Businessman

24. Fejezet

Huszonötödikén reggel vigyorogva ébredtem, ugyanis a fehér pólómon egy hatalmas barna kupac terült el, méghozzá haj formájában. A haj pedig nem máshoz tartozott, mint Sheppyhez. Halkan szuszogott, az arcát a mellkasomba nyomta, a jobb kezét átvetette a felsőtestemen, és inkább rajtam, mint mellettem aludt, de nem bántam. Elhúztam az arcából a haját. Nem láttam az ábrázatát, csak a profilját, ami nagyon kisimult és nyugodt volt.

Sheppy lustán átfordult, így a karja lecsúszott rólam, az arcával pedig újra beletúrt a hajába, csak ezúttal felém nézett. Még mielőtt kinyitotta volna a szemét, kisöpörte a haját az arcából, aztán lassan pislogva rám nézett. Találkozott a tekintetünk, elmosolyodott, és én is.

- Felébresztettelek?

- Dehogy - ráztam meg a fejem.

- Bocs, hogy rád feküdtem.

- Nem zavart, egyáltalán. De még jó, hogy nem akartál velem aludni.

Sheppy arca elvörösödött, mire felhorkantottam.

- Jó reggelt. - Magamhoz húztam, és megcsókoltam.

Nagyon is bejött a Sheppy mellett való ébredés, pedig ez az első volt. Szívesen ébredtem volna így minden reggel, de ez az ötlet több sebből is vérzett. Legalább annyi mentsváram volt, hogy az elkövetkezendő két ébredés még várt ránk.

- Neked is jó reggelt.

- Szóval, akkor tűrhető volt az éjszaka? - Igen, megint piszkálni akartam, de annyira szerettem a reakcióját, nem akartam igazán idegesíteni, egyszerűen csak egy kicsit megnoszogatni.

- Fogjuk rá - Isla felvonta a fél szemöldökét, mire elnevettem magam. A helyzet egyértelműen azt mutatta, hogy felvette a ritmusom, és ez is éppen elég kielégítő volt nekem. Nem kellett hozzá, hogy Sheppyben felmenjen a pumpa.

- És mit gondolsz? Ki bírsz még két éjszakát, vagy szóljak Maggie-nek, hogy vállaljon be egy szobatársat?

- Na, ez durva volt! - Sheppy belebokszolt az vállamba, mire felnevettem. - És már csak ezért is kibírom.

- Bocs. Tudod, hogy nem küldenélek át Maggie-hez. De Rachelt megkaphatod!

- Utállak!

Sheppy átfordult a másik oldalára, felkapta a takaróját, az ágyra terítette, majd kotorászni kezdett a bőröndjében.

- Dehogy utálsz - morogtam.

Én is kikászálódtam az ágyból, és akárcsak ő, én is a ruháim kezdtem összeszedegetni aznapra. Isla bement a fürdőbe, én pedig a szobában öltöztem át, gyorsan, és hatékonyan. Az ünnep kedvéért sem voltam hajlandó kinyalni magam, egyszerűen csak annyival dobtam fel a szokásos szettem, hogy a golfpóló helyett egy egyszerű, fehér inget vettem.

Odakint a konyhában Molly és Kyle már ébren voltak, előbbi palacsintákat forgatott a serpenyőben, utóbbi elbűvölve nézte a feleségét. Most már tudtam, hogy Kyle mit érez, és szinte biztos voltam, hogy ugyanezzel a tekintettel pillantottam oldalra Sheppyre, akit közelebb húztam magamhoz, majd megpusziltam a homlokát.

- Jó reggelt - köszöntem fél-hangosan. Eléggé nyitott légterű házban éltek, ezért sem lett volna szerencsés, ha hangoskodom. Tulajdonképpen fel tudtam volna kelteni az egész épületet egyetlen mondattal.

- Jó reggelt! - Melody mosolyogva fordult meg, és ledobta a serpenyőben lévő darabot Kyle tányérjára.

- Köszi. Sziasztok.

- Mennyi palacsintát, és mivel kéritek?

- Sziruppal. És én ötöt benyomok - leültem Kyle mellé a hosszú pulthoz, ami az alacsonysága miatt tökéletes étkezőasztal volt.