meg vállait majd elvette Jisung elől az üres üvegeket és poharakat.

-Akkor megyek, behúzok annak a faszfejnek és megmondom neki, hogy kapja be!- mosolyodott el majd felállt és el is indult Minho felé.

-Mondtam, hogy várj meg!- szólalt meg Minho majd azonnal Jisung elé állt.

-Várjalak meg? Igen? Hát akkor baszódj meg te utolsó féreg! Szopd le az összeset egytől egyig! Gyűlöllek!- köpködte a szavakat majd kezét emelve egy jó nagyot bemosott Minhonak.

Jisung idegesen ment a kijárathoz majd leült az egyik padra. Telefonját elővéve azonnal BangChan telefonszámát tárcsázta.

-Mondd Sungie!- szólalt bele a telefonba.

-Eljönnél értem a bárba?- kérdezte már sírva.

-Azonnal megyek!- sóhajtott fel majd kinyomta a hívást.

Chan tudta jól, hogy Minho nem fog vigyázni Jisungra sőt egyedül hagyja a pultnál ő pedig elmegy a haverokkal beszélgetni és inni.

Az idősebb férfi megállt a padnál majd kiszállt az autóból és besegítette Jisungot. Óvatosan megpuszilta a fejét majd bekötötte és lehúzta az ablakot, hogy friss levegőhöz jusson a kisebb. Adott neki egy üveg vizet és addig nem is indult el amíg nem lett egy picit jobban a fiú.

-Hányd ki Sungie! Utána jó lesz!- simogatta meg a fejét majd kicsatolta inkább a biztonsági övet és kiszállt, hogy kisegítse a fiút.

Egy bokorhoz érve Jisungnak segítség sem kellett, egyből hányni kezdett. Chan hátát simogatta és azt tervezte, hogy hogyan fogja megölni Lee Minhot.

Amikor Jisung kiadta magából az összes létező alkoholt a gyomrából gyengélkedve, de visszasétált a kocsihoz Channal. Lassan kortyolgatta a vizet majd hátradőlve mondta, hogy indulhatnak.

Chan így is tett és próbált lassabban vezetni, hogy semmiféleképpen se hányjon be a gyorsaságtól a fiú. Hazaérve karjaiba vette a fiút aki sírt.

-Ne sírj! Soha többet nem engedem a közeledbe azt a nyomorékot!- sóhajtott fel Chan majd becsukta a kocsiajtót és be is zárta.

Jisung combjai alá nyúlva feljebb tolta a fiút majd végül elindult a lakáshoz aminek ajtaját sikeresen kinyitotta.

-Mi történt vele?- kérdezte Seungmin a síró fiút nézve.

-Nem jöhet ide Lee Minho! Értve vagyok? Senki nem engedi be ide!- mondta idegesen és meg is értették, hogy miért ilyen ideges Chan.

Jisung vele nőtt fel. Olyan neki mint egy kis öcsi akit mindenáron védelmezni akar.

-A kurva anyját annak a rohadt buzinak!- pattant fel Changbin és odament hozzájuk. -Ne sírj picim!- simogatta meg Jisung fejét.