Businessman

4. Fejezet

Csak egy pillanatra húztam el a szám, amikor meghallottam, hogy hogy hívják a lányt. Bólintottam, aztán lassan beszédbe elegyedtünk. Margareth, akiről elhatároztam, hogy így fogom hívni, az egyszerűség kedvéért, és a bonyodalom elkerülése végett, okosnak tűnt, nem csak egy agyatlan cicababának, és még alkoholos befolyásoltság alatt is jó partinak tartottam.

Az órámra pillantottam, és akkor láttam meg, hogy már negyed kettő. Felsóhajtottam, kikértem még két tequilát, az egyiket átpasszoltam Margareth-nek, a másikat pedig magamba döntöttem. Az alkohol végigmarta a torkom, de fel is pörgetett.

- Kösz Zara.

Kétszer annyi pénzt tettem le a pultra, mint amennyit valójában kellett volna fizetnem. Margareth rám vigyorgott, aztán végigsimított a vállamon. Rámosolyogtam, és a kezébe nyomtam a névjegykártyám.

- Nahát, Ethan Riley? Ki hitte volna?

- Mindenki - Zara morogva törölte a pultot, mire rávigyorogtam. Margareth figyelmen kívül hagyta a beszólást, és teljesen az aurámba mászott.

- Hívj fel, ha gondolod.

- Feltétlenül. - Margareth rám kacsintott, mire bólintottam. - Persze bevallom őszintén, azt hittem, hogy ez fordítva szokott működni.

- Most nem. Tudod hol találsz.

Belebújtam a kabátomba, aztán elhagytam a kocsmát. Elégedettebben mentem ki az utcára, ahol egyből megpillantottam a rám várakozó autót.

- Most már tényleg mehetünk haza.

A sofőröm bólintott, aztán elindult velem a Riley rezidencia felé. Elmosolyodtam, ez amolyan gúnyneve volt a házunknak, de nagyon illett rá.

A hatalmas hodály, ami már négy generáció óta helyt adott a Rileyknak, a észak-keleti agglomerációban helyezkedett el. A ház egy egy holdas telken feküdt, aminek a fele kábé természetvédelmi terület volt. Magába foglalt egy tavat is, az volt a határvonal az ember lakta terület és a természet között. A tó és a ház között mindenféle kerti dolog volt, régi hinták, és a fákra kötözött hintaágyak. Egy nagy homokozó, amit igazából már senki sem használt, kivéve ha néha-néha Mikey belemerészkedett. Tudtam, hogy anyuék azért nem bontották még el, mert már egy jó ideje abban reménykednek, hogy nem csak Mikey és most már Meg lesznek az unokák sorában, hanem kábé egy tucat gyerek.

A tó partja meg volt emelve, hogy ne öntsön ki a nyári esőzések és egy-egy tornádó alkalmával. Emiatt egy kis sétány alakult ki a térkövekből, ami a csónakháztól a fészeren keresztül az üvegházhoz vezetett. Ezek az építmények mind a parton voltak, de volt még egy vendégház is, három hálóval, és két mosdóval, ez viszont a teraszról nyílt, de nem volt egybeépítve a házzal.

A házba egy mesterséges dombon keresztül lehetett bejutni. A villánknak összesen négy bejárata volt, egy a személyzet számára, ami az egyik hátsó folyosóra vezetett, közvetlen a cseléd-szárnynál. A másik a házhoz épített garázsból, szintén arra a folyosóra. A harmadik a főbejárat volt, ami a hallba vezetett. Az előkert leginkább pázsitból állt, de a kocsifelhajtó közepén volt egy szökőkút, amit buja növényzet vett körül, illetve még a kerítés mentén különböző bokrok voltak ültetve, hogy ne lássanak be. Az utolsó bejárat a hall másik oldalán a hatalmas teraszról nyílt, ami a hátsó kertben a ház egészében elhúzódott. Ez utólag lett odaépítve.

A házunk egy másfél emeletes kúria volt, halványsárga falfestéssel. Gyarmati stílusban épült, de a renoválások miatt már nem igazán hasonlított rá. Odabent, a hallból a boltívek alatt egyenesen a nappaliba és a vele egybenyitott konyhába lehetett bejutni. A két helyiséget frappáns megoldással vágták ketté ugyanis a nappali be lett süllyesztve a talajba, és emiatt hihetetlenül modernek hatott a maga korában. A kanapét valószínűleg nem először cserélték ki, főleg mivel egy menő, világosszürke darabról volt szó, ami akkor került be a házba, amikor tizenkettő lehettem, szóval már legalább tizenhárom éve. A kanapé a boltíves ablakokkal párhuzamosan haladt, és ketté lett szedve, így nem csak két oldalról, de középről is le lehetett rá ülni. A távolabbi sarokban volt a gamer sarkunk, Cooper, az öcsém meg én órákat töltöttünk el a mindenféle videójátékokkal. A közelebbi sarokban is volt egy tévé, legtöbbször ezt néztük, bár volt egy moziszobánk is a padlástéren.