Businessman

25. Fejezet

Huszonhatodikán este mosolyogva szálltam be a repülőgépbe. Egyrészt, mert Sheppy előttem kapaszkodott fel a lépcsőn, és emiatt igencsak jó kilátásom nyílt bizonyos testrészeirez, másrészt mert hihetetlen jó karácsonyt tudhattam magam mögött.

A három órás repülőút alatt szinte csak aludtunk. Sheppy a vállamra döntötte a fejét, úgy éreztem, kiváló párna vagyok, ezt pedig bizonyította Isla elégedett szuszogása. Én csak néha-néha szunyókáltam, de olyankor Sheppy halántékára hajtva a fejem.

Körülbelül Oklahoma felett járhattunk, amikor Sheppy mosolyogva felébredt. Először csak nyújtózott egyet a kényelmes bőrkanapén, aztán visszahajtotta a vállamra a fejét.

- Jó reggelt - suttogtam. Elfordítottam a fejem, nyomtam egy puszit az arcára, mire elmosolyodott.

- Neked is.

- Tudod, hogy hányszor elképzeltem már, amióta jövünk, hogy milyen elit lenne veled utazni üzleti utakra? Csak a miénk lenne a repcsi. Vagy a másik, amiben ágy is van.

- Két repülőgépetek van?

- Aha. És Mollyéknak is van, bár azt Kyle intézte, és elvileg a cégé, gyakorlatban ők használják a fel-alá repkedéshez Montana, Chicago és New Orleans között.

- Beszarok - súgta.

Elnevettem magam. Sheppy felemelte a fejét, aztán felhúzta a lábát az ülésre, úgy hogy oldalt forduljon nekem. Én is befordultam, a kezembe vettem a kezét, megsimogattam, és nyomtam egy puszit a homlokára.

- Tudom, hogy szabin vagyunk, de harmincadikán be kéne ugranunk az irodába. Max egy vagy két órára.

- Okés, nem gond.

- Le kellene fixálnunk az újévi bulit, meg van még egy-két apróság.

- Oksi.

- Köszi. - Mosolyogva néztem rá, mire ő csak megvonta a vállát.

- Még mindig ez a munkám - Sheppy mosolyogva hozzám bújt. Megsimogattam a hátát, éreztem, ahogy az arcizmai rándulnak, és belemosolyog a mellkasomba. - Különben is én tartozom köszönettel a hétvége miatt.

- Kizárd, hogy megköszönd. Bedzsandzsultál, segítettél a konyhában, játszottál Mikeyval, Libbyvel és Cooppal, láttam, hogy sokat beszéltél Rachellel, és még egy ágyban is aludtál velem.

- Szemét vagy! - Nevetve a mellkasomba boxolt, mire magamhoz húztam, és megcsókoltam. - De szeretek a konyhában lenni, mondjuk nem vagyok egy tündér, Mikey hihetetlenül cuki, ahogy a tesóid is. Veled pedig csak azért aludtam egy ágyban, mert nem hagytad, hogy a földre költözzek...

- Na persze - szóltam közbe vigyorogva.

- Amúgy meg életemben először ülök repülőgépen és messze ez volt a legjobb karácsonyom, szóval ha harmincadikán be kell mennem dolgozni, vagy ha jövőre végigtoljuk az évet folyamatos túlórával, az sem érdekel.

- Most ülsz életedben először repülőn?

- Ez olyan hihetetlen? - Kérdezett vissza Sheppy.

- Igen. Nem kellene fosnod, meg ilyenek?

- Nem tudom. Kellene?

- Hát... amikor én ültem először repülőgépen, akkor én fostam. Pedig kisfiú vagyok.

- Te, kicsi - nevetve fürkészte a reakcióm. Felhúztam a szemöldököm, mire teljesen elvörösödött. Úgy gondoltam ez elég elégtétel volt, így a témánál maradva, másfelé tereltem a beszélgetést.