Businessman

8. Fejezet

Margareth felvette a tempót a hét során, sőt nagyon is jól csinálta. Eleinte csak olyan munkákat akartam rábízni, amiket egy igazi gyakornokkal csináltatnék, így például rendbe rakattam vele az íróasztalom mögötti szekrényt, így a dossziék végre a helyükre kerültek, bár az volt az érzésem, hogy napokon belül újra feltúrom az egészet.

Ami még változott, hogy reggel együtt reggeliztünk, tehát együtt érkeztünk, ráadásul Peggy nagyon sokszor belém karolt, éppen ezért a hülye is láthatta, hogy több van köztünk, mint munkakapcsolat. Ez nyilván megint két oldalról volt gyöngyöző, nekem nem kellett azon filóznom, hogy vajon melyik alkalmazott kezd ki Margareth-tel, neki pedig nyilván simizte az egóját, hogy a főnökkel látják. Őszintén szólva, leszartam a munkahelyi pletykát, eddig is létezett, és tudtam, hogy ezek után is fog.

Ebédelni is eljártunk, bár csak a szemközti étterembe, de nem bent kuksoltunk az irodában. És esténként együtt távoztunk. Nem beszéltük meg, de mindketten úgy könyveltük el, hogy járunk. Az első alkalommal, amikor megcsókoltam Peggyt, talán kedden, még zavarodottan elhúzódott, és a pirosítós arca egy árnyalattal vörösebb lett.

- Ne haragudj, ha nem akarod, hogy híre menjen...

- Jézus, dehogy. Csak nem ütközik ez valamilyen policybe? Nincs valami íratlan szabály, hogy nem csókolhatod meg a főnököd munkaidőben?

- Gondolod, hogy ha lenne, megtettem volna? - Egy pillanatra elhallgattam, aztán bólintottam. - Megtettem volna, de én hozom az irányelveket, többnyire, úgyhogy nem számít.

Peggy felnevetett, aztán átvetette a karját a nyakamon, és rászorította a száját az enyémre. Természetesen Miss Shepardnak ezt a pillanatot kellett választania arra, hogy benyisson, mert el akarta újságolni, hogy megtalálta a tökéletes ajándékot a nővéreméknek.

- Ez komoly? Egy hetes romantikus utazás Aspenbe?

- Igen, szerintem tök aranyos, és...

- Lassan Aspenben is vesznek egy házat, ha tovább terjeszkednek. Keressen valami mást.

- Igen, Mr. Riley.

- Tudja mit? Legyen valami jó kis borválogatás.

- Rendben, Mr. Riley.

- Ú, én tudod mit szeretnék a házassági évfordulómra? - Peggy befejezte a rúzsának megigazítását, aztán pillogva rám nézett.

- Na?

- Egy teljes napot csak és kizárólag a párommal. Bekuckózni valahova, zéró gyerekek, ha vannak, zéró emberek, senki, csak mi ketten. Meg százszor annyi rózsát, ahány éve együtt vagyunk.

- Hé! Ez egész jó! Mármint a rózsás részt leszámítva, azt inkább Kyle-nak kellene adnia. Magának miért nincsenek ilyen ötletei, Miss Shepard?

- De... én... hát ez kész! - Shepard fújtatva hagyott ott. Összenéztünk Peggyvel, mire ő megvonta a vállát.

- Sheppy kicsit bipoláris, nem gondolod? - Margareth a fotelba huppant, és átdobta a szürke bőrszoknyába és neccharisnyába bújtatott bal lábát a jobbon.

- Ő mindig ilyen, de... azt mondtad Sheppy? - nevettem fel.

- Ühüm, miért?

- Semmi, csak szerintem túl cuki becenév ez hozzá képest.

- De szemét vagy - Peggy hangosan felnevetett, és én is nevettem vele. Ha jobban belegondoltam, igazából nagyon is illett a Sheppy becenév Shepardra, olyan sedre-budra név volt, akárcsak ő maga. Most, hogy egyre több napot töltöttem el az új asszisztensemmel, már kevésbé éreztem olyan befeszültnek, de azért még tartózkodtam Miss Shepardtól.