Businessman

7. Fejezet

Másnap reggel, vagy inkább aznap, tehát szombaton reggel úgy ébredtem, hogy Peggy haja teljes mértékben az arcomban volt. Fura érzés volt, mivel már régen aludtam együtt bárkivel, főleg ilyen közel és bensőségesen.

Némán, a lehető legóvatosabban kimásztam az ágyból, első lépésként főztem kávét, aztán elmentem tusolni. Mivel továbbra is csak kádam volt, összességében az egész szar volt, de legalább sikerült megmosnom a hajam is. Miután ezzel mind megvoltam, visszaosontam a szobába, hogy kivegyek valami olyat, ami nem kifejezetten szekrényszagú.

Kifelé odapillantottam Margarethre, aki még mindig az igazak álmát aludta. Átfordult a hasára, de ugyanúgy szuszogott, mint eddig. Felsóhajtottam, és nyugtáztam, hogy kénytelen leszek rendelni valami reggelit, ráadásul két főre. Fogalmam sem volt, hogy a konyha hogyan működik, és ezt így teljesen normálisnak tartottam. Anya, Molly, Rachel és Libby is jól főzött, de apáról, Kyle-ról, rólam és Cooperről ez egyáltalán nem volt elmondható.

Éppen ezért nyitottam meg az egyik appot a sok közül, hogy keressek valami szimpatikus, használható helyet. Miután megtaláltam ezt az igényeimnek való bisztrót, megrendeltem három-három XXL méretű palacsintát.

A kaja hamarabb a házhoz ért, minthogy Margareth felébredt volna. Egyáltalán nem hibáztattam érte, legszívesebben én is aludnék ezer évig, de sajnos a bioritmusom máshogy gondolta, márpedig nincs annál rosszabb, amikor érdektelenül fetrengünk, és próbáljuk magunkat visszataszítani valamiféle alvásba, teljesen sikertelenül. És persze biztos voltam abban, hogy Peggy tegnap sokat ivott, amíg rám várt. Azonkívül kettő után feküdtünk le aludni, ami meg már késő.

Megettem a saját adagom, és jobb híján leültem tévézni. Hétvége volt, nekem meg éppenséggel semmi dolgom nem akadt. Plusz nem szívesen hagytam volna egy nőt egyedül a lakásomban, ha lett is volna dolgom.

- Jó reggelt! - Peggy mosolyogva mászott ki a szobából, és a saját ruhái helyett az én pólóm vette magára, előző estéről.

- Jó reggelt - mosolyodtam el.

Vigyorogva levágta magát mellém a kanapéra, aztán a vállamra támaszkodott, és közvetlen a fülcimpám alatt nyomott egy puszit az arcomra. Elfordítottam a fejem, hogy a pusziból csók legyen. Peggy elvigyorodott, aztán nagyot cuppantott, és a vállamra döntötte a fejét.

- Rendeltem reggelit, ha kérsz.

- Mit?

- Palacsintát.

- Ó - elhúzta a száját, mire felvontam a szemöldököm. - Nem eszem glutént. Allergiás vagyok.

- Basszus, ne haragudj, nem tudtam. De kávét azért iszol, ugye?

- Ethan, földönkívülinek nézel, vagy mi?

- Most megnyugtattál.

Peggy egy kecses mozdulattal átmászott a kanapé amúgy sem magas támláján, aztán levette a konyhapultról a bögrét, majd visszajött a kanapéhoz.

- És most? - kérdezte, miután végzett az itallal.

- Most? Öltözz fel, elviszlek reggelizni.

- De te már ettél, nem?

- Fejlődő szervezet vagyok, nem számít.

Peggy hangosan nevetve iszkolt be a hálóba, és a nyitott ajtón keresztül csak annyit láttam, hogy a ruhadarabjai után hajolgat, miközben a pólóm felcsúszik a hátán, láttatni engedve a formás fenekét.

Nyeltem egyet, aztán kikapcsoltam a tévét. Úgy emlékeztem, hogy a sofőrömmel jöttünk el idáig a Koszos Pöfögőből, éppen ezért ráírtam a szolgálatban lévőre, hogy jöjjön értünk.