Businessman

23. Fejezet

Anya figyelmeztetett, hogy pakoljak be meleg cuccot is, mire még én néztem hülyének, hogy miért ne tenném, hiszen itthon is hideg volt. Hát, ami itthon hidegnek számított, annak Montanában tuti örültek volna, mert amikor a magángépünk landolt a reptér betonján, az első dolog, ami feltűnt, az a térdig érő hó volt a pálya szélén.

A következő, ami kellemetlenül érintett, hogy ahogy kinyílt az ajtó, a hideg levegő végigsüvített a repülőgépen. Az ajtóban álltam ekkor, úgyhogy egyenesen az arcomba kaptam ezt a csodát. Összerezzentem, és vissza is fordultam, gondolván, hogy nem szállok le, de mögöttem már ott várt Sheppy, Rach meg a többiek is.

Borzongva leszálltam, a fém korlátban meg sem mertem kapaszkodni, mert sejtettem, hogy hidegebb, mint egy doboz jég.

A fagyban vártuk meg, amíg a bőröndöket leadják nekünk a poggyászrakodók. Az ujjaim, amiken nem tudom miért nem volt kesztyű, totál lefagytak, úgyhogy szinte el kellett törjem őket, hogy meg tudjam vele fogni a bőröndöm húzókáját.

Sheppy mellettem kuncogva lépkedett, aztán amikor oldalra néztem, abbahagyta. Pontosan tudtam, hogy azon röhög, hogy indulás előtt én röhögtem rajta, most meg én húztam a rövidebbet. Ugyanis Sheppy képes volt magára venni az összes kabátot és pulcsit, amit vettem neki. Független attól, hogy úgy nézett ki, mint aki az északi sarkra készül, a fehér, vastag prémes kapucnis ballonkabát eszméletlenül jól állt neki. Felvontam a fél szemöldököm, aztán a szabad kezemmel magamhoz húztam. Megpusziltam a homlokát, utána pedig elvettem a bőröndjét.

Átgangoltunk a terminálon, aztán én észrevettem Mollyt és Kyle-t. Előbbi zsebre vágott kézzel, nagykabátban, utóbbi rövidujjas pólóban, integetve állt.

- Megőrültél? - Kérdeztem, miközben kezet fogtam Kyle-lal.

- Mert?

- Rövid ujjúban?

- Teljesen jó idő van, amúgy meg itt a kabátom. - A vállára csapta a hosszú szövetkabátot, ami tök ugyanolyan volt, mint az enyém, nem meglepő módon, mert tavaly ezt kaptuk a szüleimtől.

- Szerintem sem normális. - Molly magához szorított, már amennyire tudott a pocakjától, aztán megpusziltuk egymást, de ahogy elengedtük egymást, mindketten visszaálltunk a fázós pózba.

- Annyira déliek vagytok. - Kyle vigyorogva nézett minket.

- Te meg északi - Molly megforgatta a szemét, és teljesen osztani tudtam a véleményét.

Kyle felnevetett, aztán miután mindenki üdvözölt mindenkit, elindultunk. Két bérelt autó jött értünk, plusz Kyle és Molly az egyik Bentleyvel.

Az erdőszéli ház majdnem beleolvadt a környezetébe. Nem volt egy teljes emelete, hanem csak úgy a ház fél alapterületét fedte a felső szint. Persze nem csodálkoztam, hogy nem kellett nekik még az a fél, mivel a ház alapterülete brutális volt. Az útról tökéletesen rá lehetet látni a tetőre, meg az emeletre. A bejárathoz egy lépcső vezetett le, ami annyira nem volt bulis, mivel egyrészt keskeny volt, másrészt pedig egy minimálisan csúszott. Azonkívül a szél is úgy fújt a pofámba, hogy azon csodálkoztam, nem száll az arcába a mögöttem lévő Sheppynek a nyálam.

- Sziasztok! - Ahogy benyitottam az ajtón, Maggie, Kyle húga az ajtó elé pattant.

- Helló! - Rámosolyogtam, de nem igazán tudtam jobban törődni az üdvözlésével, mert azonnal érezni kezdtem, hogy melegem van. Szerencsére csak annyira, hogy a kabátot és a pulcsit le tudtam venni.

- Szia Ethan.

- Szia Maggie! - Két puszival köszöntöttem a lányt.

Idő közben Kyle és Molly is bejöttek a házba, akik a garázsba parkoltak le a saját autójukkal.