Businessman

6. Fejezet

Péntek délután Margareth-tel a Koszos Pöfögőben találkoztunk, bár alapvetően azt ígértem neki, hogy kilenckor, sikerült fél tízre odaérnem. A túlórával mindig ez volt a helyzet, és attól, hogy alkalmazni kezdtem Miss Shepardot, alig csak egy vagy fél órát nyertem. De ez is több volt, mint a semmi, és nyugtatott a tudat, hogy nem csak én szopok késő estig, hanem ő is.

- Szia! - Margareth a hátam mögött állt, és a szememre csúsztatta a szemét.

- Szia! Bocs a késésért, szokás szerint megcsúsztam.

- Semmi baj, legközelebb majd egy fél órával később jövök.

- Én meg negyed órával későbbi időpontot adok majd meg.

- Megegyeztünk. - Átölelt, a szőke, hullámos haja pedig az arcomba omlott. Megsimogattam a hátát, aztán a pulthoz kísértem. Ugyanúgy belém karolt, mint egy nappal ezelőtt Miss Shepard, csak ezúttal bőr a bőrrel érintkezett, mivel rajtam csak egy rövid ujjú volt, rajta pedig egy lila top.

Két tequilát kértünk a pultban álló Kelseytől. A két lány közül Zarát egy fokkal jobban bírtam, vele valahogy jobban kialakult a kötődés, mint Kelseyvel. Persze az ikrek nagyon hasonlóak voltak, de a leheletnyi különbségek azért érzékelhetőek voltak.

- Miért hívtál fel? - Őszintén érdekelt Margareth válasza, de kissé féltem is tőle.

- Szerinted? - Már a koktélja szívószálát rágcsálta, amiről gyanítottam, hogy az én bankkártyám bánja majd.

- Sok ötletem van, és kíváncsi vagyok, hogy melyik igaz.

- Beszélgetni akartam... megismerkedni veled? - Margareth mosolyogva nézett rám, és inkább kérdezte, mint kijelentette. Bólintottam, mert számítottam erre, ugyanakkor még másra is. Margareth nem tűnt annak a lánynak, aki feltétlenül a házasságig várt volna a szexszel.

- És mit szeretnél tudni?

- Mindent - Csillogó szemekkel fürkészett, én pedig elmosolyodtam, bár nem tudtam mit válaszolni a kérdésére, mivel a minden eléggé tág fogalom volt.

- Hát... négy tesóm van. - Azonkívül, hogy ezt elég triviálisnak éreztem, úgy gondoltam, hogy jó indító téma lehet, de az is benne volt a pakliban, hogy fogalmam sem volt, mit mondhatnék.

- Jézusom. Nekem egy húgom van, de őt sem bírom. Egy igazi ribanc.

Bólintottam, és bár nem akartam bunkó lenni, magamban azért elgondolkodtam, hogy ha már Margareth is ribancnak tartja a testvérét, akkor milyen lehet valójában.

Margareth-tel még úgy egy órán át beszélgettünk, aztán mindketten jobbnak láttuk menni. Egyrészt, mert a kocsma elkezdett megtelni részeg emberekkel, másrészt mert állítólag neki másnap dolgoznia kellett. Miközben ő az Uberjére, én meg a sofőrömre vártam, megálltunk a pub bejáratól jobbra, az épület falának dőlve.

- Baj, ha rágyújtok? - húzott elő egy szál cigit a táskájából. Megráztam a fejem, mire felém tolta a dobozt. - Egy szálat esetleg?

- Kösz, de nem dohányzom.

- Értem, a vezérigazgató mintapéldánya a társadalomnak - Margareth gúnyos vigyorra húzta a száját, mire megráztam a fejem.

- Egyáltalán nem. Régen én is szívtam, csak aztán...

- Aztán mi? - Egyre érdeklődőbb pillantással figyelt.

- Semmi, nem nagy sztori. Az egyetemi barátnőm nem tolerálta, úgyhogy mellette stikában, meg nem olyan rendszeresen csináltam, úgyhogy végül teljesen leszoktam. Most inkább futok, bár őszintén szólva előtte meg utána is utálom, csak közben jó.