𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Never Changes 3.0

-Mi történt?- kérdezte sóhajtva amikor végre elindultak.

Jisung pontról pontra elmesélt neki mindent. Hogy hogyan kezdődött a barátságuk és, hogy hogyan végződött. Elmondta, hogy szerelmes Minhoba és, hogy  az idősebb férfinek barátnője van. Azt is elmondta, hogy hallott egy-két dolgot még mielőtt eljött otthonról.

-Sajnálom Jisungie, de egy nap biztos, hogy jobb lesz!- simogatta meg a fiú vállát majd elővette a telefonját, hogy taxit hívjon.

Van ami sose változik..

[...]

Minho idegesen rontott be Hyunjin és Jeongin szobájába miközben legbelül erős félelmet érzett.

-Mi van már?- kérdezte idegesen Hyunjin amikor Minho berontott.

-Jisung eltűnt! Nincs a szobájába, se lent se fent, sehol sincs! Még az udvaron is megnéztem hátha, de ott sincs!- túrt idegesen hajába miközben szemei megteltek könnyekkel.

-Hogy mi?- pattant ki idegesen az ágyból a beteg tag is.

-Feküdj már vissza, bassza meg!- szólt hozzá a kisebbhez Hyunjin kicsit sem kedvesen.

-Fogd be!- morgott a kisebb majd kiment a szobából.

-Lehetnél vele egy kicsit kedvesebb is! - nézett az ágyon ülő fiatalabb fiúra aki csak megforgatta a szemeit.

-Azok után, hogy olyan kedvesen visszautasított, biztos nem fogok vele kedves lenni!

Ujjaival a kedvesen szónál idéző jelet rajzolt majd telefonjáért nyúlt ami csörögni kezdett.

-Mi? Ez a fiú nem normális! Mikor értek ide?- túrt idegesen hajába amikor megtudta, hogy Jisung merre is volt. -Rendben van, legyetek halkak, mert van aki még alszik!- sóhajtott egyet majd elköszönt és bontotta a vonalat.

Minho egyből letámadta hiszen biztosra tudta, hogy Jisungról volt szó.

-A focipályán volt, amikor megtalálta Hyesong, a vizes füvön feküdt és sírt.

Minho idegesen túrt a hajába majd meghúzgálta a tincseit. Azon gondolkodott, hogy miért tehette ezt a fitalabb. Aggódott érte hiszen ígyis beteg volt, most pedig, hogy kint volt a hidegben és még el is ázott, kétségtelen, hogy mégjobban beteg lesz.

Nyílt az ajtó majd Jeongin hangos és melyről jövő köhögését lehetett hallani. Szenvedve lépdelt az ágyához majd ledőlt rá és be is takarózott.

[...]

Jisung megállította a kezét így a lány nem tudott taxit hívni.

-Jisung...hagyd, hogy taxit hívjak, haza kell menned!- nézett a lány a fiúra.

-Nem akarok taxiba szállni. Mi van ha felismer és aztán másnap azt veszem észre, hogy teli van a sírós képeimmel az internet..?

Bár ez csak egy kifogás volt mégis bármikor megtörténhetett. Hyesong sóhajtott egyet majd megkérdezte, hogy mégis mit csináljanak.

-Nem sétálhatunk, mert hideg van és szakad az eső! Ígyis beteg vagy és még ennél is jobban az leszel nem hiányzik, hogy elájulj félúton. Tudom, hogy összetörtél, de akkor is vigyázhatnál magadra!- csapta meg egy picit a fiú homlokát majd végül magához ölelte az alacsony idolt.

-Hívd fel Bangchan hyungot, úgysem alszik és kocsival mentek a JYP-hoz. - hajtotta a lány vállára a fejét miközben próbált nem sírni.

Hyesong tette amit Jisung mondott és miután beszéltek egy pár szót már csak várniuk kellett. Chan nem értette, hogy mit keresnek szakadó esőben kint a focipályánál hajnali 3-kor éppen ezért sietett ahogy csak tudott.