Businessman

29. Fejezet

Reggel szokás szerint az ébresztőm előtt keltem fel, majdnem negyed órával. Sheppy mellettem feküdt, az éjjeli ölelésből már kibontakoztunk, most már csak a jobb keze pihent a mellkasomon. Végigsimítottam a haján, mélyen aludt, mert nem kelt fel, még akkor sem, amikor megpusziltam a homlokát. Nyugodt volt az arca, nyugodtabb, mint eddig bármikor, amikor láttam, kivéve talán karácsonykor.

Bő negyed órát vártam az ébresztőre, mire csörögni kezdett, de addig sem unatkoztam, mert Sheppy nézése tökéletes időtöltésnek bizonyult. Arról fantáziálgattam, hogy milyen lenne mindennap így ébredni, milyen lenne, ha csak Sheppy meg én lennénk, milyen lenne, ha egyel vagy akár kettővel többen. Milyen lenne a reggel négyen, vajon idegesek lennénk, kergetőzni kellene, vagy simán menne? Előbb vagy utóbb biztosan.

A nagy képzelgésem közepette a telefonom először zizegni, aztán a standard hangon csengeni is kezdett, felébresztve Sheppyt. Kinyitotta a szemét, ezzel pedig egyenesen az én szemembe nézett.

- Szia - mosolyodtam el. Sheppy felém nyúlt, aztán az arcomra fektette a tenyerét. A hüvelykujjaival végigsimított a borostáimon.

- Szia. Jobban vagy?

- Azt hiszem.

Bólintottam, aztán nyomtam egy csókot Sheppy szájára.

- Tudod, hogy nagyon megijesztettél tegnap? Aggódtam érted. Azt hittem megint széttöröd a tükröt, vagy valami hasonló őrültséget csinálsz.

- Nincs pénzem fél évente új tükröt venni.

Sheppy nevetni kezdett, de félrenyelte a saját nyálát, így a nevetés köhögéssé váltott, felült, mire megütögettem a hátát. Bólintott, aztán megtörölte a szemét.

- Na, azért.

- Jó, lehet hogy van rá pénzem, de nem szívesen költök rá.

- Jó, ez csak egy példa volt, de nem akarom, hogy kárt tegyél magadban, Ethan. Fontos vagy nekem, és nem tudnám megbocsátani magamnak, ha történne veled valami.

- Csak egyetlen egy esetben lehetne miattad, ha kárt tennék magamban, ha elhagynál. Egyébként pedig mi ütött beléd, hogy ennyire érzelgős lettél? - Átöleltem hátulról, a vállára nyomtam egy puszit, aztán ráhajtottam a vállam.

- Mondom, hogy megijedtem.

- Azt mondtad fontos vagyok neked? - Óvatos mosolyra húztam az arcom, miközben beszívtam a bőrének illatát, ami az ágy miatt kicsit olyan szagú volt, mint én, de egyébként valahol az olaj és a karamellizált cukor keverékét árasztotta magából.

- Azt. Nagyon fontos.

- Te is fontos vagy nekem, Sheppy. Sokkal fontosabb, mint ahogy azt el tudnád képzelni.

A homlokomnak döntötte a homlokát, mire én az orrunkat is összenyomtam, végül pedig az ajkaink is összeértek.

- Utálok ünneprontó lenni, de el fogunk késni - suttogtam a csók után.

- Akkor induljunk.

- Kész vagy? - Teljesen meglepődtem, azt hittem, hogy nekiáll piperézni.

- Tulajdonképpen igen. Nem hoztam váltóruhát, úgyhogy ma végképp be kell érned a Slampos-Sheppyvel. Mondjuk egy kölcsön kefét szívesen elfogadok.

- Nagyon is beérem a Slampos-Sheppyvel. Sőt, mit szólnál, ha ma itthon maradnánk, és innen dolgoznánk? Házhoz rendeljük a reggelit, és az ebédet, aztán délután hazadoblak, ha te is akarod, de ha nem, akkor felőlem egész hétre itt maradhatsz. Mit szólsz?