Businessman

3. Fejezet

Ismét sikerült túlóráznom, ami egyáltalán nem lepett meg. Nap elején, amikor megnéztem a beosztásom, akkor még egyáltalán nem tűnt vészesnek a helyzet, és ez minden nap így szokott lenni, a végére mégis mindig odajutottam, hogy este nyolc után hagytam el az irodát.

Miss Shepard is maradt velem, ahogy azt el is vártam tőle. Szerencsére volt annyi magához való esze, hogy ez neki is feltűnjön. A hivatalos befejezés előtt bejött negyed órával, és megkérdezte, hogy miben segítsen még.

Összeráncolt szemöldökkel néztem, mivel a csúnya, szürke zakó lekerült róla, és blúzt sem hordott, egyszerűen csak egy fehér trikót viselt, a vállán pedig össze-vissza álltak a melltartó, meg a trikó pántjai. Ezenkívül mindene csillogott, valószínűsítettem, hogy az izzadtságtól.

- Minden rendben, Miss Shepard? Nem érzi rosszul magát? Nem szökött fel a láza?

- A lázam? Miből gondolja, hogy lázas lennék?

- Izzad.

- Ja, az irodámban elszabadult a légkondi, és nem tudom kikapcsolni a huszonhét fokos fűtést, Mr. Riley.

- A fűtést?

- Igen, azt. - Shepardban a pumpa egyre feljebb ment, én meg annál jobban kezdtem szórakozni. - Ebben mi olyan vicces, uram?

- Mondja, magának tanították, hogy ennyire szerencsétlen legyen, vagy magától ilyen?

- Kikérem magamnak, Mr. Riley! És felháborít a stílus, amit velem szemben megenged. - Elpattant nála a pumpa, elhúztam a szám, mert nem akartam kiakasztani, egyszerűen csak szórakoztatott ez a folyamatos bénázása. - Lehet, hogy én csak egy senki vagyok, vagyis ön így gondolja, de ugyanolyan jól tudok dolgozni, mint a nagymenők. És igen, meggyűlik a bajom egy idióta klímaberendezéssel, de nem azért, mert én lennék az idióta, hanem azért, mert még életemben nem láttam ilyet. És egyébként nem tudom mire alapoz, mert ez az első, amit elbénáztam, még a hülye ebédjében sem talált hibát. Igen, elkéstem, és tényleg nem egyszer, és nincs is mentségem rá, vagyis van, csak magának nyilván nem elfogadható. Ugyanakkor ha már akkor látta, hogy milyen hanyag és hozzá nem értő vagyok, akkor minek vett fel? Nem lehettem volna én is egy a sok közül? Tudja, végre vissza kellene vennie az arcából, mert elhiheti, hogy hosszútávon ez se magának, se nekem nem fog jót tenni. Van elég bajom a saját kis életemmel, otthon, nem kell hogy a munkahelyemre is gyomorgörccsel járjak.

Sajnos a kifakadása alatt a tekintetem elkalandozott a mellére, ami a nagy gesztikuláció közben meggyőzően hívogatott. Ennyire pici nőhöz képest ezek nagy mellnek számítottak, de még az ízléses határon belül. Teljesen természetes volt, ebben biztos voltam. Az asztal alatt megcsíptem a karom, hiszen Miss Shepard befejezte a mondanivalóját, és reakcióra várt. Gondolkoztam azon, hogy nem adom meg neki ezt az élményt, de aztán rá kellett jönnöm, hogy majdhogynem igaza van, és nem viselkedhetek vele ilyen flegmán.

- Igaz, elnézést. Jöjjön, megnézem magának azt a klímát.

- Köszönöm. De nem válaszolt a kérdésemre.

- Hogy miért vettem fel?

- Igen.

- Mert maga kulcsrakész volt, nekem pedig gyorsan kellett valaki.

- És emiatt inkább tűri a bénázásom is, csak ne kelljen újra keresgélnie?

- Pontosan. És mindenki hibázhat. De most már ne nagyon forduljon elő többet.

Felálltam az asztalomtól, egy biztató mosolyt vetettem Miss Shepardra, de ő nem viszonozta. Beharaptam az alsó ajkam.

Shepard irodájának az ajtaja tárva-nyitva állt, ami alapvetően egy biztonsági szabályzat megszegését jelentette, de kivételesen egyetértettem vele, mert a helyiségből egyenesen tódult ki a hőség. Odabent az irodában az egyetlen bukóra nyitható ablak is ki volt nyitva, az ember azt hinné, hogy huzatos volt, de egyáltalán nem, sőt a bárhonnan beszökő levegő azonnal felmelegedett, és megállt a szobában.