Businessman

22. Fejezet

- Jó reggelt! - Vigyorogva szálltam ki a kocsiból reggel, a kávéház előtt. Gyanúsan világosan sütött a nap, pedig télen még New Orleans sem volt maga a paradicsom. Olyannyira világos volt, hogy kénytelen voltam a hajamból lehúzni a napszemüveget a szemem elé.

- Jó reggelt.

Előttem egy lépéssel, és fél fejjel alattam egy barna fej domborodott, két szépen ívelt szemöldökkel, és két csodálatosan ártatlan, csillogó barna szemmel. Tökéletes pisze orral, és telt ajkakkal, amik óvatos mosolyra húzódtak. Kitártam a karom, aztán magamhoz húztam az arc tulajdonosát. A fekete kosztüm volt rajta, nem a szürke. Vastag, szintén fekete harisnyás lábát közepesen magas cipőbe bújtatta. Lehajoltam, és megcsókoltam. Lehet, hogy maximum tizenkét-tizenöt órája nem láttuk egymást, de nekem annyira hiányzott, mintha csak egy hete külön lettünk volna.

- Miért szeretted volna, ha itt találkozunk? Házon kívül leszünk, mert én nem láttam ilyet a naptárban.

- Nem leszünk házon kívül, ne aggódj. Csak mostantól reggelente találkozhatnánk itt is. Beindítjuk egy kicsit a napot, okés?

- Jó. - Az ideges arckifejezés eltűnt az arcáról. A kezem után nyúlt, én pedig összekulcsoltam az ujjainkat. - Ez azt jelenti, hogy mindketten el fogunk késni?

- Valami olyasmit - nevettem fel.

Bementünk a kávézóba, hagytam, hogy Sheppy rendeljen először, de vagy megszokásból, vagy mert úgy gondolta, ez még a szerepkörébe tartozik, leadta az én dupla eszpresszó-spenótos bagel rendelésem is. Kotorászni kezdett a táskájában, mire egy elegáns mozdulattal arrébb toltam. Hiába, hogy technikailag ugyanazt a pénzt költöttük, azért mégis csak jobban nézett ki, hogy én fizettem, és tudtam, hogy még jól fog jönni az az összeg később, használja Sheppy amire csak akarja.

- Kösz - mosolyodott el.

Meglepett, hogy nem akar ellenkezni, úgyhogy csak megráztam a fejem, és amíg a rendelésre vártunk, addig hátulról átkaroltam, és a vállára hajtottam a fejem.

- Ez most ilyen "nézzétek az új táskám!" periódus? - Csak a fejét fordította oldalra, ezzel felhívva a figyelmem, hogy hozzám beszél.

- Hogy érted?

- Hát hogy bejöttünk ide, és egyértelműen nem úgy viselkedsz, mint a főnököm. Szóval azért vagyunk itt, hogy körbepisild a területed, és elriaszd a többi farkast?

Felnevettem, aztán megráztam a fejem.

- Jó ég, dehogy. De zavar, hogy nem... hivatalosabban viselkedek? Mert ha igen, akkor szólj, és leállok.

- Dehogy zavar - Sheppy felkuncogott, ami annyira angyali volt.

- De egyébként igenis körbepisillek, ha valaki meg mer környékezni - jegyeztem meg, miközben elvettem a kávékat.

- Mi? - Isla vihogva követett egy mellékutcára néző ablakos boxig. Leült velem szemben, és vigyorogva simogatni kezdte a bögréje fülét.

- Nem szóltam - legyintettem.

- Ja persze, akkor csak beképzeltem, hogy azt mondtad, körbepisilsz.

- Pontosan.

Isla vigyorogva megforgatta a szemét. Sose láttam még ennyit mosolyognii, és ez nagyon bejött. Jobban, mint eddig bármi.

Csipogott a telefonom, és Messenger értesítést jelzett. Elő akartam venni, de aztán úgy voltam vele, hogy semmi sem olyan fontos, mint Sheppy, úgyhogy nem tettem. Sebtiben az órámra pillantottam, ami ugyan nem végig, de azt kiírta, hogy a nővérem írt a családi csoportunkba valamit Mike-ról, és küldött is hozzá egy képet. Talán mégis jól tettem, hogy ránéztem az órára, mert így egy nagyon fontos kérdés jutott az eszembe.