Businessman

28. Fejezet

Elnevettem magam, és megráztam a fejem.

- Nem, nem azt akartam kérdezni, persze, ha szeretnéd, hogy azt kérdezzem...

- Ez nem vicces - megbökte a vállam, de azért egy kis mosoly az ő arcán is bujkált. - Most már tényleg leállhatnál vele.

- Jó, bocs. Azt akartam kérdezni, hogy eljönnél-e velem Londonba?

- Londonba?

- Oda.

- Jövő hónapban?

- Aha.

- Azt hittem, hogy ez nem opcionális.

- Mert nem is az - húztam otromba, széles vigyorra a szám. Magamhoz rántottam Sheppyt, és szorosan tarva megcsókoltam. Viszonozta a csókot, lenyaltam az ajkáról a csokis muffint ízét, ahogy egyre közelebb bújtam.

- Szóval akkor itthon maradhatok.

Gonosz vigyor terült szét az arcán, pontosan tudta, hogy mennyire idegesítő tud lenni, és hogy mennyire ideges leszek én. Mindenesetre benne voltam a játékban, mert láttam rajta, hogy tisztában van a helyzettel.

- Naná. Sőt, csak azért kérdeztem meg, hogy felvághassak, amiért én Európába megyek, te meg nem.

- Nem különösebben hatott meg, ne erőlködj.

- Hát jó. Akarsz még valamit, vagy hagyod, hogy dolgozzak?

- De szemét vagy! - Sheppy felnevetett, aztán felkapta a kávésbögrét az asztalomról.

- Tudom. Egyébként mi volt reggel? Megjavították a mosógéped?

- Nem. - Dühösen összerezzent, aztán megvonta a vállát. - Újat kell vennem. Ma meddig akarunk túlórázni?

- Munkától függ, mert?

- Ja, nem semmi. Akkor majd egyszer.

- Egyszer mi? Sheppy, szívem akarod, hogy elmenjünk mosógépet venni?

- Megtennéd értem? - A szívéhez kapott, aztán a kézfejét a homlokának nyomta, ájuldozó hölgyet játszva.

- Naná. Úgyis meg akartalak csodálni az indokolatlanul fényes térben, a kontrasztos, szürke padlószőnyegen, a sok, fehér masina között.

- Micsoda? - vihorászva állt meg az ajtóban, bár nem tudtam, hogy miért szeretne elmenni.

- Te nem vetted még észre, hogy az összes bevásárlóközpontban, az összes boltban normális a fényerősség, kivéve az elektronikai szaküzletekben? Ahol ráadásul még ott van az az undorító padlószőnyeg is.

- Nem, még nem vettem észre. Különben sem járok ilyen helyekre olyan gyakran.

- Akkor majd ma.

• • •

- Azta, igazad volt. - Sheppy tátott szájjal nézett körbe a külvárosi nagykerben.

- Ugye megmondtam? Lassan napszemüveget kell hordani idebent is.

- Bárcsak kint is lehetne - sóhajtott fel.

- Tudom, és a hideg is szar. És aztán meg jön a hurrikán-szezon.

- Remélem, hogy idén nem lesz semmi komoly.

- Azt én is. Mindenesetre, ha mégis, akkor fogjuk a cuccunkat, és lelépünk, okés?

- Majd meglátjuk - mosolyogva felpillantott rám, bennem pedig motoszkálni kezdtek a gondolatok, hogy hány helyre vinném Sheppyt. A titokzatos Távol-Kelettől kezdve, a nagyzoló Emírségeken át, valami trópusi kis szigetre, Európa legromantikusabb városain átívelve, egy hatalmas luxusjachtig bárhova elvittem volna, csak legyen velem.