𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Sorry

Lee Minho 2 éve jöhetett rá arra, hogy szerelmes a legjobb barátjába akinek már akkor kapcsolata volt egy lánnyal. Sejtette, hogy Han Jisung heteroszexuális hiszen soha életében nem nézett úgy egyetlen férfira sem mégis minden nap reménykedett abban, hogy elfogja hagyni a lányt. Reménykedett mégsem akarta hiszen Jisung szerette a lányt. Fülig szerelmes volt a lányba aki viszont szerette őt és boldogok voltak egészen fél évvel ezelőttig amikor a kapcsolatuk romlani kezdett sőt talán túlságosan is toxikus lett. Sok volt a veszekedés és kevés a szerelem, de Jisung még mindig szerette őt.

Minho többször is tanácsolta, hogy szakítsanak, de Jisung nem tette. Végül az érzései is kiderültek így Jisung azt hitte, hogy minden szakítással kapcsolatos tanács azért volt, hogy Minhonak esélye legyen nála. Összevesztek és Minho véget vetett a 8 éves barátságuknak és elment. Nem keresték egymást hetekig...

És most ott tartunk, hogy Jisung Minho ölében ülve alszik kisírt szemekkel és felpuffadt arccal.

Jisung könnyeit törölgetve ment Minho házához a szakadó esőben miután rányitott barátnőjére miközben mással volt. Ő igazán szerette a lányt és teljesen elvakította a rózsaszín köd. Félt attól, hogy Minho hagyja, hogy fájjon neki, de tudta, hogy megérdemelné.

Remegő kezekkel csengetett be a házba és remélte, hogy   nem csapja rá az ajtót. Abban sem volt benne biztos, hogy még fent van hiszen lassan éjfél.

A zárban elfordult a kulcs majd végül Minho ajtót nyitott teljesen éberen. Ezek szerint nem aludt el még.

Mielőtt Jisung bármit is mondhatott volna Minho becsapta az ajtót és ismét kulcsra zárta a falapot. A mókus fiú alsó ajkát beharapva folytotta vissza zokogását majd lassan megfordult. Nem akart elmenni hiszen az udvarban nem 
tudja megtámadni őt senki míg az utcán bárki az életére törhet.

Nincs hová mennie hiszen együtt lakott a barátnőjével amíg a szülei elmentek otthonról. A kulcs a házhoz a lakásban van, nem tud bemenni. Üres hiszen a szülei üzleti úton vannak.

Remegett a hidegtől és a sírás miatt. Hátát az fentebb lévő lépcsőfoknak döntötte majd lehunyta a szemeit az alvás reményében hiszen máshol nem igazán tud éjszakázni.

-Tudom, hogy nem hallod, de igazad volt. Szakítanom kellett volna vele már akkor amikor megromlott a kapcsolatunk. Tudom, hogy nem azért tanácsoltad a szakítást, mert a magadénak akartál tudni hanem, mert jót akartál nekem. Hülye voltam és túlságosan szerelmes ami nem mentség. Hülye voltam amikor nem hallgattam rád és hagytam, hogy elhagyj engem! Hiányzol nekem, fáj, hogy nem vagy velem. Fáj, hogy megcsalt engem az a kurva és konkrétan csak úgy kidobott onnan. Nincs hová mennem és lehet, hogy megérdemelném, de nem akarok az utcán élni amíg anyáék hazajönnek.

Mondandója végén keserűen felnevetett majd zokogásban tört ki. Nem érdekelte az eső viszont amikor dörögni és villámlani kezdett összébb húzta magát.

Minho sírva nyitotta ki az ajtót majd felrángatta a földről Jisungot és combjai alá nyúlva vette karjaiba őt. Szorosan magához ölelve vitte be a házba majd bezárta az ajtót és elindult a fürdőbe.