Businessman

19. Fejezet

- Remek, akkor ma csak tízig túlórázunk. - Vigyorogva rogytam le a székembe szerda délután, miután visszatértem a vízadagolóhoz tett kis utamról.

- Nem lehet, Mr. Riley.

- Mert?

- Mert kilenctől kezdődik a szülei házassági évfordulójának partija.

- Bassza kutya!

- Semmi gond uram, megszereztem az ajándékot.

- Szuper, de most nem ez a bajom. Kell egy kísérő. Keressen nekem valami ügynökséget, ahol ilyenekkel foglalkoznak. Most! - Kicsit felemeltem a hangom, amikor Shepard még mindig nem mozdult.

- Igen, uram. - Megfordult, és elindult a folyosó felé.

- Várjon, várjon. Nem jó! Az rögtön szemet szúrna nekik, ha egy műcsajjal állítanék be... a francba, a francba.

- Bocsánat, de miért olyan fontos, hogy legyen önnel valaki?

- Mert azt mondtam, hogy alakulóban van egy kapcsolat, hogy ne nyaggassanak azzal, hogy viszek-e valakit, aztán belemásztam, és megígértem, hogy viszek valakit, azért, a kurva életbe.

- Tehetek valamit önért?

- Nem, mindegy, majd azt mondom, hogy nem ért rá.

- Rendben, uram. Ha szüksége lenne bármire...

-  Tudja mit, Miss Shepard? Mit szólna, ha elkísérne? Drága pezsgő,  csillogó ruhák, nagy autók, sznob népség, igazi Szürke ötven árnyalata,  csak kötözős szex nélkül, persze ha akarja... - alig bírtam visszatartani a nevetésem, amikor megláttam, hogy milyen fejet vág. -  Vicc volt, nincsen hozzá felszerelésem. Szóval a lényeg, hogy jó buli, és magának csak mosolyognia kell mindenkire. Cserébe a havi fizetése dupláját megkaphatja elsején.

- Ha bevállalom, akkor ezért az egy estéért megkapom a havi fizetésem? - Tátott szájjal figyelt, én meg  elégedetten bólintottam, mert megfogtam.

- Igen. Tisztára, mint a  tizenharmadik havi nyugdíj, csak éppen nem paradicsomültetésért és  pulcsi kötögetésért kapja. És nem zárja ki az év végi bónuszt sem.

- Legyen. Mit kell felvennem?

- Estélyit.

- Ó, oké. Megoldom.

- Megoldja?

- Igen.

- Ezt hogy értsem?

- Hát... jelenleg ki vagyok fogyva estélyiből, de megoldom, tényleg.

- Ah... már megint itt vagyunk.

- Jaj, nem. Semmi szükség rá, Mr. Riley...

- Ethan, mára.

- Semmi szükség rá, Mr... Ethan. Semmi szükség rá, Ethan. Tényleg nem kell, hogy megint ruhákat vásároljon nekem, majd én megveszem egyedül!

- Nem sértésből, de tegyük fel, maga, azaz te, bemész este egy turiba, és az utolsó energiáddal kirángatsz egy foltos, valószínűleg fakó, zsákruhát, ami még jól sem áll. Mindezt saját költségen. Ezzel szemben  most azonnal elmehetnénk, amíg még ébren vagyunk, vehetnénk neked egy  olyat, amiben az emberek el is hiszik, hogy közünk van egymáshoz, és még  jól is áll, plusz nem önköltségre. Szerintem egyértelműen azzal jársz  jól, ha csendben maradsz, és felveszed a kabátod.

- Utálom, hogy mindig igaza van.

- Igazad. Gyerünk, nem olyan bonyolult.

- Miután három hónapon keresztül úgy viselkedtél velem, mint aki  bármelyik pillanatban képes leharapni a fejem? Dehogynem, rohadt bonyolult, mert az agyam azt akarja, hogy meg se szólaljak, nehogy  rosszat mondjak.