Businessman

16. Fejezet

- Jó.

- Nem jó. Visszaszólt.

- Mindegy, van ennél fontosabb témánk is a mai napra. Méghozzá, hogy mit szeretne, egészen pontosan mikor legyen a bál?

- A  következő hét végében egyeztünk meg a szüleimmel.

- Tehát jövő szombat?

- Nem, utána.

- Remek, Mr. Riley. Csak azért kérdeztem, mert érdekelt, hogy mikorra rendeljem meg a cateringet, és...

- Css! Nem akarom tudni, hogy mit tervez, Miss Shepard. Szabad kezet kap, de csak a jó ízlés határain belül.

- Nem fogok csalódást okozni, Mr. Riley.

- Remélem is - válaszoltam. Valójában pontosan tudtam, hogy nem fog csalódást okozni. Miss Shepard pontosan az az ember volt, akiről tudtam, hogy nem fog. Nem azért, mert a múltban olyan pedánsan viselkedett volna, de ha csinált valamit, azt tisztességgel csinálta, és az az igazság, hogy ebbe beleszóltak a számomra is bizonytalan, szélsőséges érzelmeim.

A hét végéig ki lettek küldve a meghívók, és úgy tűnt, hogy a krízishelyzet is kezd megoldódni. Abby és a csapata mélyebbre túrtak, mint amennyire azt el tudtam képzelni.

Szombat délután korábban érkeztem meg a céghez, és anyuéktól függetlenül. Cooper és Libby nem jöttek, ők átmentek a barátikhoz, de legjobb tudomásom szerint Rachel és a barátja, Ray hivatalosak voltak.

Az első utam az irodába vezetett, ahol lepakoltam a táskám. Volt pár megmaradt elintéznivalóm, és kiváló alkalomnak találtam ezeket a pillanatokat arra, hogy bepótoljam. A laptopom előtt ülve meglazítottam a nyakkendőm, sőt le is vettem, ráadásul félig kigomboltam az ingem is, mert hihetetlenül rossz érzés volt ingben dolgozni, a megszokott póló helyett.

A munka végeztével elsétáltam a vízadagolóhoz, és ahogy inni kezdtem, meglazult a nadrágom.

- Ó, hogy az a!

A földre pillantottam, ahol a nadrágomról lepattant gomb végiggurult a talajon, aztán a saját tengelye körül forogva eldőlt, és a padlóhoz simult. Lehajoltam, hogy felvegyem, a következő pillanatban pedig egy reccsenés jött hátulról.

- Bassza meg a jó élet!

A szekrényhez léptem, hátha találok benne még egy öltönygatyát, bár éppen az esett szét rajtam, amit általában a szekrényben tároltam. Molyirtó szaga volt, ezért hazavittem pénteken, hogy ki legyen mosva. Ahogy azt sejtettem, nem találtam  szövetnadrágot, csak egy farmert, azt viszont nem vehettem fel, még úgy sem, hogy egy fekete darab volt.

- Mr. Riley! Ó! - Miss Shepard zavartan állt az ajtómban, ebből arra következtettem, hogy a nadrágomon nagyobb a szakadás, mint hittem.

- Igen? - Megfordultam, mire Isla ajkai elnyíltak. Az ingem még nem volt összegombolva, így a felsőtestem szabadon volt.

- Öhm... - zavartan a füle mögé tűrte a lazán kunkorított tincseit. Egy sötétzöld pántos ruhát viselt, mély V-dekoltázzsal, és hátrafelé hosszabbodó szoknyával. - Nem tudtam hol van, és odafent is többen keresték már. Gondja akadt?

- Ami azt illeti, igen. Nincs véletlenül egy csere öltönynadrágja?

- Férfi?

- Nem, női mégis mit gondolt, milyen, ha nem férfi?

- És ön mit gondolt, Mr. Riley, nekem honnan lenne férfi öltönynadrágom?

- Próbálkozni lehet, nem?