Businessman

20. Fejezet

- Haza kell mennem.

- Mi? Ne már!

Isla volt képes egy ilyen mondattal kiszúrni a dobhártyám, miután én miket tettem, meg mondtam neki.

- Bocs, de muszáj, ha most nem megyek haza, akkor a pasim...

- Ó, igen. A pasid - felhorkantottam, aztán eltoltam magamtól, és felültem. Felálltam az ágyamból, és elkezdtem magamra rángatni a ruháim. - Az utóbbi fél órában nem úgy tűntél, mint akinek nagyon számítana a pasija.

- Elvesztettem az eszem, rendben?

- Nem, nincsen rendben. Tökre nincsen rendben, de jó, menjél csak.

Isla is felállt, majd magához ragadta a ruhát, és felhúzta. A cipőjével nem kellett bajlódnia, azt nem vettem le.

- Áll még az alku? Megkapom a pénzem?

- Szerinted? Menj már! - Ennél nagyobbat nem tudott volna - vagy csak nagyon nehezen - belém rúgni.

- Jó. Ezeket viszont visszaadom.

- Kösz. - Kikaptam a kezéből az ékszereket, amiket felém nyújtott, és amiktől igazi hercegnőnek tűnt, még az ágyamban is.

- Tehetek még valamit érted?

- Igen! Menjél haza, azt.

- Jó, nem kell kiabálni! - Riadtan megfordult, aztán elkezdett iszkolni. Figyeltem az ablakomból, ahogy beszáll az egyik céges kocsiba, és eltűnik a francba.

Felkapcsoltam a villanyom, mire megláttam a tűzpiros bugyit a földön. Elvigyorodtam, aztán bedobtam a táskámba. Máris támadt egy ötletem, és úgy éreztem, hogy nagyon jól tudom majd még alakítani a bugyival a helyzetet.

Teljesen visszavettem magamra mindent, aztán elindultam a csónakház irányába. Végül egy félig teli üveggel kötöttem ki a tóparton, és nem szép, de ott is aludtam el, az egyik fűz árnyékában, ha éppen sütött volna a nap, és nem éjszaka lett volna, és nem tél.

Reggel kurvára késve indultam el, az edzést szerencsére még előző hétvégén lemondtam. A sofőr helyett én vezettem, talán még aznaposan, és ráadásul száguldozva vezettem, hogy beérjek, legfeljebb fél órás késéssel. Leparkoltam a fenntartott parkolóban, aztán szépen beügettem az épületbe. A napszemüvegemet magamon hagytam, és a tegnapi alsómat meg gatyámat viseltem magamon. A fehér inget egy világoskék golfpólóra cseréltem, de ennyire telt tőlem. Nem értettem, hogy a szüleim milyen indíttatásból tették a partit szerdára, de ez volt a nagy harci helyzet.

Sheppy a lift előtt várt, majd felém nyújtott egy kávét, de a bagel helyett két bogyót nyomott ki egy levélből.

- Kávé és Aspirin. A bagel az irodádban.

- Irodájában, ugye, Miss Shepard?

- Igen, Mr. Riley, elnézést, nyelvbotlás.

- Helyes. Köszönöm. Honnan gondolta, hogy szükségem lesz rá?

- Onnan, hogy reggel én is így indítottam.

- Hosszú éjszaka, hm, Miss Shepard?

- Úgy is fogalmazhatunk, Mr. Riley.

- Negyed órán belül kérem a napi teendőim listáját. Ebből túlóra lesz, máris késésben vagyok.

- Igen, uram.