Businessman

9. Fejezet

- Shepard? - Sheppy riadtan kapta fel a fejét, amikor meghallotta a hangom. Az ajtajában támaszkodtam, és próbáltam a legszigorúbb tekintettel nézni rá.

- Igen, Mr. Riley?

- Nézze, megértem, hogy dühös - hülyeség, egyáltalán nem értettem meg - és tudom, hogy rosszul indult az ismeretségünk - ő tehet az egészről - ennek ellenére, szeretném felvilágosítani, hogy nem beszélhet így az alkalmazottakról. - Főleg nem a barátnőmről. - Én megértem, hogy azt hiszi, Margareth könnyen bekerült - ez talán így is volt - és azt is, hogy fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban - Voltak egyáltalán? - de fontos megjegyezzem, Margareth ezt a saját érdekében csinálja, teljesen ingyen - és még így is jobban, mint Sheppy - ezzel szemben maga fizetést kap. Illetve még nem, de a hónap végén megkapja, erről biztosíthatom. - Ha végre befogja. - Persze csak akkor, ha képes kompromisszumot kötni a munkatársaival - de főleg Peggyvel - kösz.

- Értem, és elnézést kérek, Mr. Riley.

- Ne tőlem, Peggytől.

- Az kizárt - vágta rá gondolkodás nélkül.

Felvont szemöldökkel néztem rá, mire megrázta a fejét.

- Úgy értem, azonnal.

- Köszönöm.

- A napirendje, uram.

- Ezt is kösz.

Megfordultam, így már nem látta a vigyort, ami elterült az arcomon. Azért nagyon is jól esett, hogy Sheppy így reagált a barátnő témára, akár féltékeny volt - ami azért erős gyanúm - akár nem, fenyegetve érezte magát, ami egy egészséges versenyhelyzet kialakulásához vezetett.

Elégedetten benyitottam az irodám ajtaján, aztán egyenesen Peggy elé álltam.

- Hol is tartottunk?

- Ott, hogy beavatsz a céges rendszer rejtelmeibe - vigyorodott el. Átvetette a vállamon a kezét, és megcsókolt.

Csütörtök este is a Pöfögőben kötöttünk ki, most Zara volt a pultos, és Kelsey a pincérlány, éppen ezért az asztalok egyikéhez vezettem Peggyt, és nem az üres bárszékekhez. Nem hiányzott nekem sem Zara szentbeszéde, sem az a lehetőség, hogy Jake-kel találkozzak. Bár a srác nem volt ott, tudtam, hogyha beugrana dolgozni, akkor biztosan a pultba menne. Egy sör és egy moito után leléptünk, főleg azután, hogy Zara és Kelsey cseréltek.

Péntek reggel újra együtt reggeliztünk Peggyvel, mert most körültekintőbbek voltunk, és bár nálam aludt, előtte elmentünk a másnapi cuccáért.

- Reggelt! - Shepard két barna zacsival, és két kávéval állt a lift ajtajában.

- Jó reggelt. Ez mi?

- Na vajon? - motyogta - Spenótos bagel, dupla eszpresszó habbal, barackos táska, természetesen gluténmentes, és a chai latte.

- Kösz, de már reggeliztünk.

- Igen? - Kicsi éllel a hangjában kérdezett vissza, de aztán élesen beszívta a levegőt. - És akkor most mit csináljak ezekkel?

- A kávét add ide, az még kelleni fog - Margareth kivette a pohártartót Shepard kezéből. - Kösz, Sheppy. A kaját meg add a szegényeknek, vagy nem tudom.

Peggy betipegett az irodámba, miközben mi ketten még álltunk a folyosón Miss Sheparddal.

- Azt mondta, hogy Sheppy? - Kérdezte, miután feléledt a lefagyásából.

- Azt. Miért?

- Tudja, ha nem lenne a barátnője, Mr. Riley, egy kanál vízben megfojtanám.

Őszintén felnevettem, de Shepard nem nevetett velem együtt, ami azért kicsikét megijesztett, főleg miután találkozott a tekintetem az ő, réveteg, kimerevedett, hűvös pillantásával.