Businessman

13. Fejezet

- A lakásomban - válaszoltam apunak a telefonba.

- És miért nem vagy még itt?

- Hol?

- Bent az irodában.

Eltartottam a fülemtől a telefont. A telefonom negyed tízet mutatott. Nem értettem, hogy hogy lehetséges, hogy nem keltett az ébresztő, de ez a helyzet állt fent.

- Hosszú éjszakám volt, és...

- Ethan, nem érdekel. Vonszold be a segged!

- Jó. Megyek.

Még sosem hallottam ilyennek apám hangját. A lábamra pillantottam, amin még mindig ott volt a szürke anyag. Ekkor vettem észre egy félbevágott pulóvert a relax fotelben. Miss Shepard pulcsija volt, de csak a fele, hiszen a másik a talpamra volt kötve.

- Egészen pontosan hogy megyek be? - Kérdeztem, de inkább magamtól, mint Miss Shepardtól.

- Segítek, Mr. Riley.

- Köszönöm.

Felsóhajtottam, és ő is. Bement a hálómba, ahonnan kihozta az övem. A kezembe nyomta, mire megigazítottam a nadrágom. Utoljára szerda este fürödtem, most pedig péntek reggel volt. Azóta, hogy nem tusoltam, leizzadtam, mert edzettem, leittam magam, aztán lehánytam, végül beleléptem az üvegszilánkba.

- Ha megmondja, hogy hol találok pólókat, akkor szerzek magának egy hosszú ujjast, Mr. Riley.

- Inget hozzon, kérem.

- És azt hol találom?

- Ott van a gardróbban, a tolóajtós szekrénynél - válaszoltam.

Miss Shepard egy kék inggel tért vissza, és hálás voltam neki, hogy nem fehéret választott. Azt túl tisztának éreztem.

Hagytam, hogy Miss Shepard levegye a pulóver-kötést a lábamról, és miután elmondtam neki, hogy a kötszereket a fürdőben tartom, felvette az egyik cipőm, ami vagy hat számmal nagyobb volt, mint az ő lába, és becsámborgott a fürdőbe. Hallottam, ahogy a szilánkok recsegnek a talpa alatt. Azon imádkoztam, hogy nehogy őt is megsebesítsék. Szerencsére karcolás nélkül megúszta, és újrakötötte a sebeim.

- Köszönöm - suttogtam.

- Semmiség, Mr. Riley.

- Semmiség? Komolyan? - Felszisszentem, de nem azért, mert fájt a seb, hanem mert nem hittem a szavaiban. - Nem, ez durván túlmutat mindenen. Hajnalok hajnalán értem jött, elhozott egy olyan helyre, amiről fogalma sem volt, hogy létezik, itt maradt velem, elviselte, hogy összehányom, kitakarította a szőnyegem, szétvágta a pulcsiját csak azért, mert nem talált kötszert, és az unszolásomra még itt is aludt.

- Nem volt szívem itt hagyni, és...

- Nem, ezt egyszerűen nem hiszem el. Vagyis de, elhiszem, hogy nem volt szíve, de itt is hagyhatott volna. Maga szerint kinek lett volna ennyi türelme? Megmondom, senkinek az egész világon. Maga engem ma megmentett, ezért jövök önnek egyel. Még nem tudom hogyan fogom viszonozni, de ahogy tudom, megteszem, higgye el.

- Szívesen tettem, Mr. Riley.

Megráztam a fejem, aztán a papucsomra mutattam.

- Azt hiszem, kénytelen leszek ma abban menni.

- Idehozom.

Shepard felpattant a kanapéról, és közvetlen a lábam elé tette a papucsot. Gondolt egyet, és feltette a lábamra. Mindezek után hagyta, hogy rá támaszkodva kimenjek a folyosón, egészen a liftig. Odabent leszartam mindent, és egyszerűen lecsúsztam a földre.