𝐌𝐈𝐍𝐒𝐔𝐍𝐆 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

Heather..

A gondolataim mindig csak azokra a pillanatokra lépett vissza. Képtelen volt felfogni vagy elfogadni magam sem tudom, de azt akartam, hogy eltűnjön. Nem akartam, hogy az eszembe jusson valaha. Végignézni ahogyan a legjobb barátom szerelembe esik és kezdek elhalványulni a szemeiben. Örülnöm kellene a boldogságának mégsem vagyok rá képes. Belülről kezd felzabálni engem a bűntudat és még csak küzdeni sem tudok ellene.

A napokban kiadásra került egy zene amit innen onnan hallottam. Olyan érzésem volt miközben hallgattam mintha rólunk szólt volna a dal. A dal címe Heather és a nő aki ellopta a legjobb barátom szívét is Heathernek hívják. Azt hiszem nem volt olyan részlet amiben nem ismertem volna magamra és rá. Minhora..

Akaratlanul is a kedvenc számommá nőtte ki magát a sok közül és nem is telt el úgy nap, hogy ne szólt volna a telefonomon. Az iskolában is elég sokan kedvelik. Művészeti iskolába járok azon belül is zene szakon Heatherrel együtt míg Minho táncszakon mulatja az idejét. Pár nap múlva énekverseny lesz tartva az iskolában amire a tanár 5 legjobb diákja indulhat. Kérdés nélkül az elsők között voltam és a listán Haether neve is szerepelt. Hetek óta erre készülünk az órákon, de a napokban megváltozott bennem valami. Nem a saját dalommal akartam fellépni és ezt közöltem is a tanárommal. Nem örült neki hisz mindig büszke volt arra, hogy nem más dalával akarok tündökölni hanem a sajátommal. Végül megértette és a szervezők közül is értesült mindenki viszont kértem, hogy más előtt ezt ne hirdesse. Nem akarom, hogy bárki más tudjon arról, hogy nem a saját dalomat adom elő. Az összes barátom rábólintott a dalra amit hosszú napokig írtam, mert sehogy sem gondoltam tökéletesnek. Nem lennének boldogok ha megtudnák, hogy képes vagyok kidobni az ablakon egy vallomás kedvéért. Mert arra készülök..elmondani mindent egy dal segítségével. Nem volt veszteni valóm hisz a legjobb barátomat már nem érezhettem annak. Akkor mi értelme lenne titkolnom tovább az egyértelműt.

Látni őt mellette állni miközben a kezét fogja..átkarolja a vállát. Azt mondja neki, hogy szeretlek miközben a lányon az a pulóver van ami egy decemberi napon még rajtam volt. Amire azt mondta rajtam jobban áll..most pedig ezeket a szavakat Neki mondja. Képtelen vagyok utálni Őt hiszen egy igazi angyal aki én soha nem lehetek. Nem vagyok olyan szép mint Ő és Őt jobban kedveli Minho mint engem valaha. Neki adta a pulóvert amire azt mondta, hogy csak az enyém..

Legbelül meghaltam..minden olyan pillanatban amikor együtt látom őket, meghalok. Eltűnik egy darab belőlem és úgy érzem már soha nem kaphatom vissza. Ő akarok lenni..Bárcsak Haether Lee lehetnék. Bárcsak olyan ember lehetnék mint Ő, mert Minho ideálja. Ő az az ember aki teljesen képes volt elvarázsolni. Én egy szikrát sem vagyok képes okozni benne míg Ő egy egész tábortüzet gyújtott.

Minho biszexuális..ezt már a megismerkedésünk alatt közölte velem mire én azt feleltem..nem baj én pedig meleg vagyok. Egyszer már megakart engem csókolni. Ő talán nem realizálta ezt magában, de az arca egyre közelebb és közelebb került hozzám. Amikor már majdnem megtörtént elvette mögülem a távirányítót és úgy tett mintha nem történt volna semmi. Én is úgy tettem hiszen miért akarta volna megtenni? De legbelül egyszerűen csak éreztem, hogy megakarja tenni.. de nem tette!

A fellépésemre készülve forgattam gitárom alját a földön egy széken ülve. Jelenleg Heather áll a színpadon és biztos vagyok benne, hogy Minho nem lesz ott az enyémen. Haether előtt megígérte, de most az életében van én pedig már alig. Nagyot nyelve álltam fel amikor az előttem lévő lesétált. A lépcsőre állva vártam, hogy a tanárom szólítson engem.

-A következő ember aki díjért jött, Han Jisung! Ez alkalommal nem saját szöveget hozott, de így is sok ember kedvencét. Conan Gray Haether című számát adja elő nekünk!- mondta majd amikor végre felléptem a színpadra tapsolt néhányat.